Vényköteles ajándékok

A gyógyszergyártó és -forgalmazó cégek világszerte igyekeznek számukra kedvező irányba terelni a gyógyszert felíró orvosok biomedikális attitűdjét. Csak az Amerikai Egyesült Államokban évente 7,3 milliárd dollárt fordítanak a vállalatok arra, hogy meggyőzzék az orvosokat saját készítményeik hatékonyságáról, biztonságosságáról. A direkt marketing költségeire fordított összegen felül a térítésmentesen átadott gyógyszerminták további kiadást jelentenek a multinacionális cégek számára. A rezidenseket és az orvosokat tömörítOE szervezetek tiltakoznak a kialakult gyakorlat ellen, és a szakmai elvek, illetve az etikai megfontolások okán irányelvet dolgoztak ki a tiszta, átlátható viszonyok megteremtése érdekében.

A gyógyszerrendelés nem szakmai szempontú befolyásolásának módját és megengedhető mértékét nemcsak nálunk, hanem a világ más részein is szigorú törvények szabályozzák, sokszor mégsem követhetők nyomon egyértelműen a gyógyszerválasztást befolyásoló tényezők. Vannak olyan országok, ahol kevésbé körülírtak a szabályok, így nem meglepő, hogy az orvosokon és a gyógyszercégeken kívül az egészségügy más szereplői is hallatják hangjukat a kérdésben, transzparens döntéseket és elfogulatlan, kizárólag szakmai szempontokon alapuló vényírási gyakorlatot sürgetve.

Pénzt tilos

Az Egyesült Államokban törvény tiltja, hogy a gyógyszeripar képviselői pénzbeli ellenszolgáltatást nyújtsanak azoknak az orvosoknak, akik az adott cég termékeit írják fel betegeiknek. Ám a jogszabály nem rendelkezik egyértelműen a természetbeni juttatások elfogadható módjáról és mértékéről. Egyes nem kötelező érvényű irányelvek kimondják ugyan, hogy az orvos csak „csekély” értékű ajándékot kaphat ilyen címen, ennek pontosabb körülírása azonban leginkább egyéni mérlegelés tárgya – különös tekintettel arra, hogy az ilyen természetű javadalmazás az apró reklámajándéktól a reprezentatív „munkaebédig” igen széles skálán mozoghat. A munkaebédeken felszolgált ételek és italok a legnépszerűbbek, ezt követik a térítésmentesen átadott gyógyszerminták, a tudományos konferenciák költségeinek fedezése, illetve a gyógyszergyár számára végzett tanácsadói tevékenység honorálása. Az amerikai orvosok érdek-képviseleti szövetsége, az American Medical Association (AMA) javaslata szerint 100 dollárban kellene megszabni az ajándékként adható és elfogadható tárgy vagy szolgáltatás értékhatárát.

Mérséklendő a vényírási díj

A kérdés megoldását sürgeti, hogy egy felmérés szerint az Egyesült Államokban működő gyógyszergyártó és -forgalmazó cégek évente 7,3 milliárd dollárt áldoznak az orvosokat megcélzó direkt marketing költségeire – és e hatalmas összeg nem foglalja magában a térítésmentes gyógyszermintákat. Egy a JAMA oldalain a közelmúltban közzétett felmérés szerint egy-egy orvoshoz évente átlagosan 13 000 dollár kerül az ingyenes ebédek és úgynevezett továbbképzési szemináriumok útján, ami aztán óhatatlanul megjelenik a termék árában.
  Az amerikai orvostanhallgatókat és rezidenseket tömörítő American Medical Student Association (AMSA) az átlátható viszonyok megteremtése érdekében azt javasolja, hogy a gyógyszeripar résztvevőit törvény kötelezze ilyen irányú kiadásaik nyilvánossá tételére. A szervezet úgy látja, hogy a gyógyszeripar és a mindennapi gyógyítás között fonódó kapcsolatok nem feltétlenül a beteg érdekeinek irányába viszik a gyógyszerválasztást, ezért elengedhetetlennek tartják, hogy minden orvos nyilatkozzon a gyógyszercégekkel fennálló kapcsolatáról és annak természetéről. A szervezet előremutató törekvése a tisztánlátás javítására, hogy országszerte tanfolyamokat szervez, ahol az orvostanhallgatók elsajátíthatják, hogy későbbi munkájuk során miként alakítsanak ki megfelelő kapcsolatot a gyógyszeripar képviselőivel oly módon, hogy az ne sértse a szakmai alapelveket, és megfeleljen az etikai elvárásoknak. Az AMSA igen határozott véleményét jól tükrözi, hogy az Egyesült Államokban ez az egyetlen orvosszakmai szervezet, amely a gyógyszeripari hirdetések és támogatások teljes tiltása mellett foglal állást.

