Vesére várva

A hazai dialízisközpontok nagy része privát centrumokban található. Az egészségbiztosító ezekben is finanszírozza ugyan a kezelést, de az infrastruktúrát és a szükséges eszközöket nagyobb magáncégek biztosítják. Nélkülük igen nehéz helyzetbe kerülnének a betegek.

A B. Braun 1. Számú Dialízisközpont rendezett, tiszta és szellős kórtermében is megállás nélkül forognak a legmodernebb gépek, amelyek tucatnyi beteg vérét tisztítják éppen. Egyikük, a 66 éves Reichenbach István szemüveges, kopaszodó, kerek arcú, mosolygós férfi. Miközben a rákötött gép életmentő kezelést végez, arról mesél: négy évvel ezelőtti in­fark­­tusa miatt állt le a veséje. Egy évvel később stroke-ot kapott, de kemény ember lévén abból is felgyógyult, bár most is lassan, nehezen beszél. Heti háromszor jár dialíziskezelésre, hamarosan felkerül a transzplantációs listára is. A dialízise szerencsére a nyaralást sem húzza keresztbe, hiszen Keszthelyen és Siófokon is van központ. Így ha a közelbe megy nyaralni, nem lehet probléma. Persze figyelnie kell magára, nem ihat például túl sokat, alig pár decit lehetne naponta, de ezt nem mindig tudja tartani, vallja be pironkodva.

„A dialízis alatt álló betegeknek figyelniük kell arra, hogy mennyit isznak. Egy kezelés alatt ugyanis általában 3-4 liter vizet tudunk eltávolítani a szervezetből, ennél nagyobb mennyiség már problémás lehet. Ezért akinek csak kevés vizelete van, napi egy liter körüli mennyiséget szabad fogyasztania két kezelés között” – erről már dr. Ambrus Csaba belgyógyász, nefrológus, a B. Braun 1. Számú Dialízisközpont orvos-igazgatója beszél.

Ebben az intézményben a közép- és dél-budai, illetve a hozzá tartozó agglomerációs területeken élő, valamint a Szent Imre Egyetemi Oktatókórházba felvett veseelégtelen betegeket kezelik, jelenleg több mint 180 embert. Az érintettek általában heti háromszor négy órát töltenek kezelésen. A betegek gyorsan cserélődnek a dialízisközpontban. Egyrészt vannak olyan pácienseik, akiknek csak átmenetileg alakul ki veseelégtelenségük, másrészt a tartós betegek körében igen magas a halandóság. Ambrus Csaba szerint ez azért van, mert nagyon gyakoriak a kardiovaszkuláris betegségek: a krónikus vesebetegségből eredő szív- és érrendszeri halálozások száma 2013-ban világszerte 17,9 millió volt. A nefrológus kitér arra is: egyre több az idős betegük, hiszen a krónikus vesebetegség hátterében gyakran az évtizedeken át fennálló magas vérnyomás vagy cukorbetegség áll.

A dialízisközpontban kezelnek fiatalokat is, akiknek leginkább autoimmun vagy örökletes betegségek, például policisztás vesebetegség vagy Alport-szindróma miatt alakult ki veseelégtelenség. Utóbbi miatt fekszik a kezelőágyon a mindössze 19 éves Komlósi Marcell is, aki készséggel mesél arról, miken kellett keresztülmennie már egészen fiatalon. Neki 2018 októbere óta van szüksége arra, hogy heti háromszor tisztítsák a vérét, előtte hasi dializációt végzett.

„A hasamon volt egy cső, amin keresztül egy speciális, cukros oldatot engedtem a hasfalamba, és persze ezen keresztül jöttek ki a méreganyagok is. Ez a vizesedésen is segített valamennyit. Mivel iskolába jártam, ez sokkal jobb megoldás volt. Megcsináltam reggel, iskola előtt, és a tanítás után rögtön mentem haza, hogy ismételjem a kezelést. Napi négyszer kellett oldatot cserélni. De tavaly nyáron sajnos megadta magát a hashártyám, ezért át kellett térni a hemodialízisre, amelyet már gép végez” – meséli a vízkék szemű fiatal, aki villamosmérnök szeretne lenni.

A barátai már megszokták, hogy ő kicsit más, kérdés esetén bármikor szívesen beszél nekik az állapotáról. Az Alport-szindrómát bátyja is örökölte az édesanyjuktól, ő a hordozó. „A bátyámnál 24 évesen ismerték fel a betegséget, most 31, és másfél éve kapott új vesét, már egészen jól van. Én is nagyon várom, hogy sorra kerüljek, bármelyik percben megcsörrenhet a telefon” – mondja Marcell.

További részletek a Népszavában.