Ezermilliárdos forrásigény és éles viták a magyar egészségügy jövőjéről
A magyar egészségügyi rendszer legégetőbb feladata jelenleg nem a halmozódó strukturális gondok azonnali felszámolása, hanem a folyamatos lejtmenet megállítása és az ellátás alapvető stabilitásának megőrzése, hangzott el a Portfolio Private Health konferenciáján.
A Portfolio Private Health konferenciájának kerekasztal-beszélgetésén a szakértők egyetértettek abban, hogy ehhez a források érdemi bővítésére és hatékonyabb felhasználására van szükség. Ugyanakkor éles szakmai vita alakult ki a magánbiztosítók szerepvállalásáról, a kötelező kiegészítő elemekről, valamint az állami és a magánszektor közötti törésvonalak kezeléséről.
A jelenlegi pénzügyi keretek és a valós igények közötti szakadék óriási. A szektor szereplői szerint, ha Magyarország az évtized végére el kívánja érni az Európai Unió átlagos, GDP-arányosan mintegy 7 százalékos egészségügyi költési szintjét, akkor nem a kormányzat által lebegtetett évi 500 milliárd, hanem legalább 1000 milliárd forint körüli többletforrást kellene a rendszerbe pumpálni. Nem mindegy azonban a pénz szerkezete sem: jelenleg a büdzsé jelentős része a kórházak működésére és az adósságállomány folyamatos rendezésére megy el, miközben a népegészségügyi célokra alig jut érdemi összeg.
A forrásteremtés lehetséges útjairól eltérő elképzelések léteznek. Számítások szerint a bérfejlesztés önmagában hatalmas összegeket emészt fel: a szakdolgozói és az orvosi bérek értékállóságának biztosítása akár 250 milliárd forintot is kivehet a kasszából. A fennmaradó részt a gyógyszerkassza és a kórházi adósságok elnyelhetik, így reformokra alig marad keret. A pénzügyi mozgástér bővítésére megoldást jelenthetne a gazdasági növekedésből származó pluszbevételek fix százalékának egészségügyi célú elkülönítése, az uniós források célzottabb felhasználása, valamint a népegészségügyi termékadó és a jövedéki adók emelése az egészségkárosító termékeknél. A megelőzés terén szintén drasztikus szemléletváltásra van szükség, hiszen az olyan kulcsfontosságú területen, mint a vastagbélrákszűrés, a hazai részvételi arány az uniós átlag töredékén stagnál.
Szintén komoly növekedési tartalék rejtőzik a vállalati egészségbiztosítási piacon. Bár ez a szegmens az elmúlt évtizedben többszörösére bővült, jelenleg is mindössze a teljes biztosítási piac törtrészét adja. A szektor szereplői szerint a megfelelő adózási és szabályozási környezet hiánya gátolja, hogy a vállalatok nagyobb finanszírozási terhet vállaljanak át. A kötelező vagy kedvezményezett kiegészítő konstrukciók bevezetése érdemi tőkét vonhatna be, amely nem feltétlenül csak a magánszolgáltatókat, hanem a közellátó intézményeket is finanszírozhatná.
Ugyanakkor komoly aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a magánellátás terjedése valóban tehermentesíti-e az állami szektort. Mivel a szakemberhiány miatt a humánerőforrásért folyó küzdelem zéró összegezésű játék, a tőke és a betegek magánszektorba áramlása könnyen elszívhatja a kapacitásokat az állami ellátás elől. Emellett a pontosan meghatározott, garanciális állami alapcsomag hiánya is nehezíti a kiegészítő biztosítások tiszta ráépülését. A szakértők szerint a meglévő források hatékonyabb költése, a transzparens betegutak kialakítása, az alapellátás hatáskörének bővítése és a felesleges orvos-beteg találkozások kiszűrése nélkül a pluszpénzek sem hozzák meg a kívánt áttörést, írja a Portfolio.
