Egészségügyi salátatörvény: korrekciók korrekciója

A számos egészségügyi törvényt módosító salátatörvénnyel a szaktárca részben folytatja a gesztuspolitizálást. Így például a pro familia keretében a szakorvosi végzettségüknek megfelelő medicinákat is felírhatják családtagjaiknak az orvosok. Kivételt csupán azok a készítmények jelentenek, amelyeket például adott intézmény – például gondozó – keretein belül lehet csak rendelni. 

A szigor sem hiányzik, így például tisztázzák, hogy a kötelező védőoltásokat be kell adniuk az egészségügyi szolgáltatóknak, mondván: ennek számláját a központi költségvetés állja, s ez a rész beépül a finanszírozásba. 

A tervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy ma már az alkohol és kábítószer szintjének meghatározása vizeletből is történhet, ez a módszer azonban jelenleg szabadáras. Így előfordulhat, hogy a tesztet végző intézmény akár többet is kérhet érte, mint a vérvizsgálatért. A pontosítás épp azért vált fontossá, hogy e mintavételek térítési díja jogszabályban is meghatározható legyen.

A korábbi hírekkel ellentétben csak részben törölnék az úgynevezett elszámolási nyilatkozat átadásának kötelezettségét. Az orvosoknak és szolgáltatóknak jelentős többletmunkát, az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő laikus nagyközönségnek viszont szinte semmit sem mondó dokumentumot ezentúl csak akkor kell kiállítani, ha azt a biztosított kéri.

Az ágazati jogszabályalkotás egyik gyöngyszemeként tartották eddig számon azt az előírást, amely szerint a fogpótlás térítési díjából 15 százalékos árkedvezmény jár mindazoknak, akik korábban rendszeresen megjelentek fogászati szűrővizsgálatokon. Csakhogy a fogpótlás árát a hatályos rendelkezések értelmében csupán a biztosítottak pontosan körülírt csoportjának téríti meg az egészségpénztár, másokéhoz viszont egy fillér hozzájárulást sem ad. Miből jár a 15 százalék, s ki pótolná a fogorvosok ily módon kieső bevételét? Néhány év kellett, hogy az Arany János utcai minisztériumig érjen a kérdés, s e passzus törlésével válaszoljanak rá.

A tervezet intézkedik arról is, hogy a fiatalok között egyre népszerűbb, az Extasy pótlására szolgáló kábítószer, a parti drogként használt, Zsuzsinak becézett mefedron felkerüljön a kábítószerek tiltó listájára.

További néhány „apróság”: a jelenlegi 30 helyett 90 napon belül kellene visszafizetni a jogalap nélkül felvett pénzbeli ellátásokat, módosítanák a gyes mellett munkát végzők táppénz megállapítási szabályait, a recepteken pedig – az egyéb adatok mellett – fel kell tüntetni a gyermekek születési évét, s hónapját is.

Méltányos elbírálás? 

Igen nagy jelentőségű viszont a szakmai körökben annakidején meglehetősen nagy feháborodát kiváltó 50-es szabály újrafogalmazása. Az idén tavasszal elfogadott, de csak jövő májusban hatályba lépő korábbi intézkedéssel a támogatásban nem részesülő gyógyszerek illetve gyógyászati segédeszközök árának méltányossági keretből történő finanszírozását igyekeztek visszafogni, forgalmazóikat pedig arra kényszeríteni, hogy szabályos eljárási rendben kérjenek ártámogatás termékeikre. Így, ha adott időszakban, egy adott készítmény méltányossági támogatását ötvennél több beteg kérvényezi – mindenkit visszautasítanak, így az érintettek legfeljebb a teljes ár megfizetésével juthatnak hozzá. Az egészségügyi kormányzat a fenti szabály módosítását kezdeményezi, ám azzal a megszorítással, hogy a jövőben csak azok a készítmények kaphatnak a fenti címen kedvező elbírálást, amelyek Magyarországon nem rendelkeznek forgalombahozatali engedéllyel, illetve amelyek „normál” ártámogatási kérelmét már benyújtották az illetékes hivatalnak.

Bűn és jogkövetkezmény: arányos elvek 

Az egészségügyi kormányzat azt is célul tűzte ki, hogy az elkövetett jogsértés súlyával arányos büntetési tételeket fogalmaz meg. Így az el nem végzett beavatkozások, esetleg a finanszírozási szerződésben nem szereplő ellátás elszámolásáért a finanszírozási összeg 150, abban az esetben viszont 100 százalékát kell megtéríteni, ha orvosszakmailag indokoltan ugyan, de olyan ellátását nyújtanak, amelynek árát az egészségpénztáron kívüli forrásból megfizetik. Jelentősen enyhítenék – 20 százalékra – a visszautalandó összeget, azokban az esetekben, amikor egyértelműen indokolt az adott orvosi beavatkozás vagy vizsgálat elvégzése, ám ennek elszámolása során a szolgáltató hibázik.
Hasonlóan „kottázott” tételek alkalmazását javasolják azokban az esetekben is, amikor a gyógyszerrendelés szabályait szegik meg kisebb-nagyobb mértékben.

