Betegszállítási anomáliák

Jelenleg mintegy 90 szolgáltató csaknem 500 autója szállítja az országban a betegeket a különböző vizsgálatokra, kezelésekre, illetve onnan az otthonukba. A szolgáltatást ez év elején választották le az Országos Mentőszolgálatról – azoknak a betegeknek a szállítását, akikhez nem kell legalább mentőápolói felügyelet, a működési engedéllyel és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP) finanszírozási szerződésben álló szolgáltatók végzik.
Tavaly, amikor még csak a feladatok egy részét látták el az alternatívok, az Országos Mentőszolgálattal együtt havonta 130-140 ezer beteget fuvaroztak. Ebben az évben – igazolva a tételt, miszerint a kínálat mindig generál keresletet – már havi 180-200 ezer beteg esetében kértek az orvosok a szállítást – tudtuk meg Kőrösi Lászlótól, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főosztályvezető-helyettesétől.

Minél több, annál kevesebb

A keretet azonban, amelyből ezt a tevékenységet finanszírozzák, a korábbi feladatok arányában határozták meg. Nem véletlenül bizonyult tehát szűkösnek, s nem véletlenül kongatták meg a vészharangot már ez év elején a betegszállítást végző szervezetek. Ekkorra ugyanis a korábbi 120, majd 100 forintos kilométerpénz 98,2 forintra apadt, így mivel egyre több esetet jelentettek a betegszállítók, az idei évre jutó 4,3 milliárdra tervezett, majd februárban 1,3 milliárd forinttal kiegészített zárt kasszából mind kevesebb jutott egy-egy esetre. Közben folyamatosan emelkedtek a benzinárak, így nemhogy nyereségre, de rentábilis működésre sem számíthattak a vállalkozások. A júniusi, a Mentők és Betegszállítók Országos Egyesülete (MBOE) és a szaktárca között zajló tárgyaláson ugyan a minisztérium ígéretet tett arra, hogy megvizsgálja az egyesület által javasolt 127 forint/kilométeres elszámolási alapdíj indokoltságát, ezzel kapcsolatban azonban az óta sem történt semmi – mondta a MBOE elnöke.
Bíró Ferenc szerint hiába érte el ismét majdnem a 100 forintot az egy „hasznos” kilométerért járó díj, a reális összeg már ea év elején is 127 forint lett volna. Azt Kőrösi László sem vitatja, hogy ha tovább bővül a kereslet, a rendelkezésre álló 5,6 milliárd forint nem lesz elég arra, hogy a betegszállítók 100 forintot kaphassanak kilométerenként. Ez annak ellenére valószínűsíthető, hogy egy kormányhatározat alapján júliustól az év végéig összesen 120 millió forinttal kiegészítették a szolgálatok támogatását, így a hasznos kilométerek után havi húszmillió forint többletre számíthatnak a vállalkozások.


Veszteséges befektetés

Egy biztos: a vállalkozások jelenleg veszteségesek, ezért csak a legszükségesebbekre költenek. Nem vásárolnak új autókat, csak az elengedhetetlen adminisztrációt fizetik és sok helyütt még a diszpécseri feladatokat is a vállalkozók látják el. Nem kevesen vannak, akik nemhogy pénzt vinnének haza a vállalkozásból, de gyakorlatilag összes megtakarításukat ebbe fektették. És ez az, ami magyarázatot adhat arra, miért nem bontják fel a szerződéseiket az OEP-pel. Bíró Ferenc szerint már legalább ötmilliárd forintot költöttek a cégek a szolgáltatások fejlesztésére, ezt pedig senki sem akarja veszni hagyni.
A Győr-Moson-Sopron megyei betegszállító cégek irányítószolgálatának vezetője, ifj. Duschanek Péter a Kisalföldnek már az év közepén úgy nyilatkozott: a legtöbben legszívesebben kiszállnának a betegszállításból, de részint a szigorú szerződés miatt, részint pedig azon egyszerű okból, hogy nincs kinek eladni a vállalkozást, egyelőre nem teszik meg. Ő úgy fogalmazott: aki csak ezen a lábon áll, az rövid időn belül tönkremegy, mert a finanszírozásból képtelenség fedezni a valódi költségeket. Bíró Ferenc érvelése szerint a döntéshozóknak fel kellene ismerniük e szolgáltatás jelentőségét, és elismerniük azt, hogy állami feladatot vettek át az ezzel foglalkozó vállalkozók. Jövőre legalább 30 százalékkal kellene növelni a kasszát, hogy fedezetet nyújtson az üzemanyagár-emelésre, a jogszabály által előírt kötelező képzésre, valamint a 24 órás ügyeletre.
Az elnök ugyanakkor nem vitatta, alapvető problémát jelent az is, hogy túl sok betegszállítással foglalkozó cég működik ma a piacon. A szolgáltatások befogadásánál az OEP nem méltányolta azt a kérésüket, hogy inkább azokkal kössenek szerződést, akik eleve több autóval dolgoznak, illetve fogadjanak be új gépkocsikat. A kis cégek működése jelen gazdasági körülmények között ugyanis már az indulás pillanatában veszteséges, hiszen nem tudnak annyi bevételhez jutni és olyan kedvezményeket kapni például a szervizeknél, mint „nagy” társaik. Az MBOE erre mindig felhívja a betegszállítás iránt érdeklődő vállalkozók figyelmét, a pályázóknak azonban csak körülbelül a fele fordul hozzájuk – jelezte Bíró Ferenc.
Az egészségbiztosító illetékes helyettes főosztályvezetője elismerte, valóban nem volt szempont, hogy a jelentkező vállalkozás mennyi gépkocsival fut, a finanszírozó szempontjából ugyanis az ellátandó, illetve az egy gépkocsira jutó lakosok száma, a megyék területi ellátottsága volt a mértékadó szempont.


