Gyengébb a szexuális kisebbségek egészségügyi ellátása

Nicole Flemmer és munkatársainak cikke - Creating a Safe and Caring Health Care Context for Women Who Have Sex With Women – a The Journal for Nurse Practitioners című szaklapban bemutatja a „kulturálisan biztonságos közeg” koncepcióját, ami segít az orvosoknak abban, hogy hatékony kapcsolatot tudjanak kialakítani az átlagostól eltérő szexuális orientációjú betegeikkel.

A hatékony, empatikus kapcsolat kialakításának első lépése, hogy a kezelőszemélyzet tagjai tisztában legyenek saját előítéleteikkel, a második pedig az, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a kisebbségi populációk speciális egészségügyi problémáival kapcsolatosan, képesek legyenek számukra is tanácsot adni a biztonságos szexszel vagy a reproduktív egészséggel kapcsolatban (az USA-ban 6-14 millió gyermek él, akinek egyik vagy mindkét szülője homoszexuális). A továbbiakban fontos az is, hogy az orvosi rendelő és a váró berendezése hangsúlyozza az ott dolgozók elfogadó hozzáállását, pl. ilyen vagy ehhez hasonló nyilatkozat kifüggesztésével: „Az itt dolgozók elfogadják és méltányolják az emberek közötti különbségeket, és nem alkalmaznak hátrányos megkülönböztetést a másik ember fajtája, neme, vallása, képességei, családi állapota vagy szexuális orientációja alapján.”

A cikk áttekinti a nőkkel szexuális életet élő nők (arányuk a populációban 2-10%) egészségi állapotával foglalkozó szakirodalmat, és többek között megállapítja, hogy sok nőgyógyász – tévesen – úgy véli, hogy ezen nők esetében nincs szükség rendszeres méhnyakrák-szűrésre, holott a humán papillomavírus nők közötti szexuális élet során is terjed. Nagyobb figyelmet érdemelnek ezek a hölgyek azért is, mert magasabb közöttük az obezitás, a depresszió és az öngyilkosság aránya is, mint a heteroszexuális nők között (serdülőkorban például kétszeres az öngyilkossági kísérletek gyakorisága).

Flemmer és munkatársai egy honlapot is működtetnek, amelyen a szexuális kisebbségbe tartozó nők és az ellátásukat végzők segítséget kaphatnak a jobb egészségügyi-orvosi munka érdekében.

A biszexualitás veszélyei

A Journal of Public Health egy tanulmánya szerint - Lisa Colledge, Ford Hickson, David Reid, Peter Weatherburn. Poorer mental health in UK bisexual women than lesbians: evidence from the UK 2007 Stonewall Women's Health Survey – mentális egészség szempontjából a biszexuális nők a leszbikusoknál is veszélyeztetettebbek (az Egyesült Királyságban végzett felmérések szerint a leszbikus, illetve biszexuális nők aránya azonos). A biszexuális nők a leszbikusokhoz képest 64%-kal nagyobb valószínűséggel szenvednek evési zavarban vagy 26%-kal nagyobb az esélyük depresszióra, kisebb eséllyel mennek el szórakozni barátaikkal, családtagjaikkal vagy munkatársaikkal, és kisebb eséllyel élnek párkapcsolatban. A biszexuális nők a leszbikusokhoz képest kisebb valószínűséggel szenvednek el diszkriminációt a munkahelyen, a családban, az egészségügyi ellátás során, azonban nagyobb a diszkrimináció esélye a barátaik körében.

Ford Hickson szerint a biszexuális emberek azért különösen veszélyeztetettek, mivel nemcsak a többségi társadalom, de a leszbikus/homoszexuális közösség is marginalizálja őket – az egészségügyi személyzetnek tisztában kellene lennie a biszexuálisok és a homoszexuálisok közötti különbségekkel és hasonlóságokkal egyaránt, és aszerint tervezni meg ellátásukat.

A kisebbségi párokra nehezedő stressz

Az azonos nemű párok által átéltstressznek egyedülálló egészségügyi következményei vannak, állapítja meg a Journal of Marriage and Family című szaklapban Allen LeBlanc és munkatársainak tanulmánya (Minority Stress and Stress Proliferation Among Same-Sex and Other Marginalized Couples). LeBlanc, aki a San Francisco State University igazságos, egyenlő egészségügyi ellátással foglalkozó szociológiai intézetének professzora, kifejti: új keretrendszerre van szükség, mivel a kisebbségi párok által tapasztalt stressz különbözik az egyénre nehezedő stressztől, és mások annak egészségügyi következményei is.LeBlanc és munkatársai ezért hozzáfogtak a párok által átélt stressz mérésére alkalmas módszer kidolgozásának, amely figyelembe veszi azokat a speciális kihívásokat, amivel az azonos nemű párok találkoznak, ilyen pl., amikor a pár egyik tagja megkéri a másikat, hogy tartsák titokban a kapcsolatukat, vagy amikor nem titkolják a kapcsolatot, azonban kizárják a párt a családi eseményekből, mert a családtagok nem akarnak együtt lenni egy azonos nemű párral, esetleg azt nem akarják, hogy a családtag gyermekek együtt legyenek velük, netán a munkatársak éreztetik, hogy kellemetlen a számukra együtt lenni egy homoszexuális párral.

Mint LeBlanc elmondja, sok kutatás fókuszál arra, hogy egészségügyi szempontból miért előnyös párkapcsolatban élni, azonban a párkapcsolat stresszforrás is lehet – ennek feltárásából pedig sokat tanulhatunk.

Az azonos nemű párokra nehezedő kihívások egészségügyi hatásainak megismeréséből fontos következtetéseket vonhatunk le más kisebbségi csoportokra – pl. faji vagy vallási szempontból vegyes párok, vagy olyan párok, ahol a felek között nagy a korkülönbség - vonatkozóan is. LeBlanc-ék most induló vizsgálatában, ami az első tanulmány lesz, ami a kisebbségi párokra nehezedő stressz egészségügyi hatását méri fel, többszáz egyesült államokbeli pár vesz részt.