"Nem kerülgethetjük a forró kását"
Dr. Ficzere Andreát, az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatóját kérdezte az ápolók helyzetéről a Weborvos a Magyar Ápolási Igazgatók Egyesületének jubileumi konferenciája ürügyén.
Milyen sürgős és távlatos feladatokat látnak?
Nem kerülgethetjük a „forró kását": tisztes megélhetéshez szükséges bérre és legális jövedelemre van szükségük. Az elmúlt évek óvatos béremelései mutatnak ugyan valamelyest javulást, de a népgazdasági ágazatok rangsorában még mindig az utolsók között vagyunk. És amíg ez így van, addig nemcsak a külföldi előnyösebb állásajánlatok, hanem az egészségügyön kívüli ágazatok magasabb jövedelmei is erős elszívó hatást gyakorolnak.
Milyen egyéb eszközöket lehet felhasználni az érdekükben?
Sok múlik az egyes intézmények lehetőségein. Gyermekeik számára programok szervezése, a nyaraláshoz, pihenéshez nyújtott szervezési, vagy anyagi segítség sokat jelenthet számukra. De legfontosabb a közösségi, munkahelyi légkör, ahol megbecsülik a munkájukat, elismerik a teljesítményüket. Itt is vannak jó példák, amiket érdemes követni.
Honnan lesz itt elegendő ápoló?
Sokirányú erőfeszítésre lesz szükség. Nagyon meg kell becsülni azokat, akik kitartottak a pályán, a kizárólag anyagi okok miatt más ágazatba távozókat pedig vissza kell hívni valamilyen módon. Mindkét esetben pénzre van szükség, hiszen, akik kitartottak, nem ritkán a fő állásuk mellett, más intézményben, vagy más területen vállaltak munkát saját maguk és családjuk fenntartása érdekében. Ez az állapot nem tartható sokáig. El kell érni, hogy a főállásukból, a bérükből tudjanak megélni, és minden alkalommal pihenten állhassanak munkába a betegágy mellett. Lehetőséget kell teremteni az előlépésre, továbbtanulásra. Ez a kapu már nyitva van: az emelt szintű ápolói képzés (Bsc-főiskolai szint) 5 szakterületen elindult. Viszont, nem szabad megfeledkezni a tanulási programba belépettek pótlásáról. A vonzóvá tett béreken túl meg kell ismertetni a fiatalokat az ápolói munkával, ennek a fontos hivatásnak az értékeivel. Muszáj azonban arra is felhívni a figyelmet, hogy nálunk az egy orvosra eső ápolók aránya meglehetősen alacsony, nemcsak a jómódú országokhoz, de pl. Csehországhoz képest is. Távlatokban gondolkozva, és látva a lakosság és ezáltal a betegek idősödését, az orvos – ápoló arány javításának lehetőségét is át kell gondolnunk.
Hogyan tovább?
Megállapodtunk, hogy a kórházak tulajdonosi feladatait ellátó ÁEEK, a Magyar Kórházszövetség és az Ápolási Igazgatók Egyesülete a fenti problémák megoldása érdekében szorosan együttműködik, és koordinált programok mentén cselekszik.
