Fejlődéstámogató gondoskodás

Annak ellenére, hogy nincs összeszedett cselekvési stratégia, Magyarországon 2013 és 2015 között 20 százalékkal csökkent a csecsemőhalandóság, ami így a technika nyújtotta lehetőségek mellett elsősorban a neonatológus szakma összefogásának és a területen dolgozók elhivatottságának köszönhető – derült ki a Magyar Gyermekorvosok Társasága (MGYT) és a Magyar Perinatológiai Társaság (MPT) közös sajtórendezvényén.

A perinatális intenzív centrumokban (PIC) minden koraszülöttet el kell látni, aki életjeleket mutat, ugyanakkor ma már az 500 grammal születő korababák esetében merülnek fel azok a kérdések, amelyek két évtizeddel ezelőtt még az 1000 grammal születettek esetében – mondta dr. Kovács Tamás. Az MGYT főtitkára hozzátette azt is, ma négy héttel kevesebb az élveszületés határa, mint húsz évvel korábban, amikor még a 28. hétre esett ez a limit. Mindez dr. Szabó Miklós, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Neonatológiai Tagozatának vezetője szerint annak köszönhető, hogy az újszülöttgyógyászat az orvostudomány egyik leggyorsabban fejlődő ága. Nemcsak az orvosok tudása, de a koraszülöttek gyógyítását segítő gépek és eszközök is négy-ötévente megújulnak. Míg az elmúlt másfél évtizedben a centrumok jellemzően pályázati pénzek vagy alapítványi támogatások segítségével tudtak úgy-ahogy lépést tartani a technikai fejlődéssel, addig 2014-15-ben uniós forrásból lehetőség nyílt a hazai 21 PIC elavult műszerparkjának lecserélésére, új inkubátorokra, monitorokra, informatikai rendszerek fejlesztésre is költhettek – szolgált újabb magyarázattal a javuló mutatókra dr. Gárdos László, az MPT tanácsadó titkára.

Nincs optimumfeltétel

A 21 újszülött-intenzív osztályon, ahol mintegy 6500 koraszülöttet és beteg újszülöttet látnak el évente, mindössze 100-150 neonatológus dolgozik, dr. Velkey György, az MGYT elnöke szerint ennek a duplájára lenne szükség. Ennél csak a gyermek intenzívterápiás szakápolók száma elkeserítőbb, mindössze 400-500 nővér áll az inkubátorok mellett, pedig másfélszer ennyi kellene. Kevesen jelentkeznek a szakterületre, mert a koraszülöttek ellátása nagy fizikai és lelki megterhelést jelent, ezért nagyon kevés a fiatal, az orvosok és ápolók körében egyaránt jellemző az elöregedés. Mivel a magyar neonatológusok kiemelten jól képzettek – nyolc éves szakképzés után válnak szakorvossá –, meglehetősen keresettek külföldön. Pedig a korababák ellátásához nagy orvosi és ápolói teamre van szükség, ezért a még itt dolgozókat meg kell becsülni, a fiatal szakemberek számára pedig vonzóvá tenni ezt a területet – zárta az elnök.

Hasonlóan roskatag humánerőforrás helyzetről számolt be a koraszülött mentés területéről Gárdos László. A két, állami feladatokat ellátó, alapítványi keretek között működő nonprofit szolgáltatónál 70 orvos és ugyanennyi szakasszisztens dolgozik másodállásban, holott legalább 100-100 főre lenne szükség. Mentéshez szükséges eszközöket és felszereléseket részben állami, részben alapítványi forrásból biztosítják, azonban például az egészségügyi béremelésből az itt dolgozók kimaradtak.

A nemzetközi trendeknek megfelelő, optimális feltételrendszerben egy nővér jutna egy babára, ezzel szemben Szabó Miklós elmondása szerint a hazai PIC-eken csúcsidőben előfordulhat, hogy hat újszülöttet kell ellátnia egyetlen ápolónak. Ha ez a szakdolgozó betartja a szigorú kézhigiénés szabályokat – ellátási epizódonként egy 3 perces kézmosás – a munkaideje egyharmada erre megy el, amit viszont nem lehet megspórolni, mert a mulasztásnak a PIC-eken nagy veszélyt jelentő nosocomiális infekció lehet a következménye. A kollégiumi tagozat vezetője szerint legalább annyit el kellene érni, hogy a gyermekeket különböző számú nővér lássa el, állapotuk súlyosságának megfelelően.

