Cáfol a ReSzaSz
Határozottan cáfolja a ReSzaSz, hogy az orvosok akkor is az amputáció mellett döntenek, ha lehetőségük van a végtagot megmenteni.
Az utóbbi években egyik kormányzat alatt sem sikerült alapvető javulást elérni az érsebészet állami egészségügyi finanszírozásában, a rekonstrukciós érműtétekért a kórházak általában nem kapnak annyi finanszírozást, amennyibe a beavatkozás kerül – ez állt a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete Érsebészeti Szekciójának tíz nappal ezelőtti közleményében. Legfrissebb közleményükben azt emelik ki, hogy néhány sajtóorgánum olyan ok-okozati összefüggéseket kezelt ténykérdésként, amelyek nem szerepeltek az eredeti anyagukban.
Egyik ilyen vélt, de a ReSzaSz által nem kommunikált ok-okozati összefüggés az amputációk magas finanszírozása és az amputációk száma közötti. Az az abszurd tény igaz, hogy az amputációért többet fizet a biztosító, mint a végtagmentő, rekonstrukciós érműtétekért, de határozottan cáfolják azokat a sajtómegjelenéseket, amelyekben azt írták, hogy akkor is amputáció mellett dönt(het) az orvos, ha lehetősége van a végtagot megmenteni, csak azért mert ezzel jobban jár az intézmény. Mint írják, ilyen esetről nincs tudomásuk, véleményük szerint kollégáik mindent megtesznek annak érdekében, hogy megmentsék a végtagot, a beteg életét, még akkor is, ha ezzel ad abszurdum anyagilag hátrányosabb helyzetbe kerül az ellátó intézmény.
A finanszírozási anomália arra viszont kifejezetten alkalmas, hogy bemutassa azt, hogy mennyire nem prioritás az egészségügy, és azon belül az érbetegek ellátása, hiszen ez a probléma régóta ismert felsőbb szakmai és igazgatási szinteken is, de mégsem történt érdemi változás. Mivel az ellátó intézmények anyagilag a rossz finanszírozási konstrukció miatt nem érdekeltek korszerű angiológiai és érsebészeti centrumok létrehozásában, ilyen egységek kevés számban alakultak ki hazánkban.
A túlságosan magas amputációs számért több, egymásra épülő és egymással összefüggő tényező felelős, úgy mint:
1. Betegedukáció hiánya
- nincsenek olyan átfogó, gyakorlati haszonnal bíró prevenciós, közfinanszírozott programok, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy a társadalom széles rétegeivel megismertessük a (elsődleges és másodlagos) megelőzés feltételeit,ebből kifolyólag a társadalom döntő többsége nincs tisztában azzal, hogy mit kell tennie egészségének megőrzése érdekében.
2. Az alapellátás hiányosságai
- a kevés és túlterhelt háziorvos kolléga képtelen a népbetegségnek számító érbetegeket megfelelő minőségben menedzselni
3. Az érbetegek ellátásának hiányosságai
- a kevés és túlterhelt angiológus/érsebész/radiológus kolléga képtelen a szakellátás szintjén megfelelő minőségben ellátni az érbetegeket
4. A kórházi rendszer hiányosságai - angiológiai centrumok hiánya
- beszédes adat, hogy a primer amputációk aránya meghaladja a 70 százalékot. Ennek okai nem egyértelműek, de feltételezhető, hogy a beteg nem alkalmas már rá (megelőzés, időbeni felismerés hiánya), és/vagy a végtagmentés/érműtét kapacitás nem elegendő, és/vagy nincsenek meg a megfelelő feltételek (szakemberképzés, finanszírozás)
- az amputációk száma nagy különbségeket mutat területenként, ami arra enged következtetni, hogy az adott régió egészségügyi struktúrája (illetve annak hiányosságai) nagyban befolyásolják a betegek esélyeit.
