Egyéni ambíciók áldozata az ágazat

Annak ellenére, hogy a kórházak a munkaerőhiánnyal és a rossz infrastruktúrával küzdenek, a sürgősségi osztályok pedig tobzódnak a betegektől, az elmúlt nyolc év egészségügyi politikája hozott kézzelfogható eredményeket. Például azt, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának, azon belül pedig az egészségügyért felelős államtitkárságnak, sikerült elfogadtatnia a saját kormányával a béremelést.

A kormány valószínűleg megértette, hogy a békéhez, illetve ahhoz, hogy ne robbanjon a rendszer, pénzt kell beletenni. De ez még mindig kevésnek tűnik. Bár az elvándorlás üteme csökkent, a trend nem fordult meg, és még mindig sokan hagyják el Nyugat-Európáért a magyar egészségügyet. Ez mindaddig így lesz, amíg legalább a visegrádi országok szintjét nem érik el a fizetések.

A pozitív eredmények listájára kívánkozik az is, hogy eddig csak a mostani kormánynak sikerült egységes budapesti fejlesztési programot letennie az asztalra. Ráadásul az Egészséges Budapestért program nem zárja ki a szereplőket, hanem benne van mindenki: az egyházi és állami kórházak, az egyetemi kórházak és az országosan is kiemelt Honvédkórház.

Azt viszont látni kell, hogy akár a béremelésre, akár a  budapesti ellátás fejlesztésére szánt milliárdok önmagukban, valódi szerkezetátalakítás nélkül csak arra jók, hogy életben tartsák a haldokló, belülről rohadó rendszert.

Mert ha ebbe a rendszerbe évente beletolnak 100 milliárdot, akkor nagyon sokáig el tud így vegetálni, igaz, nem ugyanazon a színvonalon. Mindig egy kicsit rosszabb minőségben működik majd tovább. Ezért van az, hogy kimenekülnek az emberek, és aki teheti, a magánellátást választja, ami közben virágzik. Mert amire a politika nem képes, az élet, illetve a piac megoldja. Egy tavalyi, 1300 munkavállaló megkérdezésével készült reprezentatív felmérés szerint míg 2012-ben az aktív korú lakosság 37 százaléka vett igénybe valamilyen magánorvosi szolgáltatást, ez az arány 2017-ben már 57 százalék volt. Az érintettek egy év alatt átlagosan 57 ezer forintot fizettek ki a különféle szakorvosi rendelőkben.

De az egészségügy rendbetételét nem csak a politikától kell várni. A rendszer amortizálásában hihetetlenül nagy felelőssége van a rendszer működtetőinek is: az orvosoknak, a szakmai kamaráknak, a szakszervezeteknek. Egyéni ambíciók, alkuk és saját boldogulásuk oltárán simán beáldozták ezt a rendszert. A politika pedig felismerte, hogy az egészségügy szereplői bármikor egymásnak ugraszthatók. Az orvosok a nővérek ellen, vidék Budapest ellen, patikusok a gyógyszergyártók ellen.

A 24.hu-nak nyilatkozó kórházigazgató szerint ahhoz, hogy az egészségügy visszaszerezze a becsületét, nem csak állami milliárdok szükségesek. Változtatniuk kell hozzáállásukon az  orvosoknak is, hogy elfogadják, nem mindenhatóak, és nem csak ők mondják meg, mi legyen. Tekintsék partnernek a beteget és a többi szakdolgozót is. „Már haladunk ebbe az irányba, de még mindig feudális rendszer uralkodik, főleg a kórházakban, ahol sok főorvos megmondja, hogy ki műthet és ki nem, vagy éppen ki legyen ügyeletes” – mondta.