"Engedélyezni kell a másodállásokat, nem kivételezni a nőgyógyászokkal"

(...) Ha nem lett volna időszerű már sok évvel korábban, akár remek időzítésnek is nevezhetnénk, hogy a kormány épp egy ilyen helyzetben lát elérkezettnek egy jelentős orvosi béremelést. A felhőtlen örömbe azonban jócskán vegyült üröm is, mert a jogszabályba, amiben a béremelés is szerepel, sok vitatott elem is bekerült.

A magam részéről úgy gondolom, sokkal nagyobb lehetne az örömfaktor. Ez a béremelés nagyon markáns és nagyon jókor jött. A szakdolgozók rossz szájíze azonban érthető, hiszen az ő korábban elindult bérrendezésük nem ennyire jelentős, és ezzel a helyzettel valamit kezdeni kell, hiszen nélkülük nincs egészségügy. Ahogyan a műszaki-gazdasági területen dolgozó adminisztrátorok, könyvelők, bérszámfejtők, villanyszerelők - és még sorolhatnám a szakembereket, akik mindig kimaradtak az egészségügyi béremelésekből - nélkül sem lehet az intézményeket üzemeltetni. Sajnos ők most sem kaptak egy fillért sem. Kifejezetten csalódottak, miközben a mostani helyzetben még nagyobb szükség van rájuk, folyamatos az adatszolgáltatás, statisztika-készítés, a műszakiak felelőssége pedig a gépek, műszerek, épületek üzemeltetése. Ha nem becsüljük meg őket anyagilag, elmennek a kórházakból, hiszen várják őket a többi – sokkal fizetőképesebb - ágazatban.

A béremelésért az orvosok a másodállásaikkal fizetnek, de a nővérek sem dolgozhatnak januártól két helyen. Ez mennyire életszerű, mennyire betartható?

Ez több okból is veszélyes helyzetet teremthet. A magánegészségügyből folyamatosan keresik meg a kollégákat, tipikusan a hiányszakmákból: aneszteziológia, kardiológia, ortopédia, patológia, labor, röntgen stb. Konkrét jelzéseket kapok arról is, hogy komplett csapatokat vinnének el a magánintézmények. Nyilvánvaló, hogy nincs annyi fizetőképes beteg, aki ennyi magánszolgáltatót el tudna tartani, most mégis aggodalommal tölt el minden kórházigazgatót, hogy meg tudja-e győzni erről a kollégáit, akiket még nagyobb fizetésekkel, a többes munkavállalás lehetőségével, és kisebb munkateherrel csábítanak. De korántsem a magán- és a közellátás érdekellentétéről van itt szó. Jelenleg a többes jogviszony biztosítja például, hogy az egyik kórház traumatológusa egy másik kórházban vállaljon ügyeletet, vagy, hogy egy fül-orr-gégész egy külső szakrendelőben dolgozzon. Ha ez megszűnik, egy sor kórházi osztály, illetve szakrendelés működése kerül veszélybe. Emellett tudni kell, hogy sokan az egészségügyön kívüli munkával egészítik ki a jövedelmüket. Az Uzsoki Utcai Kórház egy sor csapatorvost is ad a különböző sportkluboknak, így például a Fradinak is, ők elvileg szintén nem folytathatják ezt a tevékenységüket jövő márciustól. Világosan kell látni, nincs minden egészségügyi feladatra mindenhol saját dolgozó.

Januártól megkezdődik az ön által is markánsnak nevezett béremelés, a jogalkotók nyilván úgy gondolták, hogy a keresetek szempontjából – legalábbis az orvosok – a többes jogviszony tiltásával nem veszítenek.

Senki nem tudja megmondani, hogy ki mennyi bevételtől esik el, ha nem folytathat másodállást, nagyon sokan dolgoznak erejükön felül a főállásuk mellett.

Márciusban lép hatályba teljes egészében az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény, a dolgozóknak pedig február végéig kellene aláírniuk az új szerződéseket az új feltételekkel. Jogos tehát az aggodalom, hogy sokan inkább felállnak?

A törvényből jelenleg kiolvasható iránymutatás szerint igen. Az összeférhetetlenségi szabályok szigorúak, és úgy szól a vonatkozó passzus, hogy csak a munkáltató előzetes engedélyével létesíthető további jogviszony, másodállás, mellékállás. Bár a törvényt már hetekkel ezelőtt elfogadták, még ma sem tudni pontosan, ki a munkáltató. Véleményem szerint az intézményvezetők kezébe kellene adni a döntés lehetőségét és az ezzel járó felelősséget is, hiszen ők látják, belefér-e, hogy az adott dolgozó másodállást vállaljon, vagy ezzel meggyengül az ottani ellátás.

Azt értem, hogy nem csak a magánellátásban vállalnak másodállást az egészségügyiek, de az orvosok java részének azért vagy saját praxisa van, vagy valamelyik privát szolgáltatónál is dolgozik. Azt pedig a páciensek sem nézik jó szemmel, hogy amit nem tudnak vagy akarnak az orvosok a magánban megcsinálni, azt az állami ellátásban végeztetik el.

Nem kérdés, hogy meg kell szüntetni az átjárást a magán- és az állami rendszer között. Erre kiválóan használható az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT), amelyhez már minden egészségügyi szolgáltatónak csatlakoznia kellett, és amelyben pontosan követhető, kit, hol, ki látott el. Az információk feldolgozásával és a visszaélések szankcionálásával könnyen visszaszorítható ez a nem kívánt gyakorlat.

Ami egyébként általánosan a nőgyógyászoknál elterjedt, olyannyira, hogy a törvényhez készült rendelettervezet felmentést is adott volna az összeférhetetlenségi szabály alól a szakterület művelőinek. Most sem biztos, hogy nem lesznek majd kivételek, mert ennek eldöntését a rendelet egy később megjelenő kormányrendelet hatáskörébe utalta. Erről mi a véleménye?

Nézőpont kérdése, hogy ki mit tart jónak. Én úgy gondolom, hogy nem lenne szerencsés bármilyen szakmát kiemelni, mivel félő, hogy a kivételezés feszültségeket generálna az egyes területek képviselői között.(...)

A teljes interjú