Rontanak a színvonalon?

Az egyik Csongrád megyei betegszállító cég, a N.Ü.K.E. Kft. képviselője, Tanács Róbert is úgy véli, bár a finanszírozás jelenleg valóban nem fedezi a költségeket, az alapproblémát sokkal inkább az okozza, hogy a két évvel ezelőtti alig negyven szolgáltatóval szemben ma majdnem száz cég van a piacon. Ráadásul ez nem feltétlenül jelenti a szolgáltatás minőségének javulását. Hiába írja elő például a jogszabály, hogy az egyes alternatív szállítóknak koordinálniuk kell a tevékenységüket a megyei irányító központokkal, ez a gyakorlatban nem történik meg. Ezért rengeteg a párhuzamosság, két autó egy-egy beteggel tart ugyanarról a helyről ugyanoda, így nem csoda, ha idő előtt kiürül a kassza. Ha ezek a felesleges fuvarok megszűnnének, valószínűleg kevesebb szolgáltató maradna a piacon, ezek azonban több pénzhez jutnának, így rentábilisan tudnának működni, és regionális irányítással ésszerűbben tudnák egymás között elosztani a munkát. A szigorúbb ellenőrzés és a jogszabályok betartatása tehát elengedhetetlen – mondta –, e nélkül előbb vagy utóbb azok is tönkremennek, akik ma a körülmények ellenére is minőségi szolgáltatást igyekeznek nyújtani.
Az OEP ugyancsak erre a következtetésre jutott. Miként Kőrösi László fogalmazott: „felmerült annak a lehetősége is, hogy a betegszállítási esetszám ilyen jelentős mértékű emelkedése esetlegesen nem indokolt, ezért az Országos Egészségbiztosítási Pénztár átfogó ellenőrzést indít a területen”. Ellenőrizni fogják egyrészt a betegszállítást nagy számban elrendelő orvosokat – hogy ténylegesen megtörtént-e, és ha igen, akkor indokolt volt-e a rendelés –, másrészt a szolgáltatókat, hogy valódi, a jogszabályoknak megfelelő teljesítményeket jelentenek-e az OEP-nek.

Pró és kontra

Az Egészségbiztosítási Felügyelet februári felmérése szerint a betegeknek sokszor három órát vagy annál többet is kell várniuk arra, hogy az egészségügyi intézményekből hazajussanak. A jogszabályi előírások szerint a nem időre rendelt szállítást ugyan hat órán belül kell teljesíteni, a hosszas várakozás azonban a felügyelet szerint is csökkenthető lenne, ha javulna az intézmények és a betegszállítók közötti kommunikáció, valamint ha a szolgáltatók hatékonyabban működnének együtt. Bíró Ferenc, a szállítók egyesületének elnöke viszont – azzal együtt, hogy elfogadja, van még mit javítani a szállítások koordinálásán – úgy véli, a várakozást jelentősen csökkentené, ha az orvosok meggondolnák, kinek kérnek szállítást, és ha nem minden beteget ugyanarra az időpontra rendelnének be.

Haiman Éva (Medical Tribune) 

Mennyi az annyi?

A betegszállítást úgynevezett összetett finanszírozással honorálják. Nincs előre kihirdetett kilométerdíj, az ugyanis minden hónapban úgy kalkulálják, hogy az elvégzett szállítási esetszámmal elosztják a rendelkezésre álló havi keretet. Elszámolni csak a beteggel megtett „hasznos” kilométert lehet, a többit saját zsebből kell a cégnek állnia. Több beteg szállításáért nem jár többször annyi pénz – ha egy autóban egynél több beteg utazik, a 2., 3., 4., stb. betegért már csak 20 százalék többletpénzt kap a szolgáltató. Havi tízezer hasznos kilométer megtétele fölött pedig egyáltalán nem jár finanszírozás. A kilométerpénzt kíséreti díj egészíti ki; ennek összege attól függ, hogy csak gépkocsivezető vagy betegkísérő is ül-e az autóban. Előbbi esetben taj-számonként 125, az utóbbiban betegenként 240 forintot fizet az OEP.