Kell-e aggódni a gyógyszerellátás miatt?

Dr. Mikola Bálint érdekes felvetéseket fogalmaz meg Uniós elégtétel a gyógyszerészeknek és a szakmának című írásában (Magyar Nemzet, május 27.), ám érvelése több ponton nem helytálló.

A cikkben foglaltakkal ellentétben például az Európai Bíróság a minap nem a közérdek és az üzleti érdek között állított fel rangsort, pusztán abban döntött: nem jelenti az uniós alapjogok megsértését, ha egy tagállamban csak gyógyszerészé lehet a gyógyszertár. Vannak ugyanis olyan országok, ahol ilyen szabály él (Németország, Olaszország stb.), míg máshol (Hollandia, Nagy– Britannia stb.) ilyen szabály nincsen. Mostantól az uniós bíróság döntése értelmében a tagállamok szabadon dönthetnek, hogy milyen megoldást választanak.

A cikk gyógyszerész szerzője ostorozza a hazai gyógyszerellátás piacosítását is. Szerinte a politika az elmúlt években a versenyképtelen gyógyszerészeket odadobta a tőkeerős multinacionális versenytársaknak. Csakhogy ez nem egészen igaz. Magyarország még a szocializmust építette, amikor az állami gyógyszertárak mellett megnyílhattak az első magángyógyszertárak. Érdekes módon – bár a szakma akkor is a gyógyszerészi tulajdon elsődlegessége mellett tört lándzsát – a törvény lehetővé tette, hogy a gyógyszerészi bt.-kben 75 százalékos tulajdont szerezzenek a külső „üzleti körök”. A legjobb helyeken nem is gyógyszerészek lettek a patikák többségi tulajdonosai. A patikusok döntő része kisebb gyógyszertárak tulajdonosaként, vagy alkalmazottként dolgozhatott tovább. A magánpatikák térhódítása 1994-től leállt, mert a gyógyszertári privatizáció elindítása együtt járt az új gyógyszertárak alapításának korlátozásával. Így, aki a kilencvenes évek közepén gyógyszertárat tudott venni, védett pozícióba jutott. A törvény adta védettség legnagyobb haszonélvezői így azok a – nem feltétlenül gyógyszerész – patikatulajdonosok lettek, akik jó helyeken tudtak olcsón patikákat venni. Talán nem véletlen, hogy 2003-ban, a gyógyszerellátás liberalizációja előtt a leginkább jövedelmező budapesti gyógyszertárak 25 százaléka nem gyógyszerészek többségi tulajdonában volt.

A 2007-től indult patikaliberalizáció annyit változtatott a helyzeten, hogy a korábbi gyógyszerészi tulajdonosi előjogokat, s egyúttal a nagyobb forgalmú gyógyszertárak védett pozícióját megszüntette. Nem véletlen, hogy a patikaalapítás ezeken a profitot termelő helyeken indult be először, mert ott volt min osztozkodni. A törvény egyébként ma is biztosítja, hogy a gyógyszertárat csak a gyakorlott gyógyszerészek vezethetik. A tulajdonosoknak szakmai kérdésekbe nincs beleszólásuk.

Felesleges hát aggódni a megbízható és minőségi gyógyszerellátásért. Nem mellesleg egyébként a jelenleg hatályos szabályozást a magyar Alkotmánybíróság elfogadta, igaz, a korábbi rendszert is alkotmányosnak találta. A szerző aggódik a falusi gyógyszertárak sorsáért is. Való igaz, az ottani patikákban a nagyvárosokhoz hasonló pezsgés nem tapasztalható, több kis gyógyszertár a puszta létéért küzd. Ám ezért nem a liberalizáció a felelős, hanem maguk a vevők. Világosan látható, hogy mára a gyógyszerforgalom a szakrendelők, kórházak, forgalmas helyek közelében lévő gyógyszertárakban összpontosul. Az ügyfelek ugyanis, ha már bemennek a városba orvoshoz, ott helyben meg is veszik a nekik felírt medicinát. A falusi patikákat azzal tehát nem lehet megmenteni, ha a nagyvárosokban betiltjuk a gyógyszertár-alapítást.

A mostani bírósági döntés tehát a tulajdonosi jogokról szól és nem arról, kell-e verseny a gyógyszerellátásban vagy sem. Németországban például, ahol csak gyógyszerész lehet patikatulajdonos, szabadon lehet gyógyszertárat alapítani. Ergo gyógyszerészi tulajdon esetén is lehet erős piaci versenyt teremteni. A vásárlóknak tökéletesen mindegy, kié a gyógyszertár. Az számít, hogy jó és szakszerű szolgáltatást kapjunk a fővárosban és vidéken egyaránt. Arra semmi bizonyíték nincs, hogy a kizárólag gyógyszerészi tulajdonban lévő patikák megbízhatóbb tanácsokat adnak, nagyobb gyógyszerválasztékot tartanak. A jó gyógyszertár akkor marad fenn, ha mindent megtesz az oda betérő ügyfélért. Ha a vevői igényeknek megfelelő a választéka, a nyitvatartási ideje, a kiszolgálásának a színvonala, netán többlet egészségügyi szolgáltatásokat, alacsonyabb árakat is kínál, minden bizonnyal meg tudja tartani a vásárlóit. 
 
A mai magyar szabályozás elsősorban a magyar fogyasztók érdekét védi, mert a gyógyszertárak vannak a vevőikért és nem fordítva, és mindez jól is van így.

Magyar Nemzet