„A háromszáz forintos vizitdíj rendet teremtett volna”

„... Nyilván nem vagyok független politikai elemző, de mindig bosszant, amikor elhangzik, hogy mennyire rossz volt abban a nyolc évben is a kormányzás – mondja egy korábbi kérdésre válaszolva az egykori miniszterelnök felesége. – De amikor az ember visszakérdez, akkor már kevés konkrétum hangzik el.

- Az egészségügy helyzete például a Gyurcsány-kormányok alatt egy jottányit sem javult, sőt.

- Fele olyan hosszúak voltak a várólisták, mint most. A háromszáz forintos vizitdíj rendet teremtett volna, de kicsinyes politikai önérdekből megölte a reformprogramot a Fidesz egy szerintem alkotmányellenes népszavazással. Szóval volt egy szerintem jó koncepció, de nem volt elég politikai erő. Nem a miniszterelnökben, még csak nem is a miniszterben, hanem abban a politikai közösségben, ami ezt támogatásával meg tudta volna valósítani.

- Nyilván sokan órákig tudnának vitatkozni, és megcáfolni önt a korábbi kórházi várólistákról, a vizitdíj létjogosultságáról, vagy például arról, hogy mennyi iskola épült akkor, és mennyi most. A politikai kinyilatkoztatásoktól elszakadva egy tévés példával élnék. Mi úgy szoktuk mondani, hogy nem lehet a képernyő aljára kiírni, hogy mi minden miatt nem lett jó a műsor. Jól megcsináltuk volna, ha megcsináltuk volna, de nem csináltuk meg. A magyarázkodás, az egymásra mutogatás a nézőt nem érdekli.

- Ebben van igazság, de olyan áron átalakítani erőből az országot, ahogyan manapság teszik, nem szabad. Akkor inkább bukjon a reform. És akkor nézzünk egy másik példát. Az elmúlt huszonvalahány évben soha nem volt akkora konszenzus a felsőoktatás átalakításában, mint ami 2006-2007-ben volt. A teljes magyar felsőoktatási elit támogatta a koncepciót. De amikor ki kellett állni, akkor magam is tapasztaltam, hogy a rektorok, dékánok azt mondták, nagyon igazatok van, de ezt én nem merem elmondani, mert akkor tönkremegyek.
Ugyanez történt az egészségügyben is. Van egy jobboldali közösség, ami néha ész és értelem nélkül, de hittel és iszonyú erővel kiáll a saját politikai hitéért, érdekéért. Kórházigazgatók, tanárok, színészek. Mindez a másik oldalról nem valósul meg. A jobboldal rendelkezik azzal a bátor, néha vak közeggel, ami szükséges a sikeres politikai küzdelemhez. Ehhez képest a liberálisok, a baloldaliak jelentős része sokszor gyávának, tehetetlennek tűnik – olvasható az origo.hu-n.