Egy token mind felett?
Egy most megjelent rendelet okán az Orvostechnikai Szövetség aggódik, hogy az egészségügyi informatikában verseny nélküli, hosszú távú monopolhelyzet alakul ki.
Ha egy kézbe – egy cégbe – kerül az összes jövőbeni EÜ informatikai üzemeltetés, fejlesztés és beszerzés magyar KKV-k százai mennek csődbe, és több évtized fejlesztési munkája megy a kukába. Mindemellett egy ennyire központosított rendszernél óhatatlanul is felmerül a források megfelelő hatékonyságú felhasználásának kérdése is.
Ez év január 31-én megjelent a központi egészséginformatikai szolgáltatásokról szóló kormányrendelet.
Ez önmagában sem meglepő sem váratlan nem volt, hiszen még 2021 decemberében megvásárolta az állam a Magyar Telekom csoportba tartozó T-Systems Magyarország digitális egészségügyi szolgáltatásokat végző leányvállalatát, a Pan-Inform Kft.-t. Jellemzően ez a cég vett részt az ún. Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) központi szoftver komponensek fejlesztésében és üzemeltetésében, így logikus volt a stratégiailag fontos központi információs rendszer állami kézbe vétele.
Mindazonáltal a megjelent kormányrendelet tartalmazott váratlan és előzmények nélküli lépést is: egy új intézmény, az Egészséginformatikai Szolgáltató és Fejlesztési Központ Nonprofit Kft. megalapítását is.
Ez az új cég azonban nem csak központi informatikai rendszerekkel kapcsolatos feladatokat kapott meg, hanem minden közfinanszírozott állami fenntartású fekvőbeteg- és járóbeteg-szakellátó intézmény összes informatikai tárgyú termékére, szolgáltatására, beszerzésére, fejlesztésére vonatkozó feladatot is.
Egyszerűen fogalmazva: minden magyar állami finanszírozású egészségügyi intézménynek egyetlen informatikai beszállítója lesz.
Az egészségügyi intézmények informatikai igényeivel jelenleg számos (közel száz), egymással versengő, magyar tulajdonú KKV foglalkozik. Ők speciálisan e célra fejlesztett medikai szoftverekkel, több mint két évtizede támogatják az egészségügyi ellátás folyamatainak adminisztrációs és dokumentációs feladatait. Mindenkinek nyilvánvaló, hogy egy SBO (sürgősségi betegellátó osztály), egy pszichiátriai rehabilitációs osztály vagy egy városi járóbeteg szakrendelő teljesen más ellátási feladatokkal és helyzetekkel szembesül, ezért az ellátás folyamata, így az informatikai igényeik is teljesen eltérőek.
Az OSZ meg van róla győződve, hogy a folyamatos piaci verseny és az ebből adódó innovációs kényszer azok a tényezők, amik lehetővé tették a gyakran változó és erősen szerteágazó egészségpolitikai, közfinanszírozási szabályok leképzését, a helyi folyamatokhoz történő illesztését. Mindennek lesöprése az asztalról, és egyetlen kötelező egyenszoftver rákényszerítése az összes intézményre óhatatlanul az adminisztrációs színvonal csökkenéséhez, valamint az orvosok és szakdolgozók adminisztrációs terhelésének növekedését jelenti majd. – Gondoljunk csak arra, hogy hány tízezer egészségügyi dolgozónak kell majd az akár évtizedek óta megszokott és jól ismert adminisztrációs rendszerét a nulláról újra megtanulnia…
Ráadásul a koncepció szakmailag sem megfelelő: az Internet sem attól lett jól használható és népszerű, hogy előírtuk a végfelhasználóknak, hogy melyik meghatározott, egyetlen programmal lehet csak csatlakozni a hálózathoz! A dolog pont fordítva működik: van egy jól kialakított és folyamatosan karbantartott központi hardver és szoftver infrastruktúra, amihez aztán – néhány alapelvet betartva – kvázi bármilyen felhasználói alkalmazással csatlakozni lehet. Ez a fajta rugalmassága tette az Internetet azzá, aminek jelenleg is ismerjük!
Eddig a magyar egészségügyi informatika is ezen elv alapján működött: integrált, erős központi szolgáltatások (pl.: EESZT, Betegéletút, e-recept, NEAK adatbázisok, különféle jelentő felületek), és folyamatosan ezekhez illesztett intézményi IT rendszerek.
Ennek fényében sajnos egyetlen „szakmai ok” sejlik fel a jelen intézkedés hátterében: az összes egészséginformatikával kapcsolatos fejlesztés és beszerzés verseny nélküli, egyetlen kézben történő összpontosítása. Tekintettel a következő Uniós támogatási ciklusban e célra várhatóan megérkező összegek nagyságára, ez nem pusztán azok „esetlegesen alacsonyabb hatásfokú felhasználását” vetítheti előre, de az egyes intézmények és az abban dolgozó egészségügyi szakemberek igényeinek totális figyelmen kívül hagyását is. Márpedig egy nem a pontos igényekre válaszoló IT fejlesztés sokszor még ronthat is a helyzeten.
Az ezzel csődbe lökött közel száz magyar KKV és az ablakon kidobott 25 évnyi fejlesztő munka már csak hab a tortán.
