Hangsúlyos képviseletet kap az orvosi kamarában az alapellátás

Bár többször nekifutottak már, egy nemrégiben megjelent miniszteri rendelet nyomán 2026-ig az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) Alapellátási Főigazgatóságán tényleg átrajzolja a körzethatárokat. Jobbá teheti ez az alapellátást?

Csak remélni tudjuk. A kormány már a 2022-es kampány során ígéretet tett arra, hogy 2026-ig felszámolja az üres háziorvosi körzeteket, így ez most az első komoly lépésnek tűnik.

Nem csupán adminisztrációs intézkedés történik?

Valóban tűnhet ez statisztikai megoldásnak, hiszen a betöltetlen, eddig helyettesítéssel ellátott körzeteket nem megszüntetik, hanem hozzácsapják olyanokhoz, ahol van állandó háziorvos. Azt azonban egyelőre nem látjuk, hogy a megnövekedett betegszám ellátásához biztosítanak-e többletmunkaerőt, finanszírozást és egyéb feltételeket. Ez majd csak a végrehajtási rendeletekből fog kiderülni.

Annak a háziorvosnak, akinek a „nyakába varrják” a plusz körzetet vagy körzeteket, kötelessége lesz elvállalni azokat?

A háziorvosi körzetek ellátásának biztosításával kapcsolatos feladatokról és egészségügyi alapellátások körzetei kialakításának eljárásrendjéről szóló miniszteri rendelet erről nem szól, és eddig ez a kérdés nem is került terítékre. Ugyanakkor a praxisjog meghatározza az egy orvoshoz tartozó területet, annak megváltoztatása két fél közös megegyezésén alapul, így csak az orvos beleegyezésével lehetséges. Ha nem fogadja el, a tulajdonjog megváltoztatását, akár peres útra is terelheti az ügyét, ami Alkotmánybíróság elé is kerülhet.

Gyakran hallottuk azt az érvet, hogy az önkormányzatok és az orvosok anyagilag érdekeltek abban, hogy helyettesítéssel lássák el az üres körzeteket, ezért a jelenlegi helyzet fenntartásában érdekeltek. Nincs ebben igazság?

Nem hazudik, aki ezt mondta, hiszen helyi alkuk során egyeztek meg a felek a helyettesítésért járó fizetésben. Ám nincs olyan kolléga, aki hosszú távon akar így dolgozni, nekünk is az a jó, ha van egy állandó „párunk”, akivel fel tudjuk osztani a szabadságokat, aki be tud ugrani, ha továbbképzésre megyünk vagy megbetegszünk. Nem mellesleg az önkormányzatnak is az állandó háziorvos a jó, mert sokkal kedvezőbben mutat a választásokon. Ezek a helyi alkuk kényszer szülte megoldások, amelyeket nem csak statisztikailag kellene megoldani. Tehát semmiféleképp nem mondanám, hogy érdekeltek lennének a helyettesítő orvosok ennek hosszú távú fenntartásában.

Logikusnak tűnik, hogy ne a háziorvos utazgasson hetente egyszer egy kis, falusi, fűtetlen rendelőbe, hanem a beteg egy jól felszerelt, megfelelő infrastruktúrával rendelkező helyen vehesse igénybe az ellátást.

A betöltetlen körzetek problémája nemcsak vidéken jellemző, a nagyvárosokban is előfordul. A XIV. kerületben például 5 betöltetlen felnőtt és 4 házi gyermekorvosi körzet áll üresen. De valóban, a kistelepülésen dolgozó kollégák maguk jelezték, hogy nem látják értelmét annak, hogy 4-5 rendelőben heti 1-2 órában lássák el a betegeket, hiszen nem gazdaságos sem az eszköz- és gyógyszerkészletet fenntartása, a berendezések biztosítása, a rezsi kifizetése. Maximum három rendelőt látnak fenntarthatónak.

Ugyanakkor a pácienseknek valahogy el kell jutniuk az orvoshoz, akkor is, ha nincs autójuk, és ha csak két busz indul a falujukból, egy reggel és egy este. A logisztikát érintő kérdések előkerültek már?

