„Bizonyos betegségekre egyszerűen nem lesz gyógyszer”
A gyógyszeripar számára véget ért az aranykor, mondja a Világgazdaságnak adott interjújában Bogsch Erik, aki egyúttal a kiegészítő biztosítások, illetve a beteghozzájárulás fizetése mellett is síkra száll.
A Richter vezérigazgatója az interjúban egyebek mellett arról beszél, hogy a tavalyi hazai árbevételük körülbelül egyharmaddal alacsonyabb volt, mint a kétezres évek elején, és az árbevételükből a magyar piac részesedése 30 százalékról 10 százalékra esett. A környezetet úgy látja, hogy a biztosítók mindenütt szigorúan fogják a költségkiáramlást az egyik oldalról, miközben nagyon nehezen fogadnak be új eredeti készítményt megfelelő áron. Ugyanakkor van egy nagyon erős árverseny, ami sok esetben már ellátási gondokat okoz az olcsó kínai, indiai forrásból származó gyógyszerek térnyerése miatt. Már tényként tekint arra, hogy az olcsó ázsiai gyártók kiszorítják a piacról a tradicionálisokat.
„A legnagyobb gond – mondja az interjúban –, hogy miközben egyre-másra kerülnek forgalomba Európában ellenőrizetlen gyártású gyógyszerek, az európai gyártókat egyre inkább ellehetetlenítik az európai előírások. A pharmakovigilancia (mellékhatás figyelés és jelentés) például horribilis összegeket emészt fel, sok esetben teljesen értelmetlenül. Nyilvánvaló, hogy még a több ezer fővel folytatott klinikai vizsgálatok során sem jön ki egy-egy készítmény összes mellékhatása. De szabad-e azért, mert százezer beteg közül 1-nél jelentkezik valami speciális mellékhatás, 99999 beteget megfosztani egy egyébként hatékony készítménytől? Ez abba az irányba kényszeríti a gyógyszergyárakat, hogy jogilag védjék magukat az esetleges kártérítési perek ellen, amelyek főként az USA-ban jellemzőek. Miközben rendelkezésünkre állnak már azok a diagnosztikai módszerek, amelyekkel ki lehet szűrni azokat a betegeket, akiknek az esetében esetleg felmerülhet egyáltalán speciális mellékhatás. Ez a nagy kutatási költségeket felvállaló cégekre értelemszerűen nagyobb terhet ró, és meggyőződésem, hogy akár az is bekövetkezhet, hogy az ilyen extremitások miatt bizonyos betegségekre egyszerűen nem lesz gyógyszer, mert senki sem fogja vállalni a kockázatot a kutatásra.”
A gyárak számára hátrányosnak és feleslegesnek tartja azt az intézkedést is, ami minden egyes gyógyszerdoboz egyedi azonosítását írja elő. „Ez egy át nem gondolt intézkedés, melyet ahelyett vezetnek be, hogy elzárnák az olyan illegális értékesítési csatornákat, mint például az internet.”
A beszélgetésben szóbakerül, hogy nem csak az egészségügyet, hanem az ipart is sújtja az elvándorlás, Bogsch ezt tartja ma az ágazat legsúlyosabb problémájának. „Az értelmiség elvándorlása pótolhatatlan veszteséget okoz. Erkölcsi kérdés, hogy erre megoldást találjunk, és én talán mondhatok olyat, hogy ha már a gyógyszertámogatásra nem költenek többet, akkor legalább az egészségügy kapjon több pénzt. Nekem is az a meggyőződésem, mint oly sokaknak, hogy nem lehet halogatni a kiegészítő biztosítás, vagy a co-payment bevezetését. Azt az egyensúlytalanságot, amely a gazdasági lehetőségek és a modern technológiák/gyógyszerek között fennáll, az állami költségvetés képtelen egymaga orvosolni. Ezzel együtt azt a tévhitet, hogy mindenkinek minden jár, ki kellene verni a fejekből. Ebben az összes politikai pártnak konszenzusra kell jutnia” – olvasható a vilaggazdasag.hu-n.
