Egészségügy: mindenkinek igaza van

A lakosságban torz kép él a saját életkilátásairól, egészségi helyzetéről. A szakma nem rendelkezik részletes adatokkal a betegekről, az intézmények vezetői így nem tudják, hogy milyen minőségű ellátást nyújtanak – nyilatkozta a Növekedés.hu-nak Gulácsi László, a Budapesti Corvinus Egyetem Egészségügyi Közgazdaságtan tanszékének vezetője, a Magyar Közgazdasági Társaság Egészség- és egészségügy-gazdaságtani szakosztályának alapító elnöke.

Az egészségügy olyan dolog Magyarországon, mint a foci: mindenki ért hozzá. Számtalan front és ütközőzóna fogalmazódik meg. Kinek van igaza? A kórházigazgatóknak, akik panaszkodnak, hogy kevés a pénz, vagy az államnak, amely ugyan időről időre rendezi az adósságállományt, de feszesebb gazdálkodásra szorítja az intézményeket?

Mindenkinek igaza van, de minden szereplő az egészségügy más és más dimenzióját látja. Az egészségügyben például meghonosodott már a kontrolling, amely folyamatosan figyeli, hogy az egyes kórházak és osztályok forrásfelhasználása hogy alakul. Azt ugyanakkor továbbra sem látjuk, hogy a magyar egészségügynek milyen a minősége, színvonala. Ebbe nagyon sok minden beletartozik: például a kórházi étkeztetés, a tisztaság. Egy másik dimenziója a minőségnek az, hogy miként gyógyulnak a betegek. Meggyógyulnak annyi idő alatt, amennyi alatt meggyógyulhatnának? Elérnek-e egy olyan egészségszintet, ami 2018-ban egy uniós tagállamban elvárható? Ezt nem mérjük, ilyen adataink nincsenek. Az egészségügyben így sokkal fejlettebb a pénzügyi kontrolling oldal, azt azonban a kórházi vezető sem tudja, hogy az általa vezetett kórház által nyújtott ellátás milyen minőségű. Nagyon tisztelem azt az intézményvezetőt, aki azt mondja, hogy nem akar engedni a színvonalból. Viszont ő sem tudja, hogy milyen az általa vezetett intézmény színvonala.

Kicsit olyan ez, mint egy szépségverseny. Minden induló önmagában is nagyon szép lehet, viszont a verseny, azaz az összehasonlítás során lehet eldönteni, hogy melyikük a legszebb. A kórházaknál, a kórházi szolgáltatások minőségnél ugyanez a helyzet. Az egyes kórházi területekről akkor tudnánk megmondani, hogy milyen a színvonaluk, ha lennének róluk összehasonlításra alkalmas adataink. Így tudnánk összevetni mondjuk az egyes kórházak onkológiai osztályainak minőségét a nemzetközi színvonallal. Ilyen adatokat azonban nem gyűjtünk. Pénzt költünk, de nem tudjuk megmondani, hogy azt megfelelően költik-e és milyen hatékonysággal hasznosul.

Nyilván megvan erre a nemzetközi módszerek. Akkor miért nem vesszük át ezeket?

Egészségügyi közgazdászként 30-35 éve foglalkozom az ágazattal, de a mai napig nem tudom a választ erre a kérdésre. Úgy tűnik, hogy ez nem fogalmazódott meg eléggé társadalmi igényként – talán túlságosan komplex a problémakör.

Pedig társadalmi igény lenne arra, hogy tisztán lásson a beteg: mennyibe kerül az ellátása és milyen színvonalat várhat el. Az egyes ember meg tudja ítélni az ellátást, hiszen általánosságban az a kialakult közvélekedés, hogy a magyar egészségügy rossz színvonalon áll.

A társadalomnak nyilván megvan a véleménye az egészségügy minőségéről, de az részben nem valós adatokon alapszik. Az ellátás egyes fontos jellemzőit, például a várakozási időt, a kórházi körülményeket, tisztaságot, az étkezés minőségét a bánásmódot, a kapott információk megfelelőségét mindenki meg tudja ítélni, aki egészségügyi ellátást igénybe vesz. Azt, hogy a gyógyítás folyamata és a gyógyulás eredménye, más hasonló profilú hazai és nemzetközi ellátóhoz viszonyítva milyen, azaz a gyógyítás minőségét viszont a lakosság a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem tudja megítélni. Ezt, amint már említettem a szakemberek sem tudják. Ilyen adatok ugyanis nem állnak rendelkezésre.