Az egészségügy átalakításának története 2023
A Válasz Online a tulajdonformák változásának szempontjából tekintette át az egészségügy átalakításának ez évi történetét.
- Szerkezeti átalakítás is állhat a főigazgatók menesztése mögött
- Teljesen meg kell változtatni a jövő kardiológiai, egészségügyi gondozói ellátását!
- Kritikus a szakorvoshiány Budapesten
- Hangsúlyos képviseletet kap az orvosi kamarában az alapellátás
- Álmos Péter: A feladat érdekel, nem a pozíció
- "Az eredmények önmagukért beszélnek"
Minden idők talán legnehezebb olyan évét zárta a magyar egészségügy, amikor nem kellett külső behatásra (Covid, háború) reagálnia. A betegek három okból is úgy érezhették, hogy megnehezedett az életük:
- Tovább nőttek a várólisták, több mint negyvenezren várnak ellátásra, kétszer annyian, mint a pandémia előtt. A sor pedig egyre nő.
- A kórházak sosem voltak ilyen eladósodottak, és a mostanában megérkező 90 milliárdos állami konszolidáció sem tudta megszüntetni a feszültséget. Mindez kihat a betegellátásra is.
- A korábbi években a magánegészségügy lépett be ott, ahol az állami nem tudott megfelelő időben vagy minőségben szolgáltatni. 2023-ban több jel is arra utal, hogy a biztosítottak egyre kevéssé képesek duplán finanszírozni a saját ellátásukat (egyrészt járulékból, másrészt készpénzben a magánklinikákon). Csökkent a fizetőképes kereslet: több magánintézmény bevezette, hogy hitelre műti meg a betegeit. Egyes helyek a fapados légitársaságokhoz hasonlóan úgynevezett dinamikus árazást vezettek be, hogy a kevéssé keresett orvosok és időpontok felé tereljék a pénzügyi nehézségekkel küzdő betegeiket. Több korábban eltervezett befektetést lassítottak, és – az elmúlt évek terjeszkedése után – bezárt egy vidéki magánszülészet, a szegedi Maternity, mert nem volt elég nagy a forgalma.
Mindez a magyar egészségügy eddigi talán legkomolyabb reformja közepette történt, ami egyszerre több síkon is zajlik, Budapestről egyelőre kevéssé érzékelhető módon:
1. Erőteljes centralizáció folyik az „egy (vár)megye, egy kórház” elv jegyében. Az elképzelés lényege, hogy a megyei kórházak, orvosi egyetemek teljes ellátási spektrumot kínálnak. A kisebb városi kórházak elveszítik önállóságukat, számos funkciójuk leépül, osztályok szűnnek meg, a megmaradók pedig átalakulnak. Mindezt nem pusztán a kormány akarja így, sok helyen az orvos- és nővérhiány kényszeríti ki az átalakítást. Leglátványosabb a változás a sebészet területén, mert egyre több kisebb intézmény kizárólag egynapos sebészeti beavatkozásokat végez, a súlyosabb eseteket pedig a megyei intézménybe irányítják. Párhuzamosan ezzel az eddigi 500 helyett 800-ra bővült a hosszabb bennfekvés nélkül elvégezhető és az egészségbiztosító (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő – NEAK) által finanszírozott ellátás. Mindez fontos és előrevivő lépés, segít egy fontos és megkésett technológiai váltást, sajnos azonban döccenőkkel zajlik.
A vidéki betegek nem észlelik, hogy a centrumkórházak tárt karokkal fogadnák őket – az utánuk érkező kifizetetlen számlák miatt.
A sebészet tb-finanszírozása ugyanis 18, az aneszteziológiai és intenzívterápiás ellátásé pedig 32 százalékkal marad el az átlagos költségeiktől. Történelmi jelentőségű lépés, hogy a kormány igyekszik az idén 30 éves teljesítményfinanszírozási rendszer ilyen torzításait megváltoztatni, ám a korrekció még éveket vesz igénybe.
2. Az egészségügyiek ellenállását a tulajdonformák átalakításával próbálják megtörni:
- ami eddig magán volt, azt államosítják;
- ami eddig állami volt, ott magánszolgáltatót vonnak be;
- ami eddig önkormányzati volt, ott az állam veszi át a feladatot.
Ennek megfelelően ezekben a hónapokban emberek ezreinek változik meg a munkáltatója a magyar egészségügyben.
Van még egy fontos jellemző: néhány esetben ami eddig magán volt, az ezután is magán lesz, csak éppen a szolgáltató változik, lecserélik a piaci szereplőket. A NER megérkezett a kórházfenntartásba.
Nézzük tehát sorban, mi minden zajlik a háttérben, amitől a beteg gyakran azt érzi, sem energia, sem pénz nem marad a legfontosabbra: a gyógyításra.