Az államtitkárok mennek, a problémák maradnak
Már program sincs, csak a botrányok érik egymást az egészségügyben – írja elemzésében Nagy Anikó lemondásának nyomán a 24.hu.
Az egészségügyi kormányzat négyévente, sőt néha gyakrabban is produkált új terveket a kórházak, a gyógyszerellátás vagy a rendszer más elemeinek reformjára, de a sorjázó személycserékkel nagy részük rögtön a süllyesztőbe is kerül. Hiába volt például kész a program a 2010 és 2014 közötti Orbán-kormány idején a sürgősségi ellátással kapcsolatban, a sokadik államtitkárváltás után 2018-ban a jelek szerint újra ki kell találni a receptet. Ami annak ellenére sem látszik sikerülni, hogy Balog Zoltán helyett immáron egy orvos vezeti az emberminisztériumot.
2015-ben a Zombor Gábor államtitkár is összeállított egy középtávú fejlesztési programot. Ebben meghatározta a 2020-ig tartó időszak legfontosabb fejlesztési területeit. Zombor programjának egyik fontos eleme volt, hogy a szakorvosképzést új alapokra helyezve elfogadható szintre emelje a pályakezdő orvosok fizetését, meggátolva ezzel a szakemberek külföldre vándorlását.
Zombor azonban rövid regnálás után 2015 nyarán szívbetegségére hivatkozva lemondott, reformjavaslatai pedig lekerültek a napirendről. A terveket állítólag Lázár János kancelláriaminiszter környezete vétózta meg.
2017-ben egy újabb hivatalban lévő Emmi-vezető tett radikális javaslatot egy szakmai fórumon, azt javasolva, hogy az országnak értékalapú egészségpolitikára kellene áttérni. A Mészáros János helyettes államtitkár és Polyvás György főosztályvezető nevével fémjelzett tanulmány virágnyelven ugyan, de kezdeményezte, hogy a kormányzat vessen véget az egészségügy alulfinanszírozásának, és megszakítva a folyamatos eladósodás és az azt követő kényszerkonszolidáció ördögi körét, támogassa olyan értéken az ellátást a beavatkozások terén és gyógyszerellátásban is, amennyit azok valójában érnek.
Ehhez persze fel kellene mérni a valós költségeket, de ilyen típusú széleskörű kutatás az 1990-es években volt utoljára a magyar egészségügyben.
Mindenesetre az értékalapú szolgáltatásokhoz szükséges felmérésről eddig egyetlen szót sem ejtett az áprilisban kinevezett új egészségügyi garnitúra.Pontos adatok hiányában a szakemberek is csak találgatnak, hogy mekkora összeget kellene a magyar egészségügy teljes konszolidációjára átcsoportosítani. Abban viszont egyetértenek, hogy sikerről csak akkor lehet majd beszélni, ha a magyar orvosok a nyugati munkakörülmények és fizetések ismeretében is az itthoni karriert választanák.
