Wolfgang Becker: Good bye, Lenin!

Stop, Trabi, Stop!

A Németország újraegyesítését szubjektív családi drámaként bemutató Good bye, Lenin! „osztalgiája” új tünemény a német celluloid világában. Wolfgang Becker filmjét a mozipénztárakban egyedül a „vesztalgikus” Berni csoda tudta lekörözni, amely az 1954-es foci-világbajnokság döntője köré sző érzelmes mesét; a magyar néző számára mégis kevesebb tanulságot tartogat, mint a „Lenin” történelmi szatírája.

Alex Kerner fiatal keletnémet tévészerelő; többé-kevésbé boldogan telnek szürke, endékás hétköznapjai, mígnem 1989 őszén – édesanyja szeme láttára – részt vesz egy rendszerellenes tüntetésen. Több sem kell a férje disszidálása óta hithű kommunista anyukának: rögtön összeesik, kómába kerül, és csak nyolc hónap múlva tér magához, amikor az épülő szocializmus már nem épül tovább. Christiane, a mama haza szeretne menni, hogy családi körben lábadozzon, de a változásokról semmit sem sejt, a szíve pedig nem bírna el még egy megrázkódtatást. Alex – aki időközben átigazolt a parabolaantennákhoz – és nővére, Ariane – aki a Burger King kedvéért elhagyta a politikai gazdaságtant – úgy dönt, mini-NDK-t rendez be anyjuk szobájában, és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. A film alapötlete meglepő ugyan, de önmagában nem elég mulatságos. Ami igazán érdekessé és szerethetővé teszi a történetet, az a vígjátékoktól szokatlan többrétegűség: Becker filmje egyszerre szubjektív történelmi tanulmány, anya-fia szerelmes történet, szatíra az államszocializmus működéséről és nosztalgiamozi. A keletnémet közelmúlt képzelt világa és a titkolt változás levegője Christiane Kerner kicsi szobájában találkozik, így a régi és új minden erénye és gyengesége egyetlen szűk térben összpontosul. Alex úttörőket bérel, hogy édesanyja ágyánál születésnapi verset mondjanak, kiábrándult alkoholistákból verbuvál gratuláló delegációt, elfeledett márkanevek után kutat a boltokban és egyik munkatársával álhíradókat szerkeszt – kicsiben újrateremti tehát az államgépezetet, hogy egyszemélyes hatalomként tartsa fenn a központilag finanszírozott infantilizmust.