www.deregulacio.hu – ötletek vannak, honlap még nincs
Július közepétől elindul egy speciális honlap, amelyen az egészségügyi dolgozók jelezhetik kifogásaikat az időközben elavult, értelmetlen, és ésszerűtlen jogszabályok ellen – ezt ígérte az egészségügyért felelős államtitkár, Szócska Miklós június elején. A deregulacio.hu pillanatnyilag még nem üzemel, ám az ágazat érdekét képviselő szövetségek, szervezetek elkészítették javaslataikat. A témáról Bölcs Ágnes jogászt, Ari Lajost, az EGVE elnökét, Csiba Gábort, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnökét, és Molnár Márk Pétert, a Corvinus Egyetem oktatóját, az OEP gyógyszerügyi főosztályának korábbi vezetőjét kérdeztük.
Szócska Miklós első nyilvános szereplése alkalmával, június 10-én deregulációs folyamat indítására tett ígértet. Várja az ágazat valamennyi szereplőjének javaslatát – mondta, hiszen a párhuzamos rendelkezések megszüntetése kvázi semmibe sem kerül, mégis jelentős változásokat generálhat. Az egymásnak ellentmondó, felesleges, értelmetlen jogszabályok hatályon kívül helyezése, a szükségtelen adminisztrációs kötelezettségek eltörlése hangulatjavító intézkedésként is felfogható. Az egészségügy vezetői örömmel üdvözölték a tárca szándékát, sokuk szerint ugyanis ma már egy-egy kérdés tisztázása komoly erőfeszítést jelent, sőt, gyakran egyenlő a lehetetlennel – éppen ezért számos esetben a döntéshozók kísérletet sem tesznek a teljes jogi kép megismerésére.
„Biztosítókötélen” az ágazat
Dr. Bölcs Ágnes jogász szerint az egészségügyi szabályozás magán hordozza az utóbbi 20 év változásainak minden anomáliáját, hiszen míg a rendszerváltás előtt az egészségügyi és a társadalombiztosítási törvény mellett számtalan miniszteri utasítás rendezte a területet, addig ma már számos részletkérdést is a legmagasabb szinten szabályoz a jogalkotó. Ezzel egyrészről védelmet nyújt az esetleg indokolatlan ágazati szintű változtatásokkal szemben, ugyanakkor gátat szab a szükséges módosításoknak.
Az egészségügyi ágazati jogszabályok felülvizsgálata a joganyag teljes vertikumában időszerű, hiszen az 1997-es nagy ágazati törvények kiadását követően nem születtek olyan jövőbe mutató koncepciók, amelyek meghatározták volna a jogalkotás menetét; gyakorlatilag szinte csak az azonnali beavatkozást igénylő kérdések tűzoltásszerű, ideiglenes megoldásának egyik eszköze lett a szabályozás. Pontosabban nem is a klasszikus szabályozás, hanem a jogszabályok sorozatos módosítgatása, amelynek eredményeként sokszor olyan salátatörvények és – rendeletek születtek, amelyek még a jogászok számára is áttekinthetetlenné tették az ágazati joganyagot. Bölcs Ágnes szerint fontos lenne, hogy a jogszabályok csak a címükben foglalt területet szabályozzák, és nem csak tárgyukat, hanem a jogterületeket tekintve is konzisztensek legyenek; így többé nem fordulhatna elő, hogy például a halászati törvényben módosítsák az egészségügyi törvényt.
A szabályozási szintek felülvizsgálata már az érdemi deregulációs feladatokhoz kapcsolódik – folytatja a teendők felsorolását –, hiszen számos rendelkezést nem a súlya, hanem a címzettje miatt szükséges törvényben rögzíteni. Ebbe a körbe alapvetően az önkormányzatokat is érintő rendelkezések tartoznak, mivel az önkormányzati törvényből adódóan számukra alacsonyabb jogforrási szinten nem állapítható meg feladat és hatáskör. Vagyis törvényben kell a szabályokat számukra meghatározni – ha ez nem sikerül, akkor egyes kérdések szabályozatlanul maradnak. Ez utóbbira tipikus példa a praxisjoggal kapcsolatos problémakör, amelynek az az alapja, hogy nincs olyan törvény, amely egyértelműen megszabná, hogy mit kell tennie az önkormányzatnak praxisváltás kapcsán. Ennek hiányában pedig a háziorvos sokszor jogvédelem nélkül marad, hiszen ha egy önkormányzat például összevon két körzetet, az egyik háziorvos által megvásárolt praxisjog kiüresedik.
Végül, de nem utolsó sorban, nem halogatható az egyes rendelkezések indokoltságának felülvizsgálata sem – állítja Bölcs Ágnes. Nem csak a hatályos joganyag tartalmát kell felülvizsgálni, hanem az évek óta hiányzó végrehajtási rendeleteket is. Jó példa erre az egészségügyi szolgáltatók kötelező felelősségbiztosításának története. Az 1997-es egészségügyi törvény szerint ugyanis kormányrendeletben kell ennek részletes szabályait meghatározni, erre azonban az elmúlt 13 évben egyetlen kormány sem vállalkozott.
Csak tessék, csak tessék…
A MedicalOnline több szakértő véleményére kíváncsi volt, körképünkben azt firtattuk, mely jogszabályokat iktatnák ki, illetve melyek felülvizsgálatát szeretnék elérni. Dr. Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke, illetve az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgató-helyettese az intézmények közötti betegátvételre vonatkozó garanciális szabály mielőbbi felülvizsgálatát szorgalmazza. Úgy véli, a jelenleg hatályos rendelkezés megkérdőjelezhető a szektorsemlegesség szempontjából. Amennyiben ugyanis egy beteg intézményen belül aktív osztályról átkerül egy krónikusra, akkor a páciens kezelésének első 5 napját nem finanszírozza az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Ezzel szemben, ha egy aktív, illetve krónikus ellátásra szakosodott intézmény között történik a betegcsere, akkor a biztosító automatikusan kifizeti az ellátás költségét.
A betegek és az ellátók biztonsága érdekében a jogalkotónak köteleznie kellene az aktív intézményeket arra, hogy az általuk korábban elbocsátott vagy az ellátási profiljukba illő, időközben rehabilitációs kezelésben részesült betegeket sürgős szükség esetén minden feltétel nélkül átvegyék, akár a területi ellátási kötelezettségtől függetlenül is.
Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete módosítana néhány adózással kapcsolatos jogszabályt is. Kezdeményezik, hogy a melegkonyhával rendelkező kórházaknak ne kelljen adót fizetniük a munkavállalók étkeztetése után. Ez anyagi, de főképpen adminisztrációs tehercsökkentést jelentene az intézmények számára. Ari Lajos e javaslatcsoportban említette még az intézményi óvodai férőhelyek adómentes támogatását, valamint azt, hogy az egyéni alapítványi befizetések esetén lehetőség legyen adójóváírásra, elősegítve ezzel az adakozási kedvet.
A kórházi adminisztráció csökkentése érdekében két fontos teendőt emelt ki. Ezek egyike az orvosi ellátást követően a betegnek adott elszámolás megszüntetése. Úgy véli, hogy a pácienseknek jelenleg átnyújtott költségnyilatkozat fals adatokat tartalmaz. Tapasztalatai szerint a betegek zömét nem érdekli az elszámolás, igazolás helyett jó minőségű ellátást szeretnének kapni.
Egy másik kezdeményezésükkel a kórlapok elektronikus tárolását valamint archiválását szeretnék felgyorsítani, illetve kizárólagossá tenni, ugyanis a kórházaknak egyre nagyobb problémát jelent a kórlapok elhelyezése. A hatályos jogszabályok szerint a kórtörténetet igazoló jelentéseket 50 évre visszamenőleg kell tárolni; az országos rehabilitációs intézetben három 150 négyzetméteres, faltól-falig polccal felszerelt raktárban őrzik az iratokat.
