„Ahol nagy a szükség, ott van a legkevésbé segítség”
Az idális családorvosi rendszerhez hasonlítja a kívánatos gyermekvédelmi mehanizmust Herczog Mária szociológus a HVG-nek adott interjújában.
A két rendszer közös abban is, hogy egyaránt a magára hagyatottság jeleit mutatja. Ahogy nő a szükség, úgy válnak az önkormányzatok, az intézmények és a szakemberek is egyre inkább nélkülözővé. Azokon a vidékeken, ahol nagy a szegénység, már nincsen gyerekorvos, gyerek ugyanakkor sok van. Ott a hungarikumnak tekinthető védőnői szolgáltatás is egyre nehezebben érhető el. A védőnőket rosszul fizetik, a munkafeltételeik is rosszak. Még egy biciklit sem kapnak, hogy a hozzájuk tartozó települések mindegyikére eljussanak.
A korszerű szakmai szemlélet szerint ki kellene építeni az úgynevezett kapuőri szerepet, azaz megfelelő alapellátás szükséges.
Ahogyan az egészségügybe is lennie kellene, ahol a jól felkészült háziorvos tartaná kezében a betegek kezelését, amíg az lehetséges és ésszerű, ám ha szakmailag indokolt, ambuláns szakorvoshoz irányítaná a speciális eseteket. Kórházba csak a legszükségesebb esetekben, s a lehető legrövidebb időre kellene továbbküldeni, a cél az otthoni gyógyítás, gyógyulás – magyarázza Herczog Mária, hogy miért gondolja tévedésnek, ha „reflexszerű megoldásként” az egyik hátrányos helyzetű településről egy másikba helyezik át, idegen családba a gyerekeket.
