Bérfeszültség az egészségügyben
Jelentős bérfeszültséget okoz az egészségügyi intézményekben, hogy a hiányszakmát választó szakorvosjelöltek jelenleg több fizetést kapnak tanulmányaik során, mint a már szakvizsgázott kollégáik. De hiába a többlet, ha az idén végzett 720 orvos közül mindössze 378-an kezdték meg szakorvosi tanulmányaikat, a korábban általános 600-700 helyett.
Sajátos ellentmondásra hívta fel a figyelmet a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának szak- és továbbképzési dékán helyettese a Kórházak és Rendelőintézetek Szövetségének tanácskozásán, Ertl Tibor számításai szerint egyetemük klinikáin több mint félszáz szakorvosnak kevesebb lesz a fizetése, mint a hiányszakmák valamelyikét választó rezidenseknek. Forintokban számolva ez azt jelenti, hogy míg egy szakorvos bére pillanatnyilag 156.600, egy hiányszakmát tanuló szakorvosjelölté 179.500 forint. Nekik ugyanis a közalkalmazotti bértábla szerint járó bér 50 százalékát többletként utalja át a szaktárca. A nem hiányszakmát választó jelölteknek viszont meg kell elégedniük havi 129.600 forinttal. Bár korábban sokan úgy gondolták, hogy az ily módon kialakuló bérfeszültségek az orvosi jövedelmek rendezésének irányába mozdítják az ágazatot, illetve annak vezérkarát, ma úgy tűnik egyelőre csak a feszültség megteremtéséig jutottak, pénz viszont sehol sincs a továbblépésre.
A kulcskérdés
Egyre többen keresik arra is a választ, öt-tíz, netán húsz év múlva ki fogja gyógyítani a hazai intézményekben a betegeket. Jelenleg 33.902 orvos rendelkezik érvényes működési engedéllyel. A tendenciákat nézve azonban nem nehéz megjósolni, hogy számuk néhány éven belül rohamosan csökkenésnek indul. Idén például a négy hazai orvosegyetemen összesen 720-an kaptak diplomát, s bár közülük 543-an jelentkeztek be szakképzésre, november elsején azonban mindössze 378-an kezdték meg tanulmányaikat, holott 694 állást ajánlottak fel számukra. A helyzetre jellemző, hogy amire korábban soha sem volt példa, klinikai rezidensi helyek maradtak betöltetlenül. Nem jobb a helyzet a Dél-Dunántúl megyéinek nagy kórházaiban – Kaposvár, Zalaegerszeg, Szombathely, Szekszárd – sem. Szinte mindenhol várnának jelölteket a kardiológián, patológián, radiológián, pszichiátrián – vagyis a szinte már hagyományos hiányszakmákban – s mellettük a szemészeten, belgyógyászaton, urológián, szülészet-nőgyógyászaton, mi több, még a zalaegerszegi szívsebészeten is.
A kilátások pedig nem túl bíztatóak. A kórházak 1215 üres állást jelentettek le, amelyek közül jövőre 706-ot szeretnének frissen végzett szakorvosjelöltekkel betölteni.
Kiskórházi hétköznapok
Idén mindössze három frissen végzett diplomás jelentkezett a karcagi kórház állásajánlatára, ám attól mindannyian mereven elzárkóztak, hogy szakorvosjelöltként alkalmazzák őket. Őszintén elmondták, csupán addig maradnak, amíg elintéződnek a norvégiai illetve svédországi munkavállaláshoz szükséges hivatalos papírjaik. A korosodó szakorvosok egyre nagyobb megterhelésnek vannak kitéve, hiszen nem csak a szokásos kórházi feladatukat kell ellátniuk, mivel a járóbetegek is rájuk maradnak – ecsetelte a vidéki hétköznapok realitásait a karcagi Kátai Gábor Kórház igazgatója, aki szerint nagyjából a ma 45 évesek alkotják a szakorvosi záró-korosztályt, utánuk már nem jönnek hasonlóan népes korcsoportok. Azok között pedig, akik még talpon vannak, egyre többen küszködnek a kiégéssel, nem véletlen, hogy a kötelezően túl még többletpénzért sem igen vállalnak ma már ügyeletet.
A szakemberhiányt sok helyen közreműködői szerződéssel foglalkoztatott orvosokkal igyekeznek pótolni. A minimumfeltételek miatt ez szinte elengedhetetlen a munkaerőhiánnyal küszködő egészségügyben. Nagy Mihály szerint esetükben előnyként jelentkezik az is, hogy jövedelmük nem bérként jelenik meg, s ha az ügyeletek teljesítéséről van szó, munkaidejük is kevésbé firtatható. Ráadásul – hangsúlyozta az igazgató – az ellátás biztonsága érdekében az intézmény köteles fenntartani egyfajta szakmai portfóliót annak érdekében, hogy ne kelljen tovább küldeni a beteget, hiszen Karcaghoz például a legközelebbi kórház 72 km-re van.
A szerződéses orvosok rendszerének azonban számos hátulütője is van. Mivel ezek a szakorvosok már tulajdonképpen „piacon” mozognak, rendszeresen pénzügyi alkuba kényszerítik az intézményeket. A konfliktusok további forrása a felelősség kérdése. A közreműködőket ugyanis sok helyen a sürgősségi ellátásban, traumatológiákon, egy napos sebészeteken alkalmazzák. Holott épp ezek azok az osztályok, ahol az orvosi beavatkozás jellegéből, illetve a gyors döntések kényszeréből eredően több lehet a szövődmény illetve a műhiba. A betegek után követése azonban sok esetben megoldatlan, s mivel a szövődmények kezelése illetve a betegek utógondozása nem egyszer a rosszabbul fizetett állandó alkalmazottakra marad, kivédhetetlenül bérfeszültség keletkezik. S végül, de nem utolsó sorban: a közreműködő szakorvosok polgári jogi szerződést kötnek, ahol 30 nap a felmondási idő, miközben a betegek sokszor heteket, hónapokat kénytelenek várni arra, hogy az illetékes doktor elé kerüljenek. Mi van akkor, ha az közben felmondott...?
A kiskórházak megpróbálják magukhoz csábítani a szakorvosokat, ám hiába a felajánlható szolgálati lakások sora – Karcagon például 2-4 szobás lakásokból válogathatnának a letelepedők – és a kicsivel magasabb fizetés, ma úgy tűnik, semmit sem számít.