Van, aki minden ajándékot tiltana

Ugyancsak a JAMA egyik közelmúltbeli számában jelent meg a témába vágó ajánlás több neves amerikai egyetem (többek között a Harvard és a Columbia Egyetem) szakemberei tollából. Ennek értelmében tiltottnak kellene minősíteni az orvos bármifajta megajándékozását a gyógyszergyártó és -forgalmazó cégek részéről. Az állásfoglalás szerint az ingyenes gyógyszerminták terjesztése szintén káros, ennélfogva nem megengedhető, mivel a drágább és esetenként kevésbé hatékony készítmények felé tolja a gyógyszerfelírási gyakorlatot. Nem fogadható el a gyógyszergyár és az orvos között olyan jellegű kapcsolat, amely az adott időszakban az orvos által felírt gyógyszerek rendszeres jelentésére épül. A javaslat kitér arra is, hogy az orvosegyetemek milyen feltételekkel élhetnek a gyógyszergyárak által biztosított ösztöndíjakkal és kutatási támogatásokkal.
  Az irányelv kidolgozásában részt vevő egyik professzor emlékeztet arra, hogy csak megfelelő egyeztetést követően remélhető a tervezet elfogadása, hiszen a tiltás bevételkiesést eredményez, így óhatatlanul ellenállást szül az orvosok körében. A gyógyszeripar résztvevői pedig arra hivatkozva emelték fel szavukat a túlzott szigorítás ellen, hogy az orvoslátogatók alapvető szerepet játszanak a gyógyszer helyes alkalmazására vonatkozó információk biztosításában, ezért a betegek érdekei ellen hat, ha törvényi akadályt gördítenek az ismeretek átadásának útjába.

Munkaebéd: igen

A törvényi alapok lerakása után a természetbeni juttatások elfogadható mértékének meghatározása a következő – és nem különben nehéz – feladat. Az AMA elfogadhatónak tartja a gyógyszercégek által rendezett munkaebédeket, mivel véleménye szerint megfelelő helyszínként szolgálhatnak az állandó időzavarral küzdő orvosok számára a legfrissebb szakmai információk megszerzésére.
  Noha a gyógyszeripar résztvevői néhány évvel ezelőtt önkéntes etikai kódexet fogadtak el, amelyben ésszerű keretek közé kívánták szorítani az orvosok vendéglátására fordított összegeket, az egyik gyógyszergyár képviselője a Sun hasábjain megjegyezte, jelenleg nincs olyan szabály, amely határt szabna egy-egy ilyen ebéd költségeinek. A Times egyik cikke szerint a reprezentatív ebédek és az ilyen alkalmakkor kapott apró ajándékok gyakran arra sarkallják az orvost, hogy akkor is a drágább gyógyszert rendelje betegeinek, ha egy olcsóbb generikus készítménnyel szintén célt érhetne. Scott Lassman, a gyógyszergyártókat és a gyógyszeripari kutatások résztvevőit tömörítő amerikai szervezet tanácsadója szerint a mértékletes keretek között lebonyolított rendezvények esetében nem fenyeget ez a veszély.

Ösztöndíjak és kételyek

A gyógyszer-forgalmazási eredmények befolyásolásának másik – az Egyesült Államokban egyre inkább terjedő – módja, amikor a gyógyszert gyártó vagy forgalmazó cég tanulmányi vagy kutatási ösztöndíjakkal ismeri el azokat az orvosokat és kutatócsoportokat, akik és amelyek még el nem fogadott javallattal alkalmazzák a gyógyszert. Az ilyen címen juttatott összeg 2004-ben 1,47 milliárd dollárra rúgott, ami 20 százalékkal haladta meg az előző évben ösztöndíj címén kifizetett összeget. E kérdés többek között akkor gerjesztett vitát az Egyesült Államokban, amikor egy gyógyszergyár néhány évvel ezelőtt ösztöndíjat biztosított mindazoknak, akik a kizárólag felnőttkori gyomorégésre engedélyezett készítményét gyermek betegeik számára is rendelték. Akkor komoly aggodalomként vetődött fel, hogy a tanulmányi ösztöndíjak kedvezményezettjei olyan döntéseket hozhatnak mindennapi munkájuk során, melyet máskülönben nem tennének. E gyakorlat még akkor is kételyeket szül, ha az amerikai gyógyszerfelügyeleti hatóság, az FDA szabályzata egyébként megengedi bizonyos szerek előiraton kívüli alkalmazását.
  Az Egyesült Államok néhány tagállamában szabályozott keretek között kell az orvosoknak számot adniuk arról, milyen természetbeni juttatásokat kapnak a gyógyszergyárak részéről. Más államokban jelenleg is fontolgatják olyan törvény megalkotását, amely ilyen célra szánt költségvetésük nyilvánossá tételére kötelezné a gyógyszeripar szereplőit. A folyamat pontos eredménye még nemigen mérhető fel, de mindenképpen az átlátható, szakmailag helytálló és etikus döntések irányában hat a gyógyszerfelírás során.