Felmérte az orvosi kamara az ügyeleti díjazást
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Területi Szervezete és Országos Elnöksége közös, online kutatást indított az ügyeleti finanszírozással és az ügyelet után kiadandó pihenőidő elszámolásával kapcsolatban.
A MOK elnöksége 2020 szeptemberében részletes javaslatot tett az ügyeleti díjak rendszerének átalakítására. Ezen javaslatok jelentős részét az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) a 2022. január 1-től hatályban lévő rendeletbe beépítette, de az alapvető sérelmet – azt, hogy az ügyeletben töltött idő egyetlen szakaszának díjazása sem lehet kevesebb, mint az alapbérből számolt óradíj – nem kezelte.
A kollégákkal folytatott beszélgetések alapján az körvonalazódott, hogy az ügyeleti díjazással kapcsolatos elégedetlenség csökkent, de az ügyelet utáni kötelező pihenőidő finanszírozásának kérdése változatlanul nem jutott nyugvópontra.
Az ügyelet utáni pihenőnap szabályát majdnem minden intézményben betartják, ez alól kivételt képeznek a háziorvosok, akik vállalkozóként ügyelnek. Ez a korlát ugyanakkor csak a közellátáson belül érvényesül, arról nincs információnk, hogy a magánellátásban dolgoznak-e ezzel ellentétes munkarendben a kollégák. Szükség lenne egy egységes munkaidő- nyilvántartásra, amely az összes szolgáltató (ideértve a magánrendeléseket is) dolgozóját számontartja. Ez megakadályozná az önkizsákmányolást, javítaná a betegbiztonságot, ugyanakkor ennek bevezetése sok szolgáltatónál munkaerőhiányt okozna.
A munkáltató az ügyelet utáni pihenőidőt jellemzően nem tekinti ledolgozottnak, mely önmagában nem szabálytalan, a szabályozás ugyanis lehetőséget ad erre is. Ezért a munkáltató így vagy az alapbért csökkenti, vagy az ügyelet egy részére nem fizet ügyeleti díjat, csak délutáni és hétvégi pótlékot – vagy még azt sem. Tehát jövedelmet csökkentenek, ezenkívül nyugdíjszerző időt is veszít a dolgozó, ami több évet jelent a pályája végén.
Az ügyeleti díjak rendszerének átalakításával való elégedettséget ötfokú skálán mérték, ennek átlaga 2,98. A különböző típusú intézmények alkalmazottai közül az egyetemi klinikák, az egyházi és magánintézmények, illetve a fővárosi kórházak dolgozói az átlagnál nagyobb mértékű (3,2 – 3,3) elégedettségről számoltak be, míg a háziorvosok, a megyei kórházak, a városi kórházak dolgozói, illetve az országos intézmények munkavállalói az átlagnál alacsonyabb (2,7 – 2,9) elégedettségről nyilatkoztak.