Ilyen irányú közös gondolkodás még nem volt, de nyilvánvalóan praktikusnak tűnik, hogy falubuszok szedjék össze és szállítsák időpontra a betegeket a bázisrendelőbe, akár több település is fenntarthatna egy-egy járművet, sofőrt, ami még mindig olcsóbb, mint egy jól felszerelt rendelő költségeinek kigazdálkodása. Érdemes lenne erről megkérdezni a kistérségekben dolgozó orvoskollégákat.

Bár a 2015-ös Alapellátási törvényben még külön-külön szerepelt a kollegiális vezető rendszer és a praxisközösségek kialakításának kérdésköre, mára ezeket – elsősorban finanszírozási okokból – egybeolvasztották. Bevált az ötlet?

Egyelőre semmiben nem igazolódott vissza, kevés olyan praxisközösség működik, ahol fel tudtak venni például a többletfeladatok ellátására plusz szakdolgozót, hiszen erre nincsen többletfinanszírozás. Magam is tagja vagyok egy praxisközösségnek, így öten egyszerre küldjük be adatainkat, az elszámolást, több az orvosi bértámogatás, de nincsen olyan ösztönző, ami a közös munkára sarkall. Egyelőre tartalommal nem sikerült megtölteni ezt a működtetési formát.

Augusztusban Ön aláírásgyűjtést kezdeményezett a kollégái és a körzeti ápolók körében annak érdekében, hogy ne praxistámogatásként, hanem „felpántlikázva”, célzott bértámogatásként kapják meg a praxisok a szakdolgozók 18 százalékos béremelésének forrását. Csalódott, hogy nem sikerült elérni ezt? 

Kétezer alapellátó szignójával nyújtottuk be a Belügyminisztériumnak a levelet augusztus 23-án, de még ezt követően is érkeztek a támogató aláírások, több mint 2300 orvos adta a nevét az akcióhoz, akik máig a célzott bértámogatás hívei. Ezért szeretnénk elérni, hogy a jövő évi, márciusi béremelés már külön soron, felcímkézve jelenjen meg a finanszírozásunkban.

Ugyanakkor nincs szó a jövő tekintetében az orvosbérek emeléséről, pedig az elmúlt két év inflációs hatása nyomán komoly értékvesztés történt a fizetésekben. Úgy gondoljuk, hogy 2024-ben nemcsak a szakdolgozói, hanem orvosi béremelésre is szükség van, ami az alapellátók esetében a bázisfinanszírozás növelését is jelenti.

Az alapellátás költségvetése a 2010-es 120 milliárd forintról idénre 354 milliárd forintra, a háromszorosára emelkedett. Mégsem elégedettek a háziorvosok?

Visszatekintenék 2002-re, amikor az önkormányzati választások során tett ígéretek nyomán kaptunk kiegészítő finanszírozást, ezt követően tíz éven át, 2012 januárjáig egyetlen Forint többletet sem kaptak a praxisok, így az akkori emelésre a korábbi évek elmaradásának pótlásaként tekinthetünk. Azóta a praxisfinanszírozás sem inflációt, sem a pénzromlást, sem a rezsiárak emelkedését nem követte. A kétezres évek elejétől volt tíz év, amikor érdemes volt praxist működtetni, számos kolléga váltotta az alapellátásra a kórházi munkát. Azután devalválódott az alapellátás úgy finanszírozásban mint megbecsültségben, ma már nem vonzó ez a pálya az orvosok számára, a praxisok elértéktelenedtek.

Sok ellentétet szült a szakpolitika és a szakma között az új indikátorrendszer idén márciusi bevezetése is, immár a praxisok finanszírozásának 10-12 százaléka kötődik indikátorokhoz. Néhány hónapos próbaidőszak után fél éve ezen az alapon működik a rendszer. Most mik a tapasztalatok?

Ugyanazt a pénzt osztják el, csak másként. Ha minden praxis tökéletesen ellátja a feladatait, akkor megkaphatja a maximális pontszámot, és pont oda jut el, ahol az átalakítás előtt volt. Az indikátorrendszer mindaddig értelmetlen, amíg nincsenek benne plusz bevételt eredményező, motivációs komponensek. Amíg azonban felülről zárt a kassza, addig nincs valódi pozitív hozadéka a praxisok szemszögéből az indikátor-alapú finanszírozásnak.

A másik érdekösszeütközés az alapellátók és az ágazat irányítása között az új alapellátási ügyeleti rend bevezetése volt. Nyugvópontra jutott már ez a konfliktus?

A szerződésekben komoly hiátusok vannak, ügyvédi, jogtanácsosi segítséggel dolgoztuk ki azt a javaslatot, amelyet ezzel kapcsolatban az Országos Mentőszolgálatnak elküldtünk. Az alapellátási ügyelettel szorosan összefügg a hatásköri listák kérdése is – ami egyébként a praxisközösségek életképességében is alapvető szerepet játszik –, meg kell határozni pontosan, hogy melyek a háziorvosi kompetenciák. Csak olyan ellátás nyújtására kötelezhetnek bennünket, amelyhez megvannak a képességeink, képzettségünk. A saját tudásunk határait nem szabad átlépnünk, mert az a betegeinket veszélyezteti.

Problémát jelent az is, hogy vannak olyan ügyeleti pontok, ahol olyan kollégák vannak beosztva, akik évek óta nem foglalkoztak gyerekekkel. Míg egy felnőtt praxisban dolgozó háziorvosnak valóban van jogosítványa a gyerekek ellátására, addig gyakorlata azonban nincs hozzá, ami betegbiztonságot sért.

Felmerül a kérdés: mi szükség van háziorvosi ügyeletre délután 4-től este 10-ig, miközben a háziorvosi kompetenciakörbe tartozó ellátások ritkán sürgősek, ami azon kívül esik, azt pedig az erre felkészített egységekre kell bízni. Sokan kényelmi szolgáltatásnak tartjuk a háziorvosi ügyeleti ellátást. Úgy tűnik, az új ügyeleti rendszer kidolgozása inkább azt célozta, hogy valami módon pótolják a mentő- és oxyológiai kapacitáshiányt.

Ha már szóba hozta a kompetenciákat. Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár szeptemberben, a Szakdolgozók X. Tudományos Kongresszusán azt ígérte, hogy novemberig elkészül a kiemelt kompetenciájú ápolók hatásköri listája a sürgősség valamint a képalkotó diagnosztika mellett az alapellátásra is. Önök találkoztak már kompetencialistával, vagy a vonatkozó rendelet tervezetével?

Az ápolókkal kapcsolatosan egyelőre nem. A háziorvosi kompetencialista kidolgozása, megújítása folyamatban van, amiben a kamara is részt vállalt.

November végén Önt a MOK titkárává választották. Háziorvosként az alapellátás ügyeit fogja képviselni a kamarában is?

Amikor a tisztújítást megelőzően behívott a csapatába Álmos Péter, a kamara azóta megválasztott elnöke, az alapellátás fajsúlyos képviseletére is kért egyúttal. Az ezzel kapcsolatos elnökségi döntések előkészítésben rám és a kamara háziorvosi munkacsoportjára hárul majd a munka dandárja, amelynek vezetésével kapcsolatban éppen a napokban zárul a választás, jó eséllyel a csoport vezetője leszek. A csapattagok képviselik az ország valamennyi megyéjét, így komoly, a mindennapi háziorvosi gyakorlatból merítő, kidolgozott anyagokat tudunk majd letenni a szakpolitika asztalára. Nagy öröm számomra, hogy az alapellátók érdekében együtt dolgozhatom majd a kamarában Skapinyecz Tibor fogorvosi alelnökkel, és a rezidenseket képviselő legfiatalabb elnökségi tagunkkal, Hegedűs Tamással. A választási vetélkedés lezárultával egy csapatként működünk együtt.