„Csak ne hagyjátok őt békén!” – kérte az Angyal
A minap írtunk az Ilyen a box című kiállítás megnyitásáról, most a NOL-t ajánljuk: a lap riportere a Démétér Házban járt, melynek bővítésére gyűjtenek pénzt az említett fotókiállítással is.
„A budapesti Szent László Kórház öreg, lepusztult pavilonjában, az 5 C-ben a falakról fura arcú gyerekek néznek le – írja Scipiades Erzsébet. – Majdnem mindegyikük kerek fejű, kopasz, a szemük óriási. A Szent László Kórház gyermekhematológiai és őssejt-transzplantációs osztályának a betegei, akik hosszabb-rövidebb ideig már éltek a boxban, a kétszer három méteres steril szobában, ahová csontvelő-átültetés miatt kerültek. Az egyik képen Borbély Patrik látható”. Ő már kint van boxból, de még ne mehet haza, az ő kezelése is a Déméter házban folytatódik.
„Hogyan történhet meg az, amiről Kriván főorvos úr mesélt - idézi Sedlák Gabriellát a riporter, aki nővérből lett a Démétér Alapítvány ’Főállású Angyal’-a - , hogy egy transzplantált gyereket, csak mert a külseje időlegesen megváltozik, egy falu közössége kirekeszt, és a családnak végül el kell költöznie. A Démétér Háznak ma fontos programja az [is], ha azt látjuk, hogy a transzplantált betegünk elveszíti a kapcsolatait, akkor rendhagyó osztályfőnöki órákat tartunk, amelyre a tanulókon kívül jöhetnek a tanárok, de akár az egész falu is.
Hogy miket kérdeznek ilyenkor a gyerekek? Például azt, hogy mitől lett beteg az osztálytársuk. Ők is megbetegedhetnek? És az osztálytársuk meghalhat? Legutóbb Székkutason, Patrik osztályában jártunk. Patrik már négy hónapja beteg. Csontvelő-elváltozása volt, amit ha nem követ transzplantáció, akkor a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek és a trombociták előbb-utóbb nem termelődnek. Patrik egyik osztálytársa azt kérdezte: „És tényleg újra olyan lesz, mint volt?" És én igennel tudtam válaszolni. Csak ne hagyjátok őt békén, mondtam, nyüstöljétek, írjatok neki akkor is, ha éppen nem válaszol. A transzplantált gyerekek legalább egy évig nem mehetnek közösségbe. Egy év hosszú idő” – olvasható a nol.hu-n.
