Van mit tanulni a bajor egészségipartól
Fényévekre vagyunk egymástól – ezt a mondatot hallotta leggyakrabban az ember a magyar vendégektől azon a szakmai fórumon, amelyet a bajor egészségiparról rendeztek szerdán a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara épületében.
A rendezvényt a tapasztalatcsere, a kapcsolatok bővítése, a jó gyakorlatok megismerése jegyében szervezték azt követően, hogy tavaly év elején egészségügyi munkacsoportot is létrehozott Németország bilaterális kamarája. Mindehhez jó alapot szolgáltat, hogy a Bajor Szabadállam Németországon belül is vezető szerepet visz az egészségiparban; mint azt Christoph Pfaff, a bajor gazdasági tárca miniszteri tanácsosa jelezte: „legalább minden második eurót Németországon kívül keresik meg az egészségiparban”.
Azt, hogy a bajor gazdaságban kiemelt helyet foglal el az egészségipar, az ellátás kitűnő, az orvostechnológia világelső, az orvosi kutatásokkal a nemzetközi színtéren is élen járnak, általában tudható a bajor egészségügyről. Azt azonban a hazai szakértők még mindig csak remélik, hogy