Bősze Ferenc nyílt levele Szócska Miklósnak
Nem volt mit ledarálni?!
"Nincs mit ledarálni, mert a „ledarálandó” felmondásokat irodánk letétként kezelve őrzi, azok nem kerülhetnek sem az Ön, sem a Rezidens Szövetség birtokába" – írja az államtitkárnak írt nyílt levélben Bősze Ferenc, melyet a naplo-online közöl.
Tisztelt Államtitkár úr!
Csodálkozással vegyes megdöbbenéssel olvastam azokat a tudósításokat, amelyek mind az írott sajtóban, mind az internetes hírportálokon megjelentek, miszerint Ön figyelemfelhívásom ellenére 2012. 03. 30-án, 10:00 órakor megjelent a Rezidens Szövetség sajtótájékoztatóján és személyesen közreműködött a letétbe helyezett felmondások „ledarálásában”.
Én Önt azon a napon 9:16 perckor elküldött e-mailen tájékoztattam a tényről, miszerint nincs mit ledarálni, mert a „ledarálandó” felmondásokat irodánk letétként kezelve őrzi, azok nem kerülhetnek sem az Ön, sem a Rezidens Szövetség birtokába.
Miután az ügyvédi letétből egy felmondást benyújtó személy sem kérte ki azt, így azokkal – a jogosulttal egyeztetve – mi rendelkezünk, azt vagy részére kiadjuk, vagy megsemmisítjük.
A felmondást benyújtó személyek száma és névsora természetesen ügyvédi titok, ezzel kapcsolatosan mi adatot nem szolgáltattunk ki, minden ami e vonatkozásban elhangzott az találgatás, de leginkább üres fecsegés.
I. sz. nyílt levelemben irodánk távolmaradásának okát már megírtam, azt most nem kívánom megismételni.
Végtelen szomorúsággal tölt el, hogy a regnáló kormánynak az a tagja, aki az egészségügyi szaktárca első embere, nem tudta felmérni felelőssége súlyát, s részt vett egy – gyakorlatilag szélhámosságnak minősülő – olyan sajtó-eseményen, amely semmi másra, mint az ügy lejáratására volt alkalmas.
Belátom, ennek „szenzációhatása” elől még általam becsült napilapok sem tudtak kitérni, s úgy érezték, nem maradhatnak le a „hírversenyben”. Az legyen a sajtó baja, hogy a tudósításával „valótlanságot valósnak tüntetett fel”, de ehhez quasi miniszterként asszisztálni, az Ön beosztásához méltatlan volt.
Az egészségügy, mint össztársadalmi problémakör, mind tárgyi, mind személyi feltételeit illetően többet érdemel. De hát, mint tudjuk, „szegény ember vízzel főz”. De mindig – akár csapból eresztett, akár kútból felhúzott – tiszta vízzel.
Ez a víz ott és akkor, azon a pénteki napon zavaros volt.
Tisztelettel:
Dr. Bősze Ferenc
ügyvéd
Veszprém, 2012. április 2.
