Varlam Salamov: Szentencia

A Gulág után

„Varlam Salamov élete egyszerű, mindennapi és iszonyatos volt”, variálhatnánk Tolsztoj Ivan Iljics halála című novellájának híres mondatát. Mert bár Salamov utálta Tolsztojt és az egész 19. századi nagy, humanista orosz kultúrát (Dosztojevszkijjel együtt, akit hamis prófétának tartott), ennél aligha lehetne jobban jellemezni életútját. Tipikus és köznapi sors volt ez, tízmilliók osztoztak benne. Az 1907-ben született írót még egyetemistaként érte az első letartóztatás; ekkor, 1929-ben megúszsza a későbbiek fényében laza szanatóriumozásnak számító három évvel. Az 1937-es ítélet már öt évre szól, ám ezt 1942-ben egy tízes követi, mivel Salamov egy lágerbeli beszélgetésben klasszikus írónak nevezte az emigráns Ivan Bunyint – hát igen, az élenjáró szovjet társadalomban nagyon komolyan vették az esztétika kérdéseit.