Kollár Lajos: Felkészülten várhatjuk a jövőt

– Sokan még ma is úgy vélik, a meghozott szigorú intézkedések céltalanok voltak, a tudományos körök feleslegesen keltettek pánikot, továbbá túl nagy árat fizettünk a védekezésért. Mit lehet ezekre a felvetésekre válaszolni?

– Sajnos minden társadalomban felfedezhető az a réteg, amely túl a nyilvánvaló hozzá nem értésen, merő rosszindulatból tiltakozik és ágál bármi ellen, ami a többség számára hasznos. Magam csak a tényeken alapuló gyógyításban hiszek, ezért nagyon furcsállom, amikor bizonyos, orvosi képzettséggel hírből sem rendelkező emberek be-bekiabálnak mondjuk Kásler Miklós ablakán azért, hogy ezt vagy amazt „másként csináljon”. Például itt van az ágyfelszabadítás kérdése...

– Ami azért eléggé nagy vihart kavart még a politikában is.

– Pedig erre nagyon egyszerű a válasz. Amikor azok az intézkedések történtek, még nem volt annyi információnk a vírusról és annak terjedéséről, mint manapság. Akkor azokat a riasztó adatokat láttuk Olasz- és Spanyolországból, Portugáliából és az Amerikai Egyesült Államokból, amitől az ember haja az égnek állt. Az egészségügy ellátó kapacitása mindenütt alatta maradt a hirtelen támadt igényeknek. A betegek kiszorultak a kórtermekből, s a folyosókon, a melléképületekben, néha egyenesen az utcán feküdtek. Sőt, nem egy ponton már a halottak elhelyezése is súlyos közegészségügyi, és ami legalább ennyire fontos, erkölcsi aggályokat vetett föl. Abban a pillanatban azonban, amikor kiderült, hogy Magyarországon nem lesz ilyen vészes a járvány, azonnal megindult az elkülönített ágyak „visszaadása”.

– Elkanyarodva kissé az orvostudománytól, miként ítéli meg a magyar lakosságnak a korlátozó intézkedésekhez való viszonyát?

– Én pécsi vagyok, alapvetően ott élek, s ha tehetem, most is rendre hazatérek oda Budapestről. A járvány kitörésekor az emberek kissé elhanyagolták a szigort, de egy-két hét után azt tapasztaltam, hogy már kellő fegyelmezettséggel követték a kormány és az egészségügyi vezetés tanácsait. Engem ez a jelenség nagy megnyugvással töltött el. Ez a folyamat amúgy a fővárosban is ugyanígy zajlott le. Összességében úgy vélem, a magyar lakosság megértette, hogy valóságos vészhelyzetnek a részese. Ugyanakkor azt is érdemes nyomatékkal aláhúzni, ahhoz, hogy a járvány esetleges második hullámát elkerülhessük, fokozott felelősség hárul minden állampolgárra. Ezt tanácsos észben tartanunk. S akad még egy roppant fontos aspektus.

– Éspedig?

– Az, hogy a hazai egészségügyi rendszer kiválóan vizsgázott, ráadásul annak ellenére, hogy az elmúlt harminc-negyven évben nem került ilyen kihívás elé. Ha a jelenlegi emelt szintű állapotot nem szüntetjük meg, hanem egyfajta alvó állapotban tartjuk, akkor történjen bármi, mindenképp felkészülten várhatjuk a jövőt.

A teljes interjút a Magyar Hírlap közli.