Kincses: Az ország gazdasági állapotának megfelelően állunk
A magánegészségügy mérete már a közellátás biztonságát veszélyezteti, mondta a Világgazdaságnak Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke.
Meg tudja fogalmazni, hogy a forráshiányos magyar egészségügynek mekkora többletre lenne szüksége?
Alapvetően a bérrel és a kórházi hiányokkal együtt nagyságrendileg minimum 500 milliárd forint pluszforrást kellene a rendszerbe beletenni. Szigorúan programokhoz kötve, nem csak úgy beleönteni a költségvetésbe.
Az OECD 2018-as adatai szerint Magyarországon 6,6 százalék volt az egészségügy részesedése a bruttó nemzeti össztermékből. Ez sok vagy kevés?
Az összes egészségügyi kiadás tekintetében az ország gazdasági állapotának megfelelően állunk. Szomorú vagy nem szomorú, de tény, hogy minél szegényebb egy ország, annál kevesebbet költ az egészségügyre. Ez a 6,6 százalék nem sok, de nem is arcpirítóan kevés, bár nem követi a magyar gazdaság bővülő lehetőségeit. Az igazi gond a magánköltés magas aránya, ugyanis az egészségügyi kiadások több mint 30 százalékát a betegek fizetik.
Hogyan vélekedik a MOK az állami és a magánegészségügyről? Szükséges a két rendszer kategorikus szétválasztása?
Realitásként kell elismerni a magánegészségügyet, de a jelenlegi mérete miatt a humánerőforrás-elszívó hatása már inkább károsnak mondható, és a közellátás biztonságát veszélyezteti. A nagyon merev szétválasztást nem tartjuk reálisnak, technikailag sem megoldható. A MOK szerint azon kellene dolgozni, hogy szabályozottan és átlátható módon tudjon együttműködni a két szféra. Másrészt azon is el kellene gondolkodni, hogyan lehet abból a nem kis pénzből – egyes becslések szerint az 500 milliárd forintot is eléri –, ami a magánellátásban megjelenik, a közellátó intézményekhez is juttatni. Az Uzsoki-modell egyébként példaértékű.
