Kóka János: Stratégiai válaszúton az egészségügy

Kóka János szerint az egészségügyben zajló változások messze túlmutatnak az ágazati kérdéseken: mindannyiunk életét átformálják a társadalom és a gazdaság komplex érintettsége nyomán. Történelmi jelentőségű a helyzetünk, hiszen most dönthetünk, hogy előre vagy hátra indulunk. A szerző rámutat, hogy 2026-ra egy különös kettősség vált meghatározóvá: miközben a globális elit a mesterséges intelligencia és a génszerkesztés segítségével a biológiai határait feszegeti, a hétköznapi valóságot a túlterhelt rendelők és az elöregedő társadalom fojtogató problémái jellemzik.

Magyarországon ez a kontraszt különösen éles. Míg a világ fejlettebb részein az orvoslás technológiai ökoszisztémává válik, a hazai közbeszéd leragadt a kórházi klímák és a költségvetési hiány szintjén. Kóka szerint a politika csupán „placebót árul”: a kormány a biztonság, az ellenzék a remény illúzióját kínálja, miközben a biológiai jövőnk sorsa nem pusztán adósságrendezéseken múlik.

Az öt meghatározó megatrend

A Weborvoson közzétett publicisztika öt pontban foglalja össze azokat a folyamatokat, amelyek alapjaiban rajzolják át a szektort:

1. Metabolikus forradalom: Az orvoslás fókusza a gyógyításról az egészség optimalizálására és a biológiai öregedés lassítására tolódik el. Ez azonban egy új, biológiai alapú társadalmi rétegződést hoz létre: az „életminőség-elit” és a krónikus betegségekkel küzdő többség között egyre mélyül a szakadék.

2. Az AI mint operációs rendszer: A mesterséges intelligencia (különösen a cselekvőképes Agentic AI) már nemcsak segédeszköz, hanem a folyamatok szervezője. Az orvos szerepe átalakul: adatforrás helyett empátiát nyújtó koordinátorrá válik. Magyarországon a digitalizációt még a bürokratikus logika gátolja, ami a globális platformoktól való lemaradással fenyeget.

3. Prevenciós fordulat: Az egészségügy kórházközpontúból ügyfélközpontúvá, reaktívból prediktívvé válik. Az okoseszközök adatfolyama lehetővé teszi a személyre szabott terápiát, ám ez hatalmas kiberbiztonsági kockázatot is rejt. Az egészségügyi adatvagyon védelme mára nemzetbiztonsági kérdés.

4. A gondoskodás válsága: Minél több a technológia, annál drágább az emberi figyelem. A „high-tech” mellett felértékelődik a „high-touch”: a jól képzett ápoló keze és ideje vált a legfontosabb erőforrássá. A szakemberhiány miatt a személyes törődés lassan luxusszolgáltatássá válik.

5. Stratégiai befektetés: Az egészségügy többé nem szociális kiadás, hanem a nemzeti versenyképesség alapja. A sikeres országok nem betegeket kezelnek, hanem egészségben töltött éveket „termelnek”.

Aktív alakítók vagy passzív elszenvedők?

Kóka János hangsúlyozza, hogy a technológiai forradalom nem várja meg Magyarországot. Míg mi a múlt problémáival – ágyak számával, intézményi struktúrákkal – küzdünk, a világ már az adatokról és a megelőzésről szól. A 2026-os év sorsfordító: ekkor válik végleg ketté az egészségügy régi és új világa. Hogy Magyarország melyik oldalon találja magát, az nem technológiai, hanem politikai és társadalmi döntés kérdése, amit a választások győztese sem kerülhet meg.