Új fogalom: kiegészítő díj

Keserű csalódás vár azonban a salátatörvény korábbi változatait tanulmányozó egészségügyi szolgáltatókra. Ezekben ugyanis még az szerepelt, hogy a betegek által fizetett térítési díjat a jövőben nem vonnák le a finanszírozási összegből, jelentős bevételhez juttatva ily módon a szakellátókat. Ez a javaslat azonban már nem lelhető fel a T. Háznak benyújtott változatban, a dolog odáig szelidült, hogy bevezetnek egy új, „kiegészítő díj” fogalmat – hotelszolgáltatás, külön étkezés stb. -, aminek díja eddig is az intézménynél maradt, anélkül, hogy érintette volna a finanszírozás összegét.

Végelszámolás: tételről tételre

Ugyancsak az újdonságok közé tartozik az úgynevezett záró ellenőrzés intézményének bevezetése, amelyet a részben vagy egészben jogutód nélkül megszűnő egészségügyi intézményeknél alkalmaznának. Erre jelenleg nincs jogszabályi lehetősége a finanszírozó Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, így számba se tudja venni, történt-e jogalap nélküli kifizetés, s ha igen milyen összegben.

Versenyhelyzetben? 

A salátatörvény legtestesebb – s az érintett szakmai körökben legnagyobb izgalmat kiváltó – része a gyógyszerészeknek tett ígéret teljesítéséről a liberalizált patikapiac korábbi monopóliumának helyreállításáról szól. Az átírt jogszabály kimondja, hogy gyógyszert csak gyógyszertár szolgálhat ki, bár arra nem ad választ, vajon e szigorú kitétel a recept nélkül, például benzinkutaknál kapható terméekre is vonatkozik-e. Új gyógyszertárat – a korábbi demográfiai és földrajzi megkötések figyelembe vételével – az ÁNTSZ által kiírt pályázat alapján lehet alapítani. Működtetője kizárólag személyi jogos gyógyszerész lehet. Bár a korábbi szigorú szabályt – patikát kizárólag egyéni vállalkozás vagy betéti társaság formájában lehetett vinni – nem léptetnék újból életbe (gazdasági társaságokról szól a javaslat), ahhoz viszont ragaszkodnak a javaslattevők, hogy a cégben minimum 50 százalékos tulajdonrésszel rendelkezzenek a gyógyszerészek, s ha még ez sem lenne elég: gyakorlati kérdésekben kizárólag a személyi jogos igenlő szavazatával lehetne határozni. A többségi tulajdonrész patikusi megszerzésének végső határideje: 2014 január elseje. Azzal azért az Arany János utcában is számolnak, hogy a visszamonopolizálás nem oldja meg egy csapásra a kistelepülések gyógyszerellátást. Ennek kezelésére teszik lehetővé az úgynevezett mozgó fiók gyógyszertár létesítését.

Ugyanakkor szabályoznák a helyi orvosok által kezelt kézigyógyszertárak működését is, kimondva: ezeket kizárólag a legközelebb eső közforgalmú gyógyszertár láthatja el medicinákkal. Nem egy patikában egyébként orvos(ok) a résztulajdonos(ok). A tervezet szerint, ha a gyógyszertár és vényírásra jogosult tulajdonosa között „magatartás-összehangolást” tapasztalnak – az OEP felbontja a patikával kötött szerződést. Az orvosokat tehát nem zárják ki a tulajdonosi körből, nem úgy a gyógyszergyártókat és nagykereskedőket, valamint off shore cégeket.

Valid adatokra épülő humánerőforrás-monitoring rendszer

Saját bevallásuk szerint is sokk-ként érte az új egészségügyi kormányzat tisztségviselőit annak felismerése, hogy nincs olyan nyilvántartás amiből pontosan megtudható, adott szakmában mennyien szereztek diplomát, s mennyien gyakorolják nap mint nap szakmájukat. A felismerés terepe egyébként a pszichiátria volt. Így nyilván nem véletlen, hosszan és részletekbe menően szabályozzák, hol és milyen adatokat kell nyilvántartani az ágazat dolgozóiról, annak érdekében, hogy valid adatokra épülő humánerőforrás-monitoring rendszert tudjanak kialakítani.

Átbillentünk a súlyponton

Az elmúlt hetekben már tájékozódott a nyilvánosság súlyponti kórház fogalmának megszüntetéséről. Lényegében ez a sors vár a regionális egészségügyi tanácsokra is, amelyek ugyan egyes uniós előírások miatt fennmaradnak, ám feladataik – így mindenekelőtt a kapacitáselosztásban játszott szerepük – megszűnik.

A kapacitások felülvizsgálata a jövőben egyébként sem évente, hanem 2013-tól három évente történik majd, ám addig is fokozatosan lazítják a megkötéseket, regionális szinten lehetővé téve a józan átcsoportosításokat. Egyetlen kikötéssel: nem változhat az adott terület összekapacitásának mennyisége.

Szócska Miklós a közelmúltban hirdette meg programját, amely lényegében egy három megyére és vonzáskörzeteire – 1-1,1 millió lakosra – kiterjedő egészségügyi régiók felállításáról szól, amelynek élén a betegutakat szervező állami intézmény állna. Alapegységek – amelyekre e régiós rendszerek épülnének – az alapellátás. A törvényjavaslatban ez is megjelenik, ami azt jelenti, hogy valóban megkezdődik az új struktúra kiépítése.