Gyógyszerészek kontra Versenyhivatal

Míg az egészségügyi reform során elfogadott gyógyszer-gazdaságossági törvény patikákat érintő folyamatainak eredményeképpen a szaktárca rendre az új patikák számát, a hosszabb nyitva tartást, az internetes rendelés lehetőségét és a piaci igények figyelembe vételét hangsúlyozza, a gyógyszerészi kamara elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy az új patikák nagyrészt olyan 5000 személynél több lakossal bíró településen nyíltak, ahol korábban is volt gyógyszertár. Eközben a kisebb települések gyógyszerbiztonsága veszélybe került vagy kerülhet. A kamara az elsősorban a profitra figyelő monopóliumok, a patikaláncok kialakulására figyelmeztet, s számos olyan rossz gyakorlatot sorol, amelyek etikátlannak, de legalábbis szakmaiatlannak minősíthetők. Olyan próbavásárlásokat említ, amikor szó és recept nélkül kiadnak vényköteles terméket a vásárlónak, amikor a magisztrális készítményeket kérő vevőket többedszer is továbbküldik, mert a saját készítésű szerekkel sok munka van, viszont nem járnak nagy haszonnal. S olyan gyors tulajdonosváltásokat, amelyeknél a fiatal személyi joggal bíró gyógyszerésztől – offshore cégek közreműködésével – néhány napon belül szerzik meg a többségi tulajdont.
A Versenyhivatal azonban – korábbi állásfoglalásához hasonlóan – nem támasztja alá a gyógyszerész kamara aggályait, s egyáltalán nem óvna a liberalizált piactól. Mint arról Torjákné Amberger Teréz, a GVH irodavezetője az országgyűlési bizottság előtt beszélt, az elmúlt két év várakozásaik szerint alakult. Ott nyíltak új patikák, ahol a befektetés megtérülésére lehetett számítani, ott pedig, ahol az államnak korábban is segítenie kellett a gyógyszerbiztonság fenntartását, nem. A láncosodás nagyságrendje érdemben nem változott, pontosabban nem bővült olyan dinamikusan, viszont ma látványosabban jelennek meg a korábban rejtett, inkább csak sejtett kapcsolatok, a tulajdonosi háttér. Torjákné szerint mindazok az etikai-szakmai gondok, amelyeket Horváth Tamás, a kamara elnöke említ, ma is tiltott a jogszabályokban, ezeket tehát ellenőrizni és szankcionálni szükséges.

Senki nem vonhatja ki magát… Mikola István, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának alelnöke azt kéri az egészségügyi minisztertől, hogy adjon tájékoztatást az ágazatban várható gazdasági-pénzügyi helyzetről. A fideszes politikus arra kíváncsi, hogy a gazdasági válság enyhítését szorgalmazó kormányzati intézkedések hogyan érintik majd az egészségügyi ágazatot. Mint mondta, a tervezett áfa-emeléssel és járulékcsökkentéssel a kórházak, rendelőintézetek nehéz helyzetbe kerülnek, amit tetéz a gyenge forint. Az áfa tervezett emelése miatt az intézmények működési költségei jelentősen emelkednek, hiszen az orvosi eszközöket, felszereléseket a kórházak is a piacról szerzik be. Kökény Mihály elnök – ígéretet téve, hogy a kérést eljuttatja Székely Tamáshoz –, megjegyezte: senki nem tudja magát kivonni a válság alól, és a járulékcsökkentésből adódó kevesebb bevételhez kell igazítani a kiadásokat.

Több ellenzéki képviselő, köztük Puskás Tivadar (KDNP) arra volt kíváncsi, vajon készült-e korábban felmérés a gyógyszerészeti szempontból ellátatlan településekről, különös tekintettel arra, hogy a tárca korábbi kommunikációja szerint a patikán kívüli árusítás megengedésének éppen e területek csökkentése volt a célja. A minisztérium főosztályvezetője egyebek mellett ugyanis arról beszélt, hogy a patikán kívül kapható szerek forgalmának „kezdeti lendülete megtört”, s ma a teljes vény nélküli gyógyszerforgalom kb. egy százalékát teszi ki. A Magyar Posta például – amely kezdetben bejelentette, hogy részt kíván venni ebben a tevékenységben – mára visszalépett.
Mikola István ex-miniszter (Fidesz) a GVH-étól markánsan eltérő álláspontot képviselt, s alapvetően meg is kérdőjelezte a témában a GVH kompetenciáit. Mint fogalmazott, a gyógyszerpiacon olyan méreteket öltött a tőkekoncentráció, ami bekebelezi a kiskereskedelmet, ezért azt nemzeti kézben kell tartani.
Később Torjákné ismételten közölte, lehet tagadni, hogy a gyógyszerpiac profitérdekeltségben működik, de 1994 óta, mióta lehetővé teszik, hogy külső befektetők is gyógyszertárat szerezzenek, ez nem szerencsés. Mint közölte, ma már jól látszik, hogy a gyógyszer nagykereskedőknek és a gyógyszergyártóknak milyen érdekük van a patikákban. Azt azonban a tárca képviselőjéhez hasonlóan újfent cáfolta, hogy monopóliumok, kartellezés lenne jellemző, vagy hogy tisztességtelen üzleti magatartást tapasztalnának például a promóciós versenyben.
Kökény Mihály, a bizottság elnöke szerint a törvényt egyelőre legalábbis nem szükséges módosítani, mint azonban megjegyezte, jelezni fogja a minisztériumnak, hogy a tisztiorvosai szolgálaton keresztül erősítse az ellenőrzést.

Köbli Anikó

*

Megszüntetett eljárás

Megszüntette a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a Magyar Gyógyszerész Kamara és a gyógyszergyártói érdekképviseletek között korábban létrejött megállapodás kapcsán indított eljárást, mert nem látta bizonyítottnak, hogy az alkalmas lett volna a verseny korlátozására – közölte a GVH szerdán.
A GVH még 2007. június 5-én indított eljárást, mert tudomására jutott, hogy az együttműködési megállapodás értelmében, a nem támogatott gyógyszerek termelői, nagy- és kiskereskedelmi árait is közzétette, biztosítva annak megismerhetőségét minden termelő tagvállalat és gyógyszer-kereskedelemben érintett nagy- és kiskereskedelmi vállalkozás számára.
A GVH közleménye szerint ezen túl, a gyanú szerint a kamara a közfinanszírozásban nem részesülő gyógyszerek esetében a gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazás akadályozása érdekében különböző nyomást gyakorló eszközöket használt fel a gyártókkal és nagykereskedőkkel szemben. A gyártói érdekképviseltek ugyanakkor anyagi ellenszolgáltatással igyekeztek nyomást gyakorolni a nagykereskedelmi vállalkozásokra annak érdekében, hogy azok a gyógyszertáron kívüli hálózatokba ne értékesítsenek. Az eljárás során azonban kiderült, hogy a kamara az ajánlott fogyasztói árakat csak addig tette közzé, amíg a gyógyszerek nagy- és kiskereskedelmi árrése hatóságilag maximált volt. A GVH így nem látta bizonyítottnak – habár kizárhatónak sem –, hogy a kamara által közzétett ajánlott fogyasztói árak érzékelhető módon korlátozták volna a versenyt.
A megállapodás szerint a gyártók zárt borítékban, közvetlenül a kamarának küldték meg termelői áraikat, így azokról a közzétételt megelőzően a megállapodásban résztvevő gyártói érdekképviseletek nem értesülhettek. Az eljárás során nem tárt fel a hivatal olyan bizonyítékot, hogy a kamara az árakat bármilyen formában "kiszivárogtatta" volna, ami egyébként – mint vevői érdekképviseleti szervnek – nem is lett volna érdeke. Ebből következően az egyes gyártók versenytársaik termelői árairól csak utólag, azok életbelépését követően értesülhettek, így az információ adott időszaki áraikra már nem lehetett hatással.

MTI