Az ápolók is várják az életpályamodellt
Hagyjanak fel az ápolók leminősítésével!
Május 12-én ünneplik az ápolók nemzetközi napját annak emlékére, hogy 1820-ban e napon született Florence Nightingale brit ápolónő, a modern ápolóképzés kiemelkedő alakja.
Az ápolók megbecsültségét, a szakdolgozó-utánpótlás nehézségeit emelte ki, valamint az ápolói életpályamodell bevezetését sürgette a Magyar Ápolási Egyesület elnöke, Bugarszki Miklós a magyar ápolók napja, május 12. alkalmából tartott csütörtöki rendezvényen. Mint mondta, fenntartható fejlődés nincs egészségügy és az abban dolgozók munkája nélkül, ezért minden téren támogatni kell az e szakmában tevékenykedőket. Idézte az európai szövetség tanulmányát, amely szerint Európában is óriási a nővérhiány, és egyes országok az európai direktívával szembemenve alacsonyabb képzettségűekkel végeztetik el a munkát vagy csökkentik az ápolók bérét.
Bugarszki Miklós kiemelte, Magyarország nem ezek közé az országok közé tartozik, azonban a magyar szakdolgozók sincsenek könnyű helyzetben. Kevesen vannak, nagy pszichés és fizikai leterheltség mellett kell dolgozniuk, és nehézkes a szakember-utánpótlás megoldása is. Utóbbival kapcsolatban az egyesület elnöke azt mondta, mindenképpen szükséges lenne ezen változtatni, hiszen a megfelelő képzettségű szaktanárok jelenléte elengedhetetlen. A szaktanárképzés bár biztosított, de olyan komoly anyagi terhet jelent a képzést választóknak, amit már nem tudnak vállalni.
Bugarszki Miklós szerint szintén elengedhetetlen lenne egy ápolói életpályamodell bevezetése is, ami szakmai előmenetelt és megfelelő anyagi megbecsültséget adna azért, hogy minél kevesebben hagyják el a pályát, illetve, hogy a fiatalok közül minél többen ezt a hivatást válasszák.
*
Az Európai Nővéregyesületek Szövetségének (EFN) sajtónyilatkozata - 2017. május 12.
Az Ápolók Nemzetközi Napja alkalmából az Európai Nővéregyesületek Szövetsége (EFN) arra szólítja fel a nemzeti kormányokat, hogy hagyjanak fel az ápolók leminősítésével és az állampolgárok életének kockáztatásával megtakarítások érdekében!
Az Ápolók Nemzetközi Napját az ICN kezdeményezésére 1965 óta ünneplik világszerte minden év május 12-én, Florence Nightingale születésnapján. Az esemény az ápolók felbecsülhetetlen munkájáról hivatott megemlékezni. Ez az egészségügyi szektoron belül a legnépesebb foglalkoztatási csoport, amelynek tagjai az év 365 napján 24 órán keresztül gondoskodnak a betegek ellátásáról. De ha rápillantunk az ápolók helyzetére az EU-ban napjainkban, van-e vajon okunk ünnepelni?
Noha a Tanács következtetései a betegek érdekeit szolgáló innovációról szóló 2014-es jogszabály felismerte, hogy „az egészségügyi innovációk hozzájárulhatnak a polgárok, illetve a páciensek egészségéhez és jólétéhez… azáltal, hogy hatékonyabbá tehetik az egészségügyi ágazatbeli munkaszervezését, irányítását és nyomon követését, valamint javíthatják az egészségügyi személyzet munkakörülményeit”, az EU tagállamainak nemzeti kormányai folyamatosan csökkentik az egészségügyre szánt költségvetésben az ápolók fizetését, az ápolók számát, ezzel veszélyeztetve az egészségügy színvonalát és a betegek biztonságát.
Továbbá több EU-tagállamban (például Málta, Ciprus, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország, az Egyesült Királyság), a 2013/55/EU Irányelvben említett általános ápolókat olcsóbb, alacsonyabban képzett és alacsonyabb fizetésért dolgozó ápolókkal váltják fel, akik az említett Irányelvnek ellentmondva az okleveles ápolóktól kiszervezett feladatokat látják el, ezzel megakadályozva, hogy a képesített ápolók a szakmai képesítés kölcsönös elismerésére alapozva szabadon mozoghassanak az EU-ban. Az EFN ezért nincs meglepve, hogy az 55. Irányelv megsértése okán jogsértési eljárások indulnak. Szerencsére az ápolók bízhatnak az EU törvényhozásában, mely mindent megtesz azért, hogy az ápolói szakma ne szenvedhessen ilyetén kárt.
Így az Ápolók Nemzetközi Napján, az EFN felszólítja az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot arra, hogy támogassák a betegápolást, mint hivatást, becsüljék meg a 3 millió ápolót az EU-ban, akiket ugyan az állampolgárok elismernek, de a politikusaik nem.
Az ápolók büszkék hivatásukra és arra, hogy a társadalom leggyengébb tagjait gondozhatják. Az ápolói hivatás mögött nem az önérdek áll, sokkal inkább mások érdekeinek tisztelete motivál minket, ez teszi lehetővé, hogy tudjunk mosolyogni, hogy kiálljunk azokért, akiknek segítségére van szüksége és harcoljunk azért, hogy az egészségügyi szolgáltatások biztonságosak és színvonalasak legyenek. Így az ellenállóképes egészségügyi és társadalmi ökoszisztémáknak támogatni, erősíteni és becsülni kell ápolóikat.