Varga Péter Pál: ideje véget vetni az intézményfinanszírozásnak
Ha egy rendszer hazugságokon alapul, akkor mentális nyomorékok fogják működtetni – mondja a Napi Gazdaságban közölt interjúban Varga Péter Pál, a Budai Egészségközpont vezetője
„A közfinanszírozott betegutakat követő beteg kevés kivételtől eltekintve csak a szerencséjének köszönheti, ha megfelelő szakmai színvonalú intézetben megfelelő tudású szakemberek kezébe kerül – mondja az interjúban az ismert gerincsbész. – A betegek nagy része nem bízik ebben, s igyekszik maga megkeresni azt az orvost, akitől (innen-onnan szerzett infromációk alapján) a megfelelő szintű ellátást reméli. Egyre többen fordulnak magánrendelőben dolgozó orvoshoz (már ha meg tudják fizetni az ott kért honoráriumot).
A magánrendelést folytató orvos (amennyiben szakmájának jellege drágább diagnosztikát vagy kórházi szolgáltatásokat is igényel) többnyire igyekszik megőrizni pozícióját a közfinanszírozott intézményrendszerben is, amit arra használ, hogy a magánrendelőjében fogadott betegek számára ezeket a közfinanszírozott ellátásokat utalványozni tudja. Magyarul, a magánbeteget behívja a kórházi ambulanciájára, ahol elintézi, hogy az megkapja a szükséges beutalókat, de az eredménnyel ismét a magánrendelőbe várja az illetőt, aki ott természetesen megfizeti az adott konzultációs díjat.
... Magyarországon ez egy régóta kialakult, széles társadalmi konszenzusra épülő rendszer (gondoljunk pl. a szülészekre) Nagyjából mindenki elégedett, mert a megfelelő időben és színvonalon hozzájut a szükséges ellátásokhoz, az orvos elvileg adózottan jut magánrendeléses bevételhez. Egyetlen gond az, hogy amely betegnek nincs erre forrása, az ebből a rendszerből kiszorul. Mivel a szisztéma olajozottan működik, nincs az a magánkórház, amelyik felvehetné vele a versenyt.
Ezt én konszenzusos modellnek hívom, s az egészségpiac természetes reakciójának tekintem az elmúlt évtizedek elhúzódó pénzügyi-szakmai-morális válságára, ami a jelenlegi közfinanszírozott ellátási rendszert alapjaiban tette tönkre. Nem azt mondom ezzel, hogy helyeslem is ezt a gyakorlatot. Látnunk kell azonban, hogy ez még mindig jóval elfogadhatóbb az orvosok és a fizetni képes betegek számára, mint a léleknyomorító paraszolvencia gyakorlata, ahol voltaképpen senki nem tudja, hogy ki miért fizet és azért mit kaphat, hol válik bűntetté az aktus és bűnözővé a beteg vagy az orvos.”
Hogy meg lehet e szabadulni ettől a „konszenzusos rendszertől? – e kérdést a Napi Gazdaság is feltette.
„Nem gondolom, hogy meg kellene szabadulni tőle, inkább legalizálni kellene. Egyszerűen ideje szakítani az intézményrendszer finanszírozására irányuló társadalombiztosítással, mivel ekkora intézményrendszert csak a hbcs-k irreálisan alacsony szinten tartásával lehet pénzügyileg hellyel-közel egyensúlyban tartani. El kell jutni oda, hogy az OEP magát az egyéni betegellátási folyamatot finanszírozza, olyan módon, hogy az ellátási aktusokról döntő, azokat utalványozó szakorvosok kapják meg ehhez az őket illető szakmai-jogi-pénzügyi önállóságot. Azaz, a közalkalmazotti lét helyett a szakorvosok szabad szellemi foglalkozású egzisztenciává válását szorgalmazom, akikkel az OEP, mint ellátásszervező regionális alapon kössön közvetlen ellátási szerződéseket – olvasható az interjúban a napi.hu-n.
