"20 éve próbálják szétverni a közigazgatási apparátust"

A tisztességes, tehát igazságos társadalom és az elsődleges társadalmi javak címmel írt könyvet. (...)

– Az első és a harmadik Orbán-kormány munkájában is részt vett felsőoktatási tanácsadóként – esetleg személyes felelősséget is érez?

– Valóban így van. Sőt, még a Gyurcsány-kormány politikáját is próbáltam az informális kapcsolataimon keresztül befolyásolni, hogy ne vezessék be a magánbiztosítókra épülő egészségügyi finanszírozást. Ha megteszik, végleg Guatemala vagy Honduras lett volna ebből az országból. A kérdésre visszatérve: amikor pozícióban voltam, amit lehetett, igyekeztem megtenni – ennek a következménye az is, hogy már nem dolgozom az Emmi felsőoktatási államtitkárságán. 1998-ban jöttem haza Londonból, azóta motoszkál bennem, hogy ha azok, amiket a könyvben leírtam, ismertek lettek volna, akkor nem így alakul a magyar politika. Nekem folyamatosan azért kellett harcolnom, hogy ami szakmailag helyes, politikailag is érvényre juthasson. És végig kellett néznem, hogy a legpitibb magánérdekek hogy írták felül a közérdeket.

– Ezt hogy kell elképzelni?

– A különböző kormányok idején különbözőképpen loptak, lopnak. A legősibb formája ennek az, hogy ha van egy közügy, és erre kidolgoznak egy mégoly jó közpolitikát, rögtön előkerülnek azok a hatalomhoz közeli szereplők, akik erre a vonatra ráakasztgatják a maguk kis saját vagonjait, és a köz pénzén húzatják magukat. Így szépen lassan az egész folyamatot ellehetetlenítik. A vonatban ülőknek pedig azt kell mérlegelniük, hogy ha lerugdossák a szerelvényről ezeket a potyautasokat, akkor azok kisiklatják az egészet. Ez a rendszer nem hibátlan, de legalább valamilyen szinten érvényesülhet a közpolitika. Aztán van az a módszer, amikor hatalmas beruházásokat eszközölnek, olyanokat, mint a Völgyhíd vagy az M0-s északi hídja. Ha azt mondják nekünk, hogy ez X-száz milliárd forintba kerül, akkor nekünk fogalmunk sincs róla, hogy az tényleg a reális költség-e. Egy ekkora beruházásnál fel sem tűnik, ha pár milliárdot ellopnak belőle. De ebben az esetben is elmondható, hogy az adott híd legalább elkészült, lehet rajta közlekedni. És végül van az a technika, amikor már direkt csak azért írnak ki egy uniós pályázatot, hogy valakik lophassanak. (...)

– A politikusok sokszor azzal mentegetik magukat, hogy ők jót akarnak ugyan, de a szörnyű, becsontosodott államapparátus nem képes ezeket a remek terveket végrehajtani. Ezt belülről hogy látta?

– A magyar közigazgatási apparátust húsz éve próbálják szétverni. A folyamat a Gyurcsány-kormány alatt erősödött fel, és ma is tart. Ekkor jelentek meg először olyan ufók nagy számban a rendszerben, akiknek a politikai megbízhatóságon túl egyéb képességük nemigen volt. Amikor én 1998-ban bekerültem a minisztériumba, azt láttam, hogy nagyon sok régi, klasszikus értelemben vett közszolga dolgozik ott, akik valóban a köz ügyét akarják szolgálni a politikától függetlenül. És persze voltak olyanok is, akik nem voltak alkalmasak a posztjukra. Azóta nagyon masszív kontraszelekció zajlik. Az aktuális kormány politikájának szándékos elszabotálását sosem tapasztaltam, azt viszont igen, hogy egyik hétről a másikra tökéletesen ellentétes elvárásoknak kell megfelelni, teljesen más célokat elérni. Az apparátus ebben a helyzetben csak annyit tehet, hogy mindenre azt mondja, „parancs, értettem”, és megpróbálja kivárni, amíg eldőlnek a dolgok. Ezt lehet úgy is érzékelni, hogy „nem történik semmi”, és lehet persze miatta a közigazgatást piszkálni.

– Ha most jobb lenne a politika, az apparátus ki tudná szolgálni?

– A hat év Gyurcsány-kormányzás, a kontraszelekció kigyomlálta a rendszerből azokat, akik a baloldalon értő módon tudnának tenni a közért. 2010 óta pedig az Orbán-kormány gyomlálja ki ezeket a tisztességes embereket a jobboldalról. Ennek a tömegnek egy része azóta meghalt, belerokkant, alkoholista lett, de állítom, hogy még így is van annyi szakember közöttünk, akikből legalább másfél kormányzatnyi apparátust ki lehetne állítani.

A teljes interjú