Állami vagy magán: kórkörkép az ágazatról
Nem az orvosokkal, hanem elsősorban az állami járóbeteg-ellátások elérhetőségével elégedetlenek a betegek. A VG látlelete az egészségügyi szolgáltatások rendszeréről.
A Policy Solutions kutatása szerint az egészségügy a harmadik legjelentősebb téma a magyar lakosság körében a megélhetés és a fizetések után, ráadásul a mérések szerint ezt a hármast összességében fajsúlyosabb témának tartja a lakosság, mint a koronavírus-járványt. A Magyar Népegészségügy Megújításáért Egyesület, rövidebben a Népegészségügy 3.0 Egyesület kidolgozott egy fehér könyvet, amelyben tételesen összefoglalta, mit talál a jelen problémáinak, és miket javasol a megoldásukra.
Az egyesület szerint Magyarország bizonyítványa nem jó a több tízmilliárdos fejlesztés dacára, mert a rendszer egészében nem sokat javult: becslésük szerint 2011-ben 32 ezer, 2020-ban 33 ezer haláleset lett volna megelőzhető a megfelelő népegészségügyi beavatkozásokkal. Na de akkor mit kellene tenni, hogy jobb legyen az egészségügyi ellátás? A beavatkozási irányokat is megadták:
- korszerű szemléletnek megfelelő képzési anyagok kidolgozása, képzések megvalósítása;
- országos népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése, kiterjesztése;
- kommunikációs kampányok megvalósítása,
- országos, köztes és helyi szintű egészségkoalíciók kezdeményezése, szakmai támogatása;
- beavatkozásokhoz illeszkedő szabályozási környezet kialakítása.
A szerzők fontosnak tartották rögzíteni, hogy a népegészségügy fejlesztése nem csupán az egészségügy kompetenciája és felelőssége, ezért szélesebb körben kell megvitatni a helyzetet.
Az ezerfős mintán végzett reprezentatív kutatás szerint az állami ellátás 71, a magán pedig 84 pontot kapott, ezáltal 74 pontosra jött ki a Prémium Járóbeteg Ellátás Minőségi Indexe –, ami a vártnál talán szorosabb eredmény (a 0–100-as skálán lehetett értékelni).
A vizsgálat részterületeket is megnézett a magán- és állami egészségügy vonatkozásában.
Az állami rendelőkben átlagosan 13 percet, a magánrendelőkben 18 percet foglalkoznak a betegekkel, továbbá az orvosok 95 százalékának van állami és egy magánmunkája is, ami részben magyarázat az állami és a magánszektor vártnál közelebbi értékelésére.
Árplafonhoz érkezik a magánszektor, tavaly a nagy budapesti szolgáltatók fele már nem emelt árat, bért azonban továbbra is muszáj emelni, hogy a szakdolgozókat megtartsák. Az állami orvos fizetésekkel egyre nehezebben versenyeznek a privát munkaadók, az 1,5–2,2 milliós orvosfizetésekre már nem sokat lehet ráígérni.
A KSH adatai szerint a járóbeteg-ellátás fenntartásában több mint 40 százalékot tesz ki a háztartások és a vállalatok költségviselése, azaz a magánoldal. Az egészségpénztári tagok egyre többet, a befizetések 38 százalékát költik magánorvosi ellátásra, ez tavaly 35, előtte 33, még előtte csak 30 százalék volt, miközben a gyógyszerre és a gyógyászati segédeszközre költött összeg nem csökken, de részarányában visszaszorul. Magyarországon nagy hagyománya van a magánegészségügynek a nőgyógyászati ellátásban, ahol a fizetős vizitek 40 százalékot képviselnek.
Budapesten már meghaladja a magán-járóbetegvizitek száma az állami szakrendelőben elvégzettekét, viszont a magán-fekvőbetegellátás egyelőre a tervezhető, alacsonyabb kockázatú beavatkozásokra korlátozódik. A magánrendeléseken elérhető vizsgálatok átlagára vidéken 15–20 ezer forint, Budapesten már 25–33 ezer.