Veszedelemre hangolva

Wong Kar-wai: Vadító szép napok

A hongkongi film „nemverekedős” ágának fenegyereke, Wong Kar-wai 1991-ben megkezdett trilógiájának első darabja Godard és a francia újhullám hatását viseli magán, de már felismerhető benne az érett Wong rendezői kézjegye is. A Vadító szép napok kézikamerás felvételei és ugróvágásai formailag a Csungking Expressz (1994) és a Bukott angyalkák (1995) komótos előfutárai, hangulatában és történetmondásában azonban egyértelműen a Szerelemre hangolva (2000) és a 2046 (2004) hírnöke ez a film, mely olyan nagy átéléssel nyúl a szerelem témájához, mint más hongkongi mozgókép a pisztolyhoz vagy a késhez. Christopher Doyle Hongkongban élő brit operatőr és Wong első közös munkája – a rendező Mongkok Carmen utáni második filmje – vérbeli művészfilm: hálószobák, előszobák, éttermek és utcasarkok között időben és térben ugráló, kevés narrációra és sok – hol suttogó, hol rikácsoló – párbeszédre épülő történetmondása kissé megnehezíti a megértést, ugyanakkor olyan élesen rajzolja meg a szereplők jellemét, hogy a pillanat műve velük és cselekedeteikkel azonosulni. A főszereplő York (Leslie Cheung – Szellemharcosok, Tolvaj voltam mostanáig) gondtalan szépfiú a hatvanas évek Hongkongjában, munkáslányokat és könnyű nőcskéket csavar az ujja köré, de valójában csak önmagát szereti, és ezért „szerelmeit” rendre megnyomorítja. Amikor York megtudja, hogy nevelőanyja el akarja hagyni az országot, elhatározza, hogy kiszedi belőle, hol találja meg igazi anyját, aki a kórházban bízta rá őt a ledér nő gondjaira. Hősünk hátrahagyja volt szerelmeit, lakását, autóját, és a Fülöp-szigetekre utazik, ahol nem jár sok sikerrel, sőt a reményen túl hamarosan minden báját is elveszíti.