Hol segíthet be a magánegészségügy az államnak?
Lancz Róbert, a Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke volt az InfoRádió Aréna című műsorának vendége.
Minden szakterületen van már magánszolgáltató? A sürgősségi ellátást olyannak szokták mondani, ahol nehéz magánszolgáltatást fenntartani.
Természetesen vannak az egészségügyi ellátásnak olyan területei, ahol ma a magánegészségügyi szolgáltatók egyike sincs jelen, sőt, én azt gondolom, hogy közép- vagy akár hosszú távon sem lesz jelen. Ilyen a mentés, a sürgősségi ellátás, illetve a komplex nagy beavatkozások, komoly sebészeti beavatkozások, onkológiai kezelések. Amíg nem egy teljesen másfajta finanszírozási modellben működünk, vagy amíg a biztosítási rendszer nem kétszintű lesz, addig valószínűleg nem is nagyon fognak ezek a területek a magánegészségügyben megjelenni szolgáltatásként, vagy nagyon lassan.
Azért, mert annyira drága vagy annyira alul van finanszírozva a beavatkozás, hogy azt egy magánszolgáltató nem tudja elvállalni?
Egy magánszolgáltató, mindegy, hogy kicsi, közepes vagy nagy, olyan tevékenységet visz, ami profitot termel a számára. Vannak olyan feladatok, amiket a jogszabály nem is enged, hogy magánszolgáltató végezzen, illetve vannak olyan területek, ahol akkora kockázatközösségre lenne szükség ahhoz, hogy finanszírozható legyen az ellátás, ami a magánbiztosítók oldaláról nincs meg. Egyéni szinten nagyon sokmilliós beavatkozásokról beszélünk, amit csak egy nagyon szűk réteg tudna megfizetni, viszont nagyon komoly infrastruktúra kell technikában és személyzetben is ahhoz, hogy ez rendelkezésre álljon, amit így nem tud fenntartani a magánszolgáltató.
Van-e arra valamilyen adat, hogy a teljes magyar egészségügyi igénynek mekkora hányadát fedi le a magánellátás?
Volumenadat, tehát hogy hány eset kerül a magánszolgáltatóhoz, kontra hány a közfinanszírozott ellátásba, nincs, a magánegészségügyet, amikor mérjük, elsősorban értékben, árbevétel alapján szoktuk megközelíteni, valahol 500 milliárd és 1000 milliárd között van, ami önmagában hatalmas szórás.
Óriási eltérés.
Mindig adódik a kérdés, hogy mit számolunk bele, hiszen nagyon sok esetben azt mondjuk, hogy azért ekkora ez az összeg, mert ebben benne van a paraszolvencia, amit vezetünk ki. Száz százalékban nem tűnt el a rendszerből, de ott van, benne van a vállalati finanszírozás, a biztosítói finanszírozás, a lakosság direkt finanszírozása, nagyon összetett bevételtömegről beszélünk, amikor a magánfinanszírozásról, hangsúlyozottan nem tisztán magánegészségügyi finanszírozásról szóló számot mondunk.
Említette a paraszolvencia kifejezést. A magánegészségügyben lehet paraszolvencia?
A magánegészségügyben nincs ilyen, csak, amikor azt nézzük, hogy a lakosság úgymond magánfinanszírozásban mennyit költ, akkor bele szoktuk ezt számolni. Egy magára valamit adó magánegészségügyi intézménynél elképzelhetetlen a paraszolvencia, és azt gondolom, hogy a hozzánk forduló ügyfeleknél ez fel sem vetődik. Az orvosoknál sem, de az ügyfeleknél sem, hiszen pontosan tudják, hogy azért jönnek hozzánk, mert számlát kapnak, megvan a szolgáltatásnak a megfelelő ellenértéke, amit kifizetnek, és nincs létjogosultsága a paraszolvenciának.
