„Az egészségügynek teljesen új pályára kell állnia"
Az államosítás, a központosítás, az alapellátás elhanyagolása és a betegek magukra hagyása miatt a rendszer ma nem jó minőségű ellátásra, hanem napi túlélésre rendezkedett be – mondta a Népszavának Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász.
Mit mond önnek az a politikai ígéret, hogy „rendszerváltás” jön az egészségügyben?
Azt, hogy az egészségügynek teljesen új pályára kell állnia. Én az utóbbi években gyakorlatilag minden előadásomat azzal zártam: új modellre kell átállni, mert a mostani tévút. A keretrendszer, amelyet az elmúlt 16 évben a kormány felépített, nem eredményezett működőképes egészségügyet. Nem egyszerű korrekciókra van szükség, hanem arra, hogy más szemléletben, más irányítási és működési logikával gondoljuk végig, mit várunk a rendszertől.
Kicsit pontosítson: ez struktúraátalakítást, irányítási reformot, vagy csak stílusváltást jelentene?
Újra fel kell tenni az alapkérdéseket az egészségügyről. Például azt, hogy mi legyen a tulajdonviszonyokkal. Jó volt-e, hogy elvették a kórházakat az önkormányzatoktól, vissza kellene-e adni nekik? Szerintem már nem érdemes, mert az önkormányzatok ma ezt a szerepet már jellemzően nem tudnák ellátni, nincs rá forrásuk, el is szoktak tőle. De a kérdést attól még ki kell tenni az asztalra. Legalább ennyire fontos a gazdálkodási rend. A kórházi gazdálkodás mai, költségvetési logikája az én olvasatomban alkalmatlan arra, hogy az intézmények normálisan működjenek. Régen is felmerült, hogy külön kórháztörvény kellene, vagy valamilyen sajátos, az egészségügyre szabott gazdálkodási forma, akár nonprofit társasági megoldás. Ehhez vissza kell nyúlni, mert a mostani forma nem segíti, hanem bénítja a működést. A másik súlyos hiba az volt, hogy az egykori Országos Egészségbiztosítási Pénztárból (OEP), mai nevén Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőből (NEAK) lényegében egy egyszerű kifizetőhelyet csináltak. Ahelyett, hogy erősítették volna a biztosítói szolgáltatásvásárló funkciókat, leépítették azokat.
Állampolgári jogon, vagy biztosítási jogviszonyon nyugvó modellt preferálna a mai helyzetben?
Ez egy másik tisztázandó alapkérdés: pontosan mit jelent az a megfogalmazás a Tiszás programban, hogy „mindenki” hozzáfér az ellátáshoz? Most, ha valaki félévig nem fizeti az egészségügyi szolgáltatási járulékot, elveszíti a jogviszonyát, miközben csak a nemfizetők figyelése, azonosítása rengeteg többletfeladatot jelent. De vajon megéri-e ezt a kontrollt fenntartani? Hiszen az általános forgalmi adón keresztül gyakorlatilag mindenki befizetője a közös költségeknek. Nem lehet úgy tenni, mintha ez magától értetődő volna. Biztosan foglalkoznék azzal is, hogy mi van a betegek jogainak a védelmével. Erre viszont a most formálódó új rendszerben sem látok azonosítható intézményt.
A Tisza a kampányban azt ígérte: az egészségpolitikai javaslatait társadalmi vitában teszi mérlegre, és hallgat a szakértőkre.
Jó kiindulópont. A problémákat, a rendszer feszültségeit szisztematikusan végig kell beszélni, és nem elsumákolni. Az egészségügy jövőjét nem lehet zárt ajtók mögött összerakni. Teljesen új rendszert kell kialakítani, mivel nincs olyan eleme a mai rendszernek, amihez ne kellene hozzányúlni.
A teljes beszélgetést ITT olvashatja
