Diabéteszterápia helyett műtét: Nemzeti Bariátria Központ létrehozását javasolják
A kóros elhízás sebészete nem esztétikai kérdés, hanem az élethosszig tartó diabéteszterápia kezelésének egészség-gazdaságtanilag is hatékonyabb alternatívája, amely jobb életminőséget biztosít a páciensek számára, egyidejűleg kisebb terhet ró a biztosítóra. A szakma ezért javasolja a Nemzeti Bariátria Központ létrehozását.
Háromszorosára nőtt az elhízás gyakorisága az elmúlt négy évtizedben, a túlsúly prevalenciája a 3-4. helyen áll Európában, a magyar lakosság 36 százaléka pedig túlsúllyal küzd. Ennek nyomán az obezitás és a 2-es típusú cukorbetegség népegészségügyi probléma – vezette fel a témát a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) hétfői, XVIII. konferenciáján Szijártó Attila, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájának (STéG) sebésze, aki azt is elmondta, nincs pontos adat az obez és extrém obez betegek számáról, ugyanis ezt a kórházi epikrízisekben és zárójelentésekben nem rögzítik, és a háziorvosi törzskartonokba pedig csak önbevallás alapján kerül be. Rendezné a helyzetet, ha a praxisközösségek jelentési kötelezettségi körébe tartozna a kóros kövérség.
A mortalitást csökkentő, a túlsúlyra és a vércukorra gyakorolt hatását öt éven túl is jótékonyan ható gyomor- és vékonybélműtét a 30-35 feletti BMI-vel rendelkező, 2-es típusú cukorbetegeknek javasolt. A beavatkozás elsődleges célja nem a testsúly rendezése, hanem az elhízással társult betegségek terhének csökkentése – hangsúlyozta a sebész, hozzátéve, hogy a bypass műtét hatékonyabbnak bizonyulnak a sleeve (csőgyomor) beavatkozással szemben, amelynek az lehet az oka, hogy előbbinél nagyobb mértékben korlátozható a felszívódás, és a vékonybél egy részének eltávolítása endokrin hatása is bír. A gyógyszeres kezelés hatékonysága, az életminőségre gyakorolt hatása messze elmarad a bariátriai műtétekétől, még abban az esetben is, ha figyelembe vesszük az általános műtéti kockázatokat, valamint azt, hogy az operáción átesett betegek utógondozást igényelnek a csonkolásból eredő felszívódási zavarok okán.
Előnyei miatt a környező országokban mindenütt finanszírozza a társadalombiztosítás a bariátriai műtéteket, Magyarországon viszont szinte kizárólag a magánszektorban érhetők el, annak ellenére, hogy a technikát nem tanácsos alkalmi jelleggel végezni és a betegért élethosszig tartó felelősséget kell vállalni. Az el nem végzett műtétek – figyelembe véve az elkerülhető egészségügyi ellátásokat és az életévnyereséget is – 18-21 millió forint veszteséget okoz a társadalom számára.
A klinikai gyakorlatban és a szakpolitikában egyaránt strigmatizált az elhízás – amelyre a többség viselkedési problémaként tekint –, ennek nyomán a testsúlycsökkentő gyomorműtétek is. A negatív szakmai megítélést erősíti, hogy a privát szférában végzett operációk esetleges szövődményeinek ellátási terhét az állami kórházak viselik. Mint Szijártó Attila fogalmazott: „az ellátást magánosítottuk, a kockázatokat államosítottuk”.
Nem tudjuk, eddig hány beteget operáltak meg, és a kompetenciák sem tisztázottak: jelenleg bármely, sebészeti szakvizsgával rendelkező orvos elvégezheti a műtéteket – sorolta a rendezetlenségeket, amelyek orvoslására olyan közfinanszírozott bariátriai centrumok létrehozását szorgalmazzák, ahol szabályozottak az eszköz- és infrastrukturális adottságok, a klinikai munka mellett megjelenik az oktatás és a kutatás is. Emellett szükséges az önálló szakmai irányelvek kidolgozása, a betegutak szabályozása, a finanszírozási környezet megteremtése.
Időszerű a közfinanszírozott bariátriai sebészet bevezetése Magyarországon – összegezte az orvosszakmai álláspontot a sebész, jelezve, hogy befogadási kérelemmel fordultak a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz (NEAK). Első lépésként egy centrumot hoznának létre a STéG égisze alatt, ahol az első évben 100 beteg ellátását vállalnák, ha ahhoz csillagos HBCS-t és tételes eszközfinanszírozást biztosítanának.
Nem azért finanszírozzák a túlsúlyos cukorbetegek bariátriai műtéteit a nyugati és környező, volt szocialista országokban, mert „szeretik őket”, hanem azért, mert megéri – hangsúlyozta Merkel Keszély sebész. Úgy vélte, a betegek és a legmegfelelőbb műtéttípus kiválasztásának onkoteam-szerűen kellene történnie, ugyanez a csapat felügyelhetné a páciensek utánkövetését is. Mohos Elemér, a Cholnoky Ferenc Kórház sebészeti centrumának vezetője szerint megfelelően körül kell határolni úgy a betegcsoportot, mint az államilag finanszírozott operációra jogosult páciensek egyéb paramétereit, jelezve azonban, hogy a metabolikus sebészeti műtétre sokszorosan több beteg kandidál, mint amennyit most el tudnak látni. Elismerte, hogy a centrumok kialakításába most „sok pénzt kellene beletenni, de megérné”.
Közel felérnek a bariátriai műtétek hatékonyságával a modern diabétesz-gyógyszerek, azonban a legjobb készítmények havonta „elviszik” a minimálbér felét – csatlakozott az előnyök sorolásához Kis János diabetológus, az Észak-budai Szent János Centrumkórház részlegvezető főorvosa, hangsúlyozva, hogy a 2-es típusú cukorbetegség jelentős fogyással és életmódváltással gyógyítható, ennek pedig hosszú távon a bariátria a leghatékonyabb eszköze.
Kaló Zoltán, az SE Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központ professzora, a META alapítója a módszertani útmutató kidolgozása mellett nemzeti bariátria regiszter felállítását is javasolta, amelybe a köz- és a magánellátásban végzett gyomorszűkítő és csonkoló műtétek egyaránt bekerülnek.
Szinte az összes méltányossági kérelem gyomorgyűrűs technológiával végzett műtétre érkezett a NEAK-hoz, a legtöbb a Pécsi Tudományegyetemtől – árulta el Gerendy Péter, a NEAK speciális finanszírozási főosztályának vezetője, aki szerint a bariátriai műtétek kódkarbantartással könnyen beilleszthetők a jelenlegi finanszírozási rendszerbe, a két operáció BNO és OENO kódját ki lehet alakítani. Bár az alapkezelőnél úgy értékelik, hogy a bariátriai műtéteknek van helye a közfinanszírozásban, erről azonban nem ott, hanem szakpolitika szintjén születhet döntés.
