Az állam a legnagyobb kényszerkatáztató

Ha egy idős embert combnyaktöréssel hazaengednek a kórházból, akkor jön képbe az otthoni szakápolás. Fontos területe az egészségügynek, a legtöbben jobban szeretnek a saját ágyukban gyógyulni, mint egy kórteremben, és a legodaadóbb család is csak amatőr betegápoló. Az otthoni szakápolás keretein belül viszont szakképzett nővér, gyógytornász megy ki hetente két-három alkalommal a beteg lakására. Az ő munkáját nem a család, hanem az állam finanszírozza. Elvileg mindenki jól jár ezzel, mert az otthoni ápolás olcsóbb, mint az intézményi ellátás. Ám megint ingoványos területre érkeztünk.

– A vizitdíj hideg levesre sem elég – mondja erről Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke. A finanszírozási összeg ugyanis 1700–4000 forint körül alakul óránként, az alja nagyjából ott van, mint a gyorséttermek képzetlen diákmunkásainak bére. Nem csodálkozhatunk, ha a 250 szolgáltató 70 százaléka katáztatja a dolgozóit, ennyi pénzből ugyanis nem jön ki a kedvezményes adózásnál magasabb közteher az elnök szerint. Jó esetben az ápolóknak van főállásuk és mellékállásban dolgoznak a szolgálatoknál, rosszabb esetben viszont nincs bejelentett munkahelyük, főfoglalkozású katásként kénytelenek boldogulni.

Valójában ők nem vállalkozók. A helyzet annyiban bonyolultabb, hogy itt közbeiktattak egy piaci szereplőt (mint az oktatásban a nyelviskola) így az állami pénzek nem közvetlenül landolnak a katás számláján. 

Ám az új szabályok miatt ősztől dolgozóik nem számlázhatnak az otthonápolási cégeknek. A könyvelők által megoldásként javasolt átalányadózás jóval nagyobb adóteherrel jár, és a fedezetére nem elegendő az állam által fizetett vizitdíj. Ha a kormány nem segít ezen a helyzeten, akkor Balogh Zoltán szerint még a jelenlegi betegek ellátásával is baj lehet. A köztestületek ezért is kérték Novák Katalin államfőt, hogy megfontolásra küldje vissza a parlamentnek a jogszabályt. Nem így tett. Aláírta.

A kórházak, rendelők ügyeleti és sürgősségi ellátásában hagyományosan háromféle dolgozó van jelen:

1. az intézmény főállású munkavállalói és
2. más kórházak másodállásban vállalkozóként beügyelő dolgozói, valamint
3. olyan vállalkozások is, amelyek az ügyeleti ellátásra specializálódnak, és dolgozókat közvetítenek ki.

Utóbbi kettőben az ügyeletet számlára látják el.

Az így bedolgozó orvosok, asszisztensek vagy mentőtisztek jellemzően főállású szolgálati jogviszonnyal rendelkeznek. A vállalkozási forma túlórázásra nem csak a közterhek miatt előnyös, de azért is, mert az egészségügyiek hathavi átlagban heti 60 órát dolgozhatnak, ennyiből azonban nem működtethető a rendszer.

Ha már túlvannak az engedélyezett kereten, akkor egy másik közintézményben vállalkozóként ügyelnek tovább. A katázás egyik célja tehát a túlzott túlmunka elrejtése. Az egyetlen terület, ahol kedvező változásról számolhatunk be, éppen ez.

A Válasz Online forrásai szerint egyes vidéki kórházakban a szolgálati jogviszony bevezetése után megengedték, hogy például egy belgyógyász főállásban a saját osztályán dolgozzon, mellékállásban pedig ugyanott a sürgősségi osztály dolgozója legyen, mindkettőt bejelentett állami jogviszonyként. Közben viszont láthatóvá vált a dolgozók túlterhelése, amit a katáztatással könnyű volt elrejteni. 

A jó jelek még csak feltünedeznek, nem általánosak, a Magyar Orvosi Kamara ellátási nehézségektől tart a kata ellehetetlenítése miatt, és Takács Péter egészségügyért felelős államtitkártól az ágazat számára mentességet kér a jogi személyeknek adott számla tilalma alól. Vagyis fenntartaná a katázást. 

A helyzet nem egyszerű, a nővérhiányt az intézmények úgynevezett bérnővérekkel oldják meg, és ezeket a dolgozókat is gyakran katáztatják. Úgy látszik, ezt sem lehet majd az új törvény hatálybalépése után. A szakdolgozói kamara elnöke szerint nem ritkán a háziorvosok mellett is gyakran „vállalkozó asszisztensek” dolgoznak, akiknek jó része szintén nem állná ki a cikkünk elején idézett próbát. Balogh Zoltán ezért is gondolja, hogy csak 2023-tól kellene hatályba léptetni az új rendelkezéseket, amire a kormány – legalább a saját intézményeit – fel tudja készíteni a változásokra. 

Jónéhány olyan terület marad még, ahol az állam közvetlenül vagy közvetve katáztatásra készteti a munkavállalóit. Az írásban a lep nem törekedett teljességre (nem tértek ki például a nagy állami beruházásokra, amelyek nyertes építőipari vállalkozói nem egyszer katáztatják, vagyis bújtatott foglalkoztatásban fizetik ki a dolgozóikat). Szerették volna bemutatni, hogy a nagymértékű adóemelés indokául szolgáló bújtatott foglalkoztatás még a legnagyobb állami szolgáltatói területeken, az oktatásban, a szociális ellátásban és az egészségügyben is tömegével van jelen. Amennyiben a kormány valódi célja a foglalkoztatás tisztítása, az érintettek nyugdíjának biztosítása – ahogy a kormányfő fogalmazott –, akkor a legsérülékenyebb munkavállalók ezrei számára meg kellene mondaniuk, mi történik majd velük szeptembertől. Ki fedezi majd és miből foglalkoztatásuk kifehérítésének költségeit. Egyébként a kényszerkatázás után jöhet a kényszer-átalányadózás korszaka. Szürkefoglalkoztatás adóemeléssel.