Csiba Gábor: „Nem éreztem méltatlannak, ami velem történt, sőt..."

– Főigazgató úr, ma helyezték vissza a pozíciójába. Megbántódott a történtek miatt? Mégiscsak ön volt az a személy, aki számos jó tanáccsal látta el az egészségügy vezetését például a forrásteremtési lehetőségek tekintetében. Nem érezte méltatlannak a történteket?

– Ezekre a dolgokra büszke vagyok, de a két dolog között nincs összefüggés. Egyáltalán nem éreztem méltatlannak, ami velem történt, sőt, ha nem határozták volna el a munkavégzés alóli mentesítésemet, akkor én magam kértem volna, épp azért, hogy biztosítsuk a vizsgálat teljes pártatlanságát és semlegességét. Hogy a látszatát is elkerüljük annak, hogy bármit is befolyásolhatok.

–  A korábbi közlemények szerint Orbán Viktor miniszterelnök maga rendelte el a rendkívüli vizsgálatot, ezért mentették fel. Az MTI-nek adott tegnapi nyilatkozata alapján viszont ön kérte felfüggesztését a munkavégzés alól. Újságírói félreértésről lenne szó?

– Ezek nyilvánvalóan ponttalanságok. Még egyszer elmondom, miként elmondtam augusztusban is, mert akkor is biztos voltam benne: a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházban a szabályozottság megfelelő, és biztosan nem lehet olyat találni, ami akár szervezeti, akár személyes felelősségre utal.

– A politika teljesen kizárható ebből a történetből?

– Véleményem szerint ez nem politikai, hanem orvosi-epidemiológiai történet.

– Érte-e meglepetés a vizsgálat bármely megállapítatásával kapcsolatban? Megállapítottak-e olyat, amiről önnek, a kórház vezetésének nem volt tudomása?

– Nem, tudomásom szerint semmi olyan nincs az államtitkárság közleményében, amelyekről ne tudtunk, vagy meglepetést okozhatott volna.

– Tény, hogy a Magyar Nemzet a vizsgálat zárulta előtt utalt már a klebsiella pneumoniae baktérium-fertőzésre is.

– Olyan kórokozóról van szó, amely per pillanat szerintem önben és bennem is bennem van. Tízmillióból 9 millió 877 ezer emberben. A szakirodalom fakultatív patogén kórokozónak nevezi a klebsiellát, mert az csak a legyengült, sérült, beteg emberek esetében okoz gondot. Ebbe a csoportba tartoznak a koraszülöttek is. Maga a közlemény is hangsúlyozza, hogy több tényező együttes hatása játszott közre a miskolci kórházban, és ezek közül a klebsiella csak egy dolog.

– De végül is volt egyfajta járvány, amit sikerült gyorsan megállítani.

– Nem járványnak hívnám, hanem esethalmozódásnak, ugyanis járvány alatt ma a közvélemény a fél országot is érintő influenza fertőződést értheti, esetünkben természetesen erről nincs szó.  Bár nyilvánvalóan definíció kérdése minden, amit elfogadunk, a lényeg az, hogy ezek a kisgyermekek éretlenek voltak. Volt, akiben megtalálható volt a kórokozó, de mivel megkapták az antibiotikumos védelmet, a kórház minden egyes lépést megtett azért, hogy megmentse ezeket a gyermekeket. Egyébként pedig azt gondolom: nem csak azt lehet megkérdezni, miért haltak meg ezek a gyerekek. Azt is meg lehet kérdezni, miért születtek meg. Azért, mert a tudomány és a technika annyira előrehaladt, hogy egyre kisebb súlyú, éretlenebb gyermekek tudnak megszületni, ők persze egyre védtelenebbek is. Ma szülésnek tekintendő a 24. terhességi héttől történő szülés, illetve az 500 g születési súly, valamint, ha ezeket nem éri el, de bármilyen életjelenséget mutat. Tulajdonképpen ez a bravúr, hogy sikerül megmenteni, felnevelni a társadalom hasznos tagjává tenni ilyen gyermekeket is.

– 2008 körül a Medical Tribune-ben volt egy összeállítás, amelyben Élő Anita kolléganő a hazai koraszülött-ellátás helyzetét vizsgálta, és már akkor arra jutott, hogy a borsodi térségben különösen magas a koraszülöttek halálozási aránya, és hogy itt nyilvánvalóan szociális tényezők is szerepet játszanak…

– Igen, azok is, és még sok minden más.

– A tárca közleménye szerint „a szakértők megállapították azt is, hogy az orvosi ellátás valamennyi elhunyt esetében a szakma szabályai szerint történt. A szakmai vizsgálat nem állapított meg egyértelmű személyi felelősséget”. Ezt hogyan kell érteni? Mit jelent az egyértelmű szó ebben az összefüggésben?

– A vizsgálat nem állapított meg sem szervezeti sem személyi felelősséget. Nem történt olyan hiba, amiért bárki elmarasztalható lenne, azaz: szabályozottan működik a kórház.

– Azaz, nem egyértelmű, hanem semmilyen felelősséget nem állapítottak meg?

– Nem tudok ilyenről.

– Korábban Nagy Kálmán professzor határozottan kijelentette, hogy feljelentést tesznek az igaztalan vádak miatt. Ilyennek bizonyult például az az állítás, mely szerint az intézmény sms-ben közölt volna halálhírt.

– Meg kell néznünk mindent, de kérdés, hogy van-e értelme ezeknek a dolgoknak. Keresheti az ember bíróságon az igazát, de mire ítéletet hirdetnek, esetleg feledésbe merül az egész történet. Az intézmény jó hírneve az, amit szeretnénk, ha nem károsodna, és én tudom, hogy nem károsodott, sikerült tisztázni azokat a vádakat, amelyek a kórházat érték.

– Akkor nem tettek feljelentést?

– Tudtommal az intézmény nem tett senki ellen feljelentést. Egyelőre azt tudom mondani, hogy összegyűjtöttük a sajtó megnyilvánulásokat, és jogász mérlegeli, hogy érdemes-e foglalkoznunk ezekkel.

– Hogy érzik magukat az ott dolgozók? Korábban voltak olyan hírek, amelyek szerint kollégáit is inzultusok érték – szóban, tettben…

– Ezt elsősorban tőlük kellene megkérdezni. Azt tudom mondani, nekem sem volt kellemes az elmúlt néhány nap vagy hét, mert mindez az ember lelkében benne van. A magam részéről nem tudok konkrét inzultusról.

– Hozhat-e újdonságot ön szerint a még hátralévő vizsgálat? Tudjuk, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda is vizsgálódik.

– Nem tudok erre válaszolni, mert nem voltam benne az ügyben. Pont ezért voltam távol, hogy ne is lehessek. Állítom, hogy a kórház szabályozottan és jól működik; reményeim szerint nem lesz újdonság.

– Hosszú idő után ma van az első napja a kórházban. Mit csinál?

Városszerte október 23-ai ünnepségek vannak. Azokon veszek részt, és persze lementem a kórház kápolnájába is…… 

– És amikor visszatér az élet a rendes kerékvágásba, mit fog tenni?

– Nagyon jó helyetteseim vannak, úgyhogy bizonyára mindent rendben találok. Megnézzük, mi történt az elmúlt időszakban, amíg távol voltam, és elkezdjük a normál életet.