"A legsúlyosabb gond maga az eljutás"
Négy szuperkórház lesz Budapesten. Ízlelgetjük a szót, miközben körbenézünk, milyen orvosi ellátásra számíthatnak a kisebb településeken élők. Szuperellátásra nemigen. Ellátásra talán. A Népszabadság riportja.
(...) A Békés megye északi részén lévő községek az 54 kilométerre fekvő gyulai kórházhoz tartoznak, amelyet néhány hete vontak össze a békéscsabaival. Az észak-békési betegeknek tehát Gyulára kell menniük, komolyabb problémával pedig a szegedi klinikákra, ami például Biharugráról az útvonaltervező szerint személygépkocsival 162 kilométer. Két óra 18 perc alatt tehető meg, ha nincs útjavítás, holott a másik régióközpont, Debrecen mindössze 72 kilométerre van tőlük.
Nem tudni az útvonaltervező beletervezi-e a szinte járhatatlan Békés megyei utakat, beírja-e az oda-vissza 11 294 forintos üzemanyagköltség mellé, hogy esetleg eltörik a tengely vagy kifordul az autó alól a kerék, mint ahogyan már hivatásos és baráti betegszállítókkal is nemegyszer előfordult.
Vígh Ilona, aki tíz éve polgármester Biharugrán, bár most éppen ügyvezetőként, mert pár hete feloszlatta magát a testület, azt mondja: elmentek a zsadányi polgármesterrel a közútkezelő cég megyei vezetőjéhez, hogy legalább a két falu közti borzalmas állapotban lévő utat újítsák fel. Azt a választ kapták, hogy 2016-ban mindössze 29 kilométer alsóbbrendű utat tudnak felújítani Békés megyében, és vannak az övéknél sokkal rosszabbak is.
Biharugra mindazonáltal szerencsésnek mondhatja magát, mert van háziorvosa – méghozzá nem megfáradt, az egész életen át viselt felelősségtől hajtott idős, hanem korszerűen képzett, agilis, jó szándékú fiatalember. A közeli Nagyváradról költözött ide a feleségével és a négy gyermekével. Ez annyira kivételes ezen a belső periférián, hogy a közeli települések, amelyeknek nincs saját háziorvosuk, vagy elcsábítani próbálják Kiss Ferencet, vagy legalább megnyerni, hogy ő helyettesíthessen náluk. (...)
Kiss Ferenc szerint az a probléma az egészségügy centralizálásával, hogy ami a kórházak működése és infrastruktúrája szerint ésszerű volna, az a betegek infrastruktúrája szerint irracionális.
A legsúlyosabb gond maga az eljutás. Az a legjobb, ha van személygépkocsi a családban, van családtag, aki elviszi a beteget, és kivárja vele, míg ellátják. A busz ritkán jár, és lassan megy. Van az OEP által finanszírozott betegszállítás, amelyet vagy a mentőszolgálat, vagy az egészségbiztosítóval szerződött vállalkozás működtet. Mivel nekik is keveset fizetnek, nagyon jól meg kell szervezni az utat, hogy kijöjjenek a pénzből. Előfordul, hogy túl sok a beteg, olyankor nem is mindenkit tudnak elvinni. Számos településen szedik össze a betegeket, nagy kerülőket tesznek, hogy minél jobban kihasználják a járműveket. Azok az idősek, akik ezt a szolgáltatást igénybe veszik, egy negyedórás vizsgálatért elindulnak reggel hatkor vagy még korábban, és este hatnál előbb nem érnek haza. Mellesleg, a gépkocsivezetők is vagy 12 órát dolgoznak naponta. (...)
A háziorvos azt mondja, irracionális, hogy amikor elég lenne a leletnek utaznia, a beteget utaztatják. Ő vállalja, hogy leveszi a vért Biharugrán, valaki elviszi, aki amúgy is menne, a lelet pedig visszajut elektronikus úton. Olyat is szervezett már meg, hogy aki Gyulára ment gépkocsival, elvitt egy idős nőbeteget, és délután haza is hozta. A régióközpontba eljutni még macerásabb, mint Gyulára. Szegedre kell utazniuk, noha Debrecentől 72 kilométerre vannak, Szegedtől meg 162-re. Igazi tortúra például egy kisgyereket elvinni genetikai vizsgálatra. (...)
