Interjú Bogsch Erikkel
Csak szavakban védi a hazai piacot a kormány
Az [origo] Bogsch Erikkel, a Richter vezérigazgatójával készített interjút.
– A Richternek Azerbajdzsánban és Örményországban is van vegyesvállalata. Az azeri baltás gyilkos hazaengedése után kirobbant botrány befolyásolja ezeknek a cégeknek a működését?
– Nem. A Richter üzletmenetében az érintett két országban ez nem okozott semmilyen változást a megszokotthoz képest. Számunkra mindkét ország fontos piac a Független Államok Közösségén (FÁK) belül.
– A FÁK-kal szemben a magyar piacnak viszont egyre kisebb súlya van. Az idén mintegy 20 százalékos visszaesés várható a Richter magyarországi árbevételében, ami a már eddig is alacsony, 10 százalékos részesedést tovább csökkenti. Miért ilyen gyors a hazai térvesztés?
– Ez sok szempontból drámai. A Richter központja Magyarországon van, normális esetben a hazai piac adná a lehetőséget a terjeszkedésre más országokban. Ez általában így szokott lenni. A mi esetünkben viszont oda jutottunk, hogy míg a hazai piac a kilencvenes évek elején-közepén még 30 százalékot tett ki a forgalomból, addig most 10 százalék alatti lesz ez a részarány. Abszolút értelemben is jelentősen csökkentek a magyarországi eladások. Ehhez jön még az, hogy a nyereséget tekintve szintén a magyar piac teljesít a legrosszabbul. Addig, amíg nem válik veszteségessé egy termék, folytatjuk a gyártást, de már most is van tíz olyan készítmény, amelyet ki kellett vonni a forgalomból, mert ráfizetéses lett volna az előállítása. Ez önmagában mintegy 1 milliárd forinttal veti vissza az árbevételünket. És ez a folyamat még akár fel is gyorsulhat.
– A cég tavaly globálisan kiugró eredménnyel zárt, árbevétele meghaladta az 1 milliárd eurót, a nyeresége valamelyest csökkent, de így is tetemes, 177 millió euró volt. Miért ennyivel rosszabb a helyzet a magyar piacon, mint másutt?
– Kénytelen vagyok azt mondani, hogy Magyarországon a döntéshozók nem gondolkodnak hosszú távon. A költségvetési szorításból adódóan nem veszik azt figyelembe, hogy stabil, kiváló minőségű gyógyszert forgalmazó és megbízható szállítókkal kell dolgozni. Úgy könnyű lemenni az árral, ha valaki bejön ide adott mennyiséggel kvázi dömpingáron, utána meg gyorsan kivonul.
– Ez általános jelenség vagy egyedi példa?
Ez most már gyakori, és úgy gondolom, hogy sajnálatos módon a kormányzat képtelen fellépni az etikátlan és törvénytelen magatartással szemben.
– Mi hiányzik, a szándék vagy a pénz?
– Úgy gondolom, hogy alapvetően az elhatározás hiányzik. A tragikus thaiföldi orvoshalálnak például az érintett vállalatnál minimális következménye volt. Vagy két másik publikus példa, amely ugyanazt a céget, a Medico Unót érinti. Az egyik referenciakészítményükben rozsdaszennyeződés volt – a túlságosan olcsó és bizonytalan eredetű termék előbb-utóbb problémát okoz. Ugyanez a cég megtette azt, hogy egy vérnyomáscsökkentője esetében más volt a csomagolásban, mint amit a dobozra írtak. Mindez azért is érthetetlen, mert a kormányzat egyéb területeken nagyon erőteljesen és helyesen fellép a törvénytelen magatartással szemben.
– Többször nyilatkozta a közelmúltban azt, hogy a magyar egészségpolitika a hazai gyártókat sújtja – ez alatt mit ért?
– Az egyik legnagyobb probléma a gyógyszerkassza irreális mértékű csökkentése mellett véleményem szerint az, hogy a nemzetközi trendekhez képest is jelentős elcsúszás van a kifejezetten kiemelt támogatású, méregdrága, elsősorban onkológiai készítmények javára. És van egy általánosabb probléma is: a politika és a lakosság sem veszi figyelembe azt, hogy az egészségügyre igenis költeni kell, mégpedig sokat. Magyarország GDP-arányosan jóval kevesebbet (4,3 százalékot) fordít az egészségügyre a nyugati átlagnál (7-8 százalék), de valamelyest a régiósnál is, ami 15-20 éves folyamat következménye. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az egészségügy politikai kérdés; aki népszerűtlen intézkedéseket hoz, ami egyébként óhatatlanul szükséges, az elveszítheti a választást. Egyre inkább el kell fogadnia a társadalomnak, hogy az egészségügyre az állampolgároknak is többet kell költeniük, akár hozzájárulás (co-payment), akár magánbiztosítás formájában. Az egészségügyi ellátás színvonala csak akkor javulhat, ha pénz megy a rendszerbe.
