Vastag- és végbélrákszűrés: hol az extrafinanszírozás?
Most sem látszik, hogy az orvoshiány és a kórházi költségvetési megszorítások közepette hol van a szűrés konzekvens végigviteléhez szükséges extrafinanszírozás, illetve a szűrés miatt hirtelen megnövekvő kapacitásigények rugalmas kielégítésének a lehetősége, hívja fel a figyelmet a Napi.hu.
Ősztől elindul az az uniós és hazai finanszírozású vastag- és végbélszűrési program, amelyen az egészségügyi kormányzat várakozásai szerint a következő két évben mintegy 2,4 millió 50 és 70 év közötti férfi és nő vesz majd részt. A komplett szűrési program végigviteléhez szükséges feltételek biztosításával azonban még mindig adós a szakpolitika.
Az országos szűrés várható hatékonyságát, illetve az ellátórendszertől igényelt erőforrások nagyságát a 2013-2014-es Győr-Moson-Sopron megyei pilot szűrőprogram adataiból lehet becsülni. A kistérségi pilot programban a nem negatív esetek aránya 7,42 százalék volt. Az ilyen esetek 81 százaléka vállalta az endoszkópos (vastagbéltükrözés) vizsgálatot. A tükrözés 54 százalékban igazolta a betegség előállapotát jelentő polipot, betegenként átlagosan hármat, daganatos folyamatot 4,4 százalékban észleltek.
Ha a szűrendő lakosságot két részre osztjuk, és az országos program során a pilot-arányokkal számolunk, évente 62 328 nem negatív esetet ismerhetnek fel a szűrésnél, amelyek közül elméletben 50 485 endoszkópos vizsgálat válik szükségessé a szűrővizsgálat részeként. E vizsgálatok során évente 27 262 polip eltávolításával (ugyanennyi szövettani vizsgálattal) és évente várhatóan 2221 kiszűrt daganatos esettel lehet kalkulálni. Ugyanakkor az ÁNTSZ optimistán a Győr-Moson-Sopron megyei pilot programhoz képest fele annyi polip eltávolításának a szükségességével számol.
Az elvileg kiszűrhető korai daganatos esetek száma így a negyede az egy évben diagnosztizált 8000 új hazai vastagbél-daganatnak (ugyanakkor csak a lakosság felét szűrik). A vastagbélszűrés során azonban még horogra akadhatnak a szigma-bél, a végbél és a végbél-nyílás daganatai is. A 2010-2014. évi Rákregiszter adatait átlagolva az éves új betegek száma nem 8000 (ez csak a tiszta vastagbél tumorok száma), miként az a médiában gyakorta megjelenik, hanem csaknem 13 ezer. A győri pilot során észlelt, igen magas éves kiszűrt daganatarány arra is utalhat, hogy az eddigi pilot szűrővizsgálatokon nemcsak a korai eseteket derítik fel, hanem a lappangó, már kialakult daganatok felismerésére is némileg hamarabb került sor. Hasonló effektus várható néhány éven át az országos szűrés során is.
2017-ben a NEAK adatbázisa szerint 95 142 ambuláns kolonoszkópiát finanszíroztak (16410 OENO kód) Magyarországon. Azaz, ha a tervezett szűrővizsgálat esetében a meghívottak 70 százaléka ténylegesen megjelenik, akkor a szűréshez kapcsolt új kolonoszkópiák száma 50 százalékkal növeli a jelenleg egy év alatt végzett összes vastagbéltükrözés számát. Természetesen az átfedések miatt (ha például a vizsgálatot amúgy is elvégezték volna) az emelkedés ettől elmaradhat, de 30-40 százalékos növekedés mindenképpen reális. Ha azonban az országos szűrést nem két évre, hanem egy évre elosztva hajtják végre, úgy a vastagbéltükrözések iránti igény megduplázódása sem lehetetlen. Alacsonyabb szűrési részvétel mellett viszont természetesen csökken a kolonoszkópiás vizsgálatok növekedési aránya.
A számok fontos kérdések sorát vetik fel, s a kiszűrt betegek ellátásának kórházi feltételeiről sem feledkezhetünk meg. A folyamat végigviteléhez már most látni kellene a szűrés teljes folyamatát fenntartó extrafinanszírozást és azokat az elképzeléseket is, amelyek megoldást kínálnak a plusz terheléssel szembesülő területek kisegítésére. Finanszírozási, kapacitásbeli, munkaidő és munkaerőprobléma egyszerre jelentkezhet. Ráadásul a kolonoszkópiák és a szövettani vizsgálatok növekvő száma, a CT/MR iránti növekvő igény, az emelkedő műtéti szám, az emelkedő onkológiai gyógyszerigény területileg teljesen eltérő, előre megjósolhatatlan mértékben fog jelentkezni. Lesz olyan kórház, ahol átmenetileg akár duplájára nő az igény, és lesz, ahol csak 10 százalékos növekedéssel néznek szembe, ráadásul időben is hektikusan változik majd a plusz kapacitásigény. A növekvő esetszám teljesítésénél megkerülhetetlen problémává válik a nővér-, asszisztens-, és orvoshiány.
