Isten ments, hogy mi azt mondjuk, cél a privatizáció
Eszköznek, nem pedig célnak tekinti a privatizációt az egészségügyet felügyelő államtitkár. A szektor konszolidációjára legfeljebb 10 milliárd forint körüli összeg van, ugyanakkor önmagában a kórházak lejárt szállítói tartozása 22 milliárdra rúgott a múlt év végén – nyilatkozta Szócska Miklós a Figyelőnek.
– Egyetlen kérdésre vártak volna igazán választ Öntől egy múlt heti konferencián a résztvevők: mikor kezdődik vajon az egészségügy konszolidációja? Ám erről egy szó sem hangzott el.
– Tény, hogy nagyok a várakozások és az elvárások, ugyanakkor jelenleg átmeneti állapot van. Ezért sem kérték számon tőlem, hogy pár nappal a kinevezésem után még nem tudtam számokkal szolgálni. Tényleg vártak egy, az egészségügy pénzügyeivel kapcsolatos nyilatkozatot. Számos kérdés azonban e nélkül is kezelhető. Megjegyzem, az egészségügy területén az uniós szintre való felzárkózás csak nagyon hosszú idő múlva oldható meg. Nem szeretnék mellébeszélni, félre ne értsen, de jó, ha tisztázzuk: nálunk a GDP-arányos egészségügyi közkiadások 4,4–4,6 százalék között mozognak, a visegrádi négyek átlaga 6,0, míg az unióé 7,7 százalék körül alakul. Gazdasági szakemberek, köztük Járai Zsigmond, Heim Péter, Hamecz István is kimondják: szégyenteljesen keveset költünk egészségügyre, nem lehet tehát azt állítani, az ágazat miatt borult fel az államháztartás. A csapatommal nem azt vállaltam, hogy azonnal, álmaink szerint tesszük rendbe a szektort, hanem azt, hogy céltudatosan küzdünk ezért.
– A Magyar Kórházszövetség kongatja a vészharangot, kéthavi finanszírozási összeget, mintegy 65 milliárd forint azonnali invesztíciót sürget.
– Orbán Viktor miniszterelnök két hete jelentette be az új gazdasági rendszerről szóló intézkedéscsomagot. Időre van szükségünk, hogy lássuk, honnan teremthetők elő pótlólagos források. Jövő héten kezdjük meg a gazdasági döntéshozókkal azokat a tárgyalásokat, amelyek alapján már tudok válaszolni. Egyelőre nem ismert, mekkora lesz a gazdasági cselekvési tér.
– A minisztérium saját átvilágításba is kezd?
– Mi is nézzük, honnan forgathatók vissza tartalékok, elindult a tényfeltárás. Nyilvánosságra hoztuk például az Országos Egészségbiztosítási Pénztár költéseit öt évre visszamenőleg; ebből megérthető, hogyan ment végbe az ágazatból a pénzkivonás, s a kereteken belül miként alakult a kivételezettek aránya. Lehet látni, kik voltak a vesztesek, illetve a nyertesek. Óriási ez az adathalmaz, még nekünk is elemezni kell. Mindenesetre ezzel a lépéssel egyértelművé tettük, hogy a transzparenciát is segítségül hívjuk a létező tartalékok mozgósításához.
– Azt állítja, nem egyenlő mércével mért a rendszer, osztogatás zajlott?
– Ez az egészségügyi pénzügyi folyamatokban jártas szakértők számára egyértelmű, ha ránéznek a listára.
– A következtetéseket le kellene fordítani hétköznapi nyelvre is, hogy ne csak a szakavatottak értsék…
– Hamarosan sor kerül erre is.
– Miután letette az esküt, a köztársasági elnök koccintás közben azt mondta, Ön kapta a legnehezebb feladatot. Milyen koncepcióval érkezett az egészségügy élére?
– Először a dolog „szoft oldalát” említeném: nem adminisztratív szadizmus vezérel, hanem az, hogy mindenkor minden kérdésben partnernek tekintsem a szakmát, kikérjem a véleményét. A másik: probléma alapú egészségpolitikát szeretnék érvényesíteni. Nem mondom azt ideologikus ötlettől vezérelve, hogy „na, majd, a privatizáció mindent megold, majd a piac láthatatlan keze mindent elrendez, vagy az etatista megközelítés orvosolja a gondokat”. Nem, mi probléma alapú válaszokat akarunk adni. Ebből az következik, hogy én nem hirdetek konkrét akcióterveket, hanem amikor már a kezünkben a megvalósításra érett, a szakma ötleteit tartalmazó koncepció, akkor akár közösen jelentjük be, hogy mi lesz az irány.
– Nem tart attól, hogy a szakmai egyeztetéssel majd elmegy az idő, valaki mindig megvétózza a javaslatot?
– A kritikus tömeget szeretnénk megnyerni a javaslatokhoz, s utána következetesen végrehajtani azokat. Tehát nem vég nélküli egyeztetésekről, kívánságlistákról van szó. Az egészségpolitikai stílusváltás látszólag semmiség, ám látni kell, hogy azért alakultak ki polgárháborús állapotok az egészségügyben, mert nem volt semmiféle szakmai előkészítés, egyeztetés. Bízunk benne, hogy a paradigmaváltással számos gondot orvosolunk. Kiveszünk olyan elemeket, amelyek az „ütő-verő” funkciót tartották fenn, illetve korrigáljuk a rendszer működőképességét veszélyeztető szabályokat.
Az interjú további részét a friss Figyelő hetilapban, a 2010/25-ik számban találja meg.
