Ez már a második hullám?

Ausztriát követjük a balkáni országokat érintő utazási korlátozások bevezetésében. Szomszédunk emellett a lavinaveszélyhez hasonló jelzőrendszert tervez, amelynek lényege, hogy színkóddal mutatja egy adott területe járványügyi helyzetét. A cél, hogy ne legyen szükség az egész ország lezárására, csak a valóban fertőzött közösségeket izolálják. Az osztrák járványügyi rendszer települési szintig mérlegeli a kockázatot. Nem egyedülálló ebben, ugyanezt csinálják a britek is. A Londontól északra fekvő Leicester az első angol város, ahol szigorú korlátozásokat vezettek be, miután 114 esetet jelentettek onnan az elmúlt két hétben. Nem rendeltek el országos zárlatot, de mindenki láthatja, hol nagy a baj.

Érdemes kicsit elidőzni a svéd modellnél, amelynek központi eleme, hogy a gyenge tünetekkel rendelkezők és a tünetmentesek azonnal munkába állhattak, mert járványügyi szakemberek úgy ítélték meg, hogy ők nem fertőznek. Az elmúlt hónapoknak a legfontosabb felismerése azonban éppen ez volt, hogy az enyhe tünetűek nagyon is veszélyesek.

A védekezés új módszerét, amelynek lényege, hogy a kormányok lazítanak a védekezés szabályain, de a szabadság nem korlátlan, fegyelmet követel és a vírus fellángolása esetén újabb, helyi korlátozás következhet. A bő szappanos, 20 másodpercig tartó kézmosás, maszk, udvarias távolságtartás marad, és ha valakinél jelentkeznek a koronavírus tünetei, akkor rögtön cselekednie kell. 

Ám az elmúlt időszakban kiderült, ezek a tünetek nagyon sokfélék lehetnek, nemcsak torokfájás, száraz köhögés, láz vagy a szaglás elvesztése. Fejfájás, fáradságérzet, hasmenés, bőrkiütések, nem együtt, hanem esetenként külön-külön jelentkezhetnek. Hétköznapi, banális jelek, amelyeknél eddig simán folytattuk addigi életünket, és – jó esetben – néhány nap után elmúltak maguktól. Most otthon kellene maradni, és meggyőződni róla, hogy nem koronavírus okozta-e a panaszt. 

Az elmúlt hónapok alatt sok mindent megtanultunk a vírusról, például azt, hogy a kezdetben ártalmatlannak látszó tünetek a 8. nap környékén hirtelen életveszélyessé alakulhatnak, és ez a folyamat jobban uralható, ha már a kezdetektől gyógyszeres terápiát kapnak a fertőzöttek. Kiderült, hogy a vírus trombózisveszélyt okoz, és ezt is ajánlott kezeléssel megelőzni.

Vélhetően a WHO hibázott az elején, amikor az ajánlásait összeállította. Jelenleg vizsgálat folyik a szervezetnél, mert csak a komolyabb tüneteknél ajánlott tesztelést. Emlékezetes, nálunk is hány esetben utasította vissza a tisztiorvosi szolgálat a tesztelési kérést, mert esetleg akkor éppen nem volt 38 fokos, vagy azt meghaladó láza a betegnek. Ma már tudjuk, hogy az enyhe fertőzöttek között van a legtöbb szuperterjesztő. Míg átlagosan egy vírusgazda 2,5 másiknak adja át a vírust, addig az enyhe tünetekkel rendelkező szuperterjesztők akár húsz másik embert is képesek megfertőzni.

Jönnek, mennek, tüneteik nem akadályozzák meg őket, hogy bejárjanak dolgozni. Fertőzni viszont fertőznek.

Az új koronavírus azért tudott világjárványt okozni, mert sokáig szinte észrevétlenül terjedt, csak kevés súlyos esetet találtak. Egy idő után az addig láthatatlan fertőzés hirtelen nagyon is láthatóvá vált, a szám elérte a kritikus tömeget, a betegek áradni kezdtek a kórházak felé, és járvány sok helyen kezelhetetlen méreteket öltött. 

További részletek a VálaszOnline-on.