"Tévedés a mocsárra tervezett szuperkórház"

A XXI. században a gyógyítás egyre kevésbé zajlik hagyományos fekvőbeteg-intézményekben, Rékassy szerint pazarlás lenne a Dobogón tervezett dél-budai „szuperkórház” is. A szakember szerint hálapénzes főorvosok helyett orvosi teamek, szigorú protokollok, komoly informatikai fejlesztések kellenek, az orvosokat betegútszervezőknek kellene tehermentesíteniük, a vidéki háziorvosok mellé pedig szakápolókból álló hálózatra lenne szükség. A finnek ötven év alatt hajtottak végre reformot, nálunk stratégia sincs. A magyar politikus kolbászfesztiválon feszít, a holland miniszterelnök biciklin jár – vajon mi a különbség?

A miniszterelnök nemrég bejelentette: minden kórházi várót és kórtermet ki kell festeni, addig más fejlesztési forrás nem lesz az egészségügyben. Akárhogy is nézzük, a betegnek tényleg nem mindegy, hogy egy omladozó vakolatú folyosón vagy egy szépen kifestett váróban ücsörög. Mit gondol erről az intézkedésről ön orvosként és egészségügyi közgazdászként?

Őszintén szólva ez megint egy zseniális politikai húzás volt a miniszterelnök részéről, le a kalapom előtte. Ezt az egészség-gazdaságtanban az orvos és a beteg közötti információs asszimmetriának hívjuk. A beteg csak azt tudja megítélni, hogy hogyan néz ki a váró, de nincs valódi információja az orvos szakmai tudásáról, a kezelés hatékonyságáról és így tovább. Viszont ha felülemelkedünk a politikai populizmus szintjén, akkor szakmailag mindannyian tudjuk, hogy ez az intézkedés badarság. A magyar egészségügyben ugyanis nem ez a baj. Ha nem merünk a lényeghez hozzányúlni, isten ments, hogy minden kórházi várót és kórtermet kifessünk, mert ezzel csak konzerváljuk a hetvenes években kialakult és azóta is fennálló kórházközpontú rendszert.

Mitől más az egészségügy ma, mint a hetvenes években? 

2020-at írunk, mára jelentősen átalakultak a kezelési módok. Jobbak a gyógyszerek, a diagnosztikai és a műtéti eszközök, ezért nem kell már annyi kórház, mint régen. Mióta kitágultak az egynapos sebészet lehetőségei, nem kell olyan hosszú ideig kórházban sem feküdni az embereknek. Akik ma kórházban fekszenek, azoknak a nagy része sajnos szociális alapon van ott, miután az idős emberek vagy krónikus betegek gondozására nem alakult ki a megfelelő ellátórendszer, például az otthonápolási vagy gondozói hálózat.

Ezzel azt mondja, amit a kormányfő soha nem fog a szájára venni: kórházbezárásokra vagy kórházösszevonásokra van szükség – még ha valószínűleg ezzel a kormány is tisztában van.

Én azt mondom, hogy az egész rendszert kell újragondolni és újratervezni egy hosszú távú egészségpolitikai stratégiai koncepció mentén.

Ön látott ilyet mostanában?

Nem. Más se. Utoljára a 2011-es Semmelweis-terv volt ilyen, de abból se valósult meg sok minden. Azóta időnként ad hoc intézkedéseket dob be a politika, mint ez a mostani „fessük ki a kórtermeket” akció is. Ha eredményt akarunk elérni, tudni kellene, mi a helyzet, hogyan oszlanak el a betegek és a betegségek országosan, aztán ehhez kellene megtervezni egy optimális rendszert, annak mentén kellene átalakítani a jelenlegi struktúrát. (...)

Ön szerint szükség van új centrumkórházra Budapesten?

Szerintem ebben az esetben a politika tehetetlensége visz tovább egy eredendően rossz döntést. Most, hogy megváltozott Budapest vezetése, és elindult egy együttműködés a kormány és a főpolgármester között, újra kellene gondolni az Egészséges Budapest program szuperkórházakra vonatkozó részét.

Karácsony Gergelyt az első lehetséges pillanatban meg is támadta a Fidesz azzal, hogy meg akarja fúrni a Dobogóra tervezett dél-budai centrumkórház építését.

Egy fantazmagórikus, egyágyas luxuskórházban gondolkodó építészeti ötletet akarnak megvalósítani egy mocsaras területen, Budapest szélén, ott, ahol még nincs megfelelő tömegközlekedési kapcsolat sem. A beruházást 200 milliárdra tervezik, de ide a rozsdás bökőt, hogy ez nem fog megállni ennek a kétszerese alatt. Én csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy azt a pénzt, amit erre úgyis elköltenénk, sokkal hasznosabban el lehetne költeni másként. (...)

A teljes interjú az Indexen