Veszélyhelyzetből adódó előny?

– Ön a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a patikaliberalizáció nem érte el a célját, mivel nem javult a lakosság gyógyszerekhez való hozzáférése. Mire alapozza ezt az állítását akkor, amikor immár több száz patikán kívüli helyen is lehet gyógyszert beszerezni, többek között olyan elárusítóhelyeken, amelyek akkor is nyitva tartanak, amikor a patikák nem?

– A gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazás ma az összvolumen egy százalékát sem éri el. A törvény elfogadásakor a tárca akkori irányítói a jelentős lakossági nyomással indokolták a gyógyszertárakon kívüli gyógyszerforgalmazást, az egyik kereskedelmi szövetség vezetője pedig több tízezer üzletről beszélt, amelyek türelmetlenül várják a lehetőség megteremtését. Úgy tűnik, ezek a vélekedések nem voltak kellően megalapozottak. Ezért már a kormánypárti egészségpolitikusok közül is akadt olyan, aki elismerte, hogy az újonnan létesülő gyógyszertárak kizárólag nagy forgalmú helyeken nyílnak, s szándékuk az ottani gyógyszerforgalom megszerzése, és nem például a vidék ellátásának javítása.

– A régóta működő gyógyszertárak számára nem az alternatív elárusítóhelyek, sokkal inkább – miként ön is említette – a régiek közelében megnyitott új patikák jelentenek konkurenciát. Az elmúlt másfél évben majdnem 240 közforgalmú patika kezdte meg működését. Hogyan, milyen módon igyekeznek pozícióikat erősíteni az újakkal szemben?

– Létfontosságúnak tartom, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény hatályba lépésekor már működő gyógyszertárak ne menjenek tönkre csak azért, mert egy befektető kinézett egy jó helyet magának. Ez a gyógyszerészek egzisztenciális érdeke, és ezt a kamarának képviselnie kell. Kezdeményeztük a törvény korrekcióját, kiállunk a jövedelmezőség helyreállításáért. Segítjük a gyógyszerészeket a fennmaradáshoz szükséges különböző együttműködési formák megtalálásában, és továbbképzéseket is szervezünk az ehhez szükséges jogi, gazdasági, marketing- és kommunikációs ismeretek megszerzéséért. A társadalomnak is ahhoz fűződik érdeke, hogy kiszámítható viszonyok legyenek a gyógyszerpiacon, és egyetlen gyógyszertárnak se kelljen lehúznia a rolót. És ne feledjük: egy olyan gyógyszertárat, amelyet üzleti alapon nyitnak, ugyanilyen alapon bármikor be is zárnak. Már találkoztunk ilyen esettel.

– A Szimpatikák vagy a Gyöngy patikahálózat jó példa arra, hogy összefogással és jó ötletekkel régi patikuscsaládok is talpon tudnak maradni. A kamara szintén új megoldásokon töri a fejét: az internetes gyógyszerrendelés lehetősége például igen előremutató kezdeményezés. Terveznek-e további újításokat, kényelmi szolgáltatásokat?

– Minden olyan gyógyszerészi kezdeményezést támogatunk – és amennyire módunkban áll, a szervezésében tevőlegesen is részt veszünk –, amelyik a gyógyszertárak fennmaradását és együttműködését úgy biztosítja, hogy közben ne csorbuljon a gyógyszerész szakmai és tulajdonosi önállósága. Sok elképzelést átgondoltunk az elmúlt egy évben, és a háttérben több lépés előkészítése folyik, ezek megvalósítása azonban elsősorban anyagi lehetőségeinktől függ.

– Nem nézik jó szemmel azt az újfajta gyakorlatot, amely szerint egyes településeken a befektetők egészségházakat építenek, s ott kínálnak fel működési lehetőséget az orvosoknak, hogy az általuk működtetett patika egy helyen legyen az egészségügyi szolgáltatásokkal. De tehetnek-e ez ellen bármit is?

– Számos probléma adódik ebből a konstrukcióból. Az egyik, hogy a gyógyszertár a receptet író orvosokkal azonos tulajdonosi irányítás alá kerül, és ez jó néhány szakmai, finanszírozási és etikai kérdést vet fel. Ha a település orvosait az önkormányzat bekényszeríti az egészségházba, az minimum modortalanság az orvosokkal szemben, a települést régebben ellátó gyógyszertárnak viszont ebben az egyenlőtlen helyzetben egyszerűen esélye sem marad a túlélésre. Itt még tehát piaci versenyről sem beszélhetünk, s az sem ritka, hogy olyan gyógyszertár esik áldozatul, amelyiket néhány évvel ezelőtt éppen az önkormányzattól vásárolt meg a jelenlegi tulajdonos. A működő gyógyszertárak ilyen módszerrel történő ellehetetlenítése nem lehet célja a törvényalkotónak, teljes paradoxon, hogy egy versenyelvű rendszerben abszolút versenyelőnybe kerülhessen bárki.

– Attól is tartanak, hogy a kisebb településeken hamarosan már csak mozgó gyógyszertárak vagy gyógyszerautomaták lesznek. Miből gondolják ezt?

– A jelenlegi jogszabályok a mozgó gyógyszertárak működtetését nem teszik lehetővé, ugyanakkor a kistelepülések színvonalas gyógyszerellátását a szükséges források biztosítása nélkül nem lehet megoldani. Források nélkül csak az említett pótmegoldások jöhetnek szóba. De ez a jelenlegihez képest is súlyos visszalépés lenne.

– Említette, hogy kezdeményezték a gyógyszer-gazdaságossági törvény felülvizsgálatát, és Székely Tamás miniszter ígéretet is tett erre. Milyen módosítással lennének elégedettek?

– Egy tízpontos módosítási javaslatot tettünk le a szaktárca és a politika asztalára a stabilizáció céljával. Jó lenne, ha ezekről érdemi egyeztetést követően az idén döntés születne a parlamentben. Tudni kell ugyanis, hogy bár vannak országok, ahol korlátozzák a gyógyszerek árát, fékezik a támogatások kiáramlását és elindult a gyógyszer-kiskereskedelem liberalizálása, olyan nincs, ahol a magyarországihoz hasonló törvénysértésekkel és brutalitással avatkozott volna be a kormány a gyógyszerpiaci folyamatokba. A beavatkozás célja mellett annak módszerét és a következményeit is vizsgálni kell. Lehet azon vitatkozni, hogy sok gyógyszer fogyott-e Magyarországon vagy sem, hogy drágák-e a gyógyszerek vagy hogy a betegek költségérzéketlensége miként befolyásolható eredményesen, de egyik pillanatról a másikra nem lehet büntetlenül kivonni a rendszerből több mint nyolcvanmilliárd forintot.

– Egyes információk szerint szorgalmazni fogják, hogy a háziorvosokhoz hasonlóan az önöknél is honorálja a kormány a taj-kártya ellenőrzését. Igaz ez?

– Már az új miniszter hivatalba lépését követő napokban kértük, hogy mi is részesüljünk díjazásban a jogviszony ellenőrzéséért. A szakminiszter nyitott a megoldásra, az ezzel kapcsolatos tárgyalások elkezdődtek.

– A gyógyszerészi hivatás hosszú évtizedek óta biztos, kiszámítható életpályát kínált. A gazdasági környezet változásai azonban nem kerülték el ezt a szakmát sem; felmérések szerint kétezer gyógyszerész hiányzik a rendszerből.

– 1990-től sok gyógyszertár nyílt, számuk ma meghaladja a 2300-at. Ezenfelül több száz fiókgyógyszertár létesült, és hosszabb lett az átlagos nyitva tartási idő. Ez a dinamikus változás maga után vonja a szakemberek iránti igény megnövekedését. A gyógyszertári vállalkozások irányítása, a személyi jog intézményének bevezetése a gyógyszertárak vezetői számára új feladatokat jelentenek, s ezek a feladatok a tára mögött dolgozóktól is értékes munkaórákat vonnak el. De változnak a szakemberrel szemben támasztott követelmények is: többet kell foglalkozni a beteggel, és folyamatosan módosul a gyógyszertári munka szakmai tartalma is. A megnövekedett teendők miatt több gyógyszerész szakemberre lenne szükség, ám a gyógyszerészképzés keretszáma nem változott. Azt is látni kell, hogy a képzett gyógyszerészek jelentős része a gyógyszertáron kívül keresi a boldogulását, mert mi nem tudunk lépést tartani azokkal a bérekkel és juttatásokkal, amelyeket más ágazatokban vagy külföldön kaphatnak, és a karrierépítésre is több lehetőség nyílik másutt.

– A szak- és a továbbképzés megfelelő?

– A szakképzés pillanatnyilag válságos helyzetben van, mert a szakgyógyszerészi végzettséghez tartozó speciális kompetenciákat az elmúlt nyolc évben jogszabályokkal szinte kivétel nélkül elvették, és a rezidensképzésben is új helyzet állt elő egy éve, amikor központi finanszírozását és keretszámát megnyirbálták. Ezen a téren a változtatás elkerülhetetlen. A gyógyszertárakat működtető vállalkozások évről évre több mint 300 millió forint szakképzési hozzájárulást fizetnek be a központi költségvetésbe. Megfizetik a szakképzés költségeit, ezért méltatlan még egyszer szakképzési költséget fizettetni velük. A továbbképzésben a szabályozás olyan finomítását tartom indokoltnak, amely előnyben részesítené a gyakorlatban létfontosságú ismeretek megszerzését.

– Mennyiben befolyásolja a gyógyszerészek munkáját, hogy már az asszisztensek is expediálhatnak megbízólevél nélkül?

– Azt nyilván senki sem gondolhatja komolyan, hogy a törvény egymondatos felhatalmazó rendelkezése képes eltüntetni azt a különbséget, ami a gyógyszerész- és a szakasszisztensképzés szakmai tartalma között fennáll, és az sem járható út, hogy a gyógyszerészek képzését a szakasszisztensi keretekhez igazítsuk. Az új szakasszisztensi kompetencia alapjaiban írja felül az asszisztens- és szakasszisztensképzéssel kapcsolatos elvárásokat. Ezt felismerve tettük le az asztalra néhány hónappal ezelőtt a valamennyi érintett szervezettel közösen kialakított tervezetünket az asszisztensképzés korrekciójára. A szakasszisztensi expediálásnak vannak szakmai korlátai. Ennek tisztázását is szolgálja, hogy az expediálás szakmai, minőségbiztosítási és gazdasági elemeinek lényegi újragondolása ugyancsak megkezdődött a Magyar Gyógyszerészeti Fórum kompetenciakörökkel foglalkozó munkabizottságában.

Haiman Éva – Niczky Emőke

Névjegy

Horváth Tamás 1986-ban szerzett diplomát a Semmelweis Egyetem Gyógyszerészettudományi Karán. A végzést követő három évben az élelmiszeriparban dolgozott higiénikusként, majd 1989-ben egy közforgalmú gyógyszertárban helyezkedett el. 1996 óta a pannonhalmi patika személyi jogú gyógyszerésze. A Magyar Gyógyszerészi Kamara munkájában először Győr-Sopron-Moson megyei elnökként vett részt 1998-ban, majd 2000-ben országos alelnöknek választották. A hivatásrendi testületnek 2006 óta elnöke.