Gyengédség és oltalom

Pedig még több szakembert igényelne az ellátásban a non-invazív eljárásokat előtérbe helyező kevésbé ártalmas, gyengédebb szemlélet, amely az elmúlt években felváltotta az invazív beavatkozásokra alapozó kezelési elveket. Gárdos László úgy fogalmazott, hogy a korábbi, agresszív beavatkozások, az ezekből eredő fájdalom okozta stressz determinálta a 600-700 grammos koraszülöttek állapotromlását vagy halálát. Ma már törekszenek a gyengéd lélegeztetésre, a babákat óvják az éles fényektől, az erős hangoktól, imitálva az intrauterin környezetet. Az utóbbi években derült ki az is, hogy a magzatpóz kifejezetten hasznos a hosszú távú idegrendszeri károsodás elkerülésében, ami a legrettegettebb szövődmény a PIC-eken.

Rebellis magatartásnak számított másfél évtizede a koraszülöttek anyatejes táplálása, nem is verte nagydobra ezt az a néhány intézmény, ahol már akkor így igyekeztek elkerülni a mesterséges infúziós táplálás szövődményeit. Ma már bevett gyakorlat, hogy az első pillanattól kezdve, szájon át, anyatejjel táplálják a koraszülötteket, kihasználva ezzel az anyatej védő hatását a későbbi megbetegedésekkel szemben – hangsúlyozta Gárdos doktor.

Az ellátók részéről többnyire rossz, míg a szülők felől jó érintések érik a korababákat, így a korábbi, paternalisztikus szemléletet a centrumokban felváltotta a családközpontú ellátás – számolt be az új alapelvekről dr. Nádor Csaba neonatológus, országos minőségügyi főorvos. Azzal, hogy a szülőket integrálják az ellátásba, a koraszülött hazaadása az osztályra való felvétel pillanatában elkezdődhet, miközben a családtagok átvállalhatnak olyan feladatokat és teendőket, amelyek elvégzéséhez nincs szükség szakszemélyzetre.

Mindemellett azonban szükséges az anyák támogatása is, akik egy ideális gyermek megszületésére számítottak, ehelyett egy koraszülött baba gondozásával kell megküzdeniük – tette hozzá Kovács Tamás. Emiatt problémás lehet az anyák viszonyulása a csecsemőjükhöz, patológiás irányba torzulhat a személyiségük, miközben a koraszülött pozitív odafordulást igényel.

Eredményes, de helyenként nem elérhető

A legéretlenebb koraszülöttek jelentős része valamilyen szövődménnyel vészeli át a születés körüli időszakot. Évente 1200  koraszülött jön világra 1500 gramm alatti születési súllyal, így 7200-ra tehető azoknak a hat évesnél fiatalabb gyermekeknek a száma, akik intenzív korai fejlesztést igényelnének – mondta Kovács Tamás, hangsúlyozva, hogy a korai fejlesztéshez hozzájutó gyerekek minden szempontból jobban teljesítenek.

A koragyermekkori intervencióval a gyerekek 15 százaléka három, 35 százaléka öt éves korára problémamentessé válik, azonban a megfelelő fejlesztéshez ágazatközi együttműködésre van szükség, részt kell vállalni az alap- és a szociális ellátásnak, az oktatásnak és a civil szférának egyaránt.

Egy korábbi felmérés azonban arra mutatott rá, hogy a korai fejlesztésben meglehetősen nagyok a területi egyenlőtlenségek az országban. A jól lefedett régiók mellett vannak olyan helyek, ahol minimális az ellátáshoz való hozzáférés, de olyanok is, ahol egyáltalán nem érhető el a koragyermekkori fejlesztés. A fővárosban több a rendelkezésre álló kapacitás, ugyanakkor éppen ez az oka, hogy Budapesten könnyebben elvész a beteg, mint vidéken, ahol nem kell azon gondolkodni, hová küldjék a gyermekeket. A hazaadással egy időben minden koraszülött gondozásba kerül, sokszor azonban a szülők nem megfelelően mérik fel ennek fontosságát, így egy idő után kiesnek az ellátásból.

Magyarországon nem készült olyan felmérés, amelyből kiderülne, hogy a koraszülött gyermekek hány százaléka tud később teljes életet élni, de a panaszmentes, tökéletesen felépülő gyermekekről nem is lehet tudni, hiszen kikerülnek az ellátórendszer látóköréből – mondta Szabó Miklós. Hozzáfűzte, a szakma szeretné 7-9 éves korukig utánkövetni a gyermekeket, de ennek anyagi feltételei egyelőre nem adottak. A neonatológiai tagozat vezetője végül elmondta azt is, nemcsak a korababák ellátására, hanem a koraszülések megelőzése is figyelmet kellene fordítani, hiszen a csecsemőhalálozásoknak a koraszülés a legrobosztusabb faktora. Mint fogalmazott: egy családbarát országban a középpontban kellene lenniük az újszülötteknek, még akkor is, ha idő előtt jönnek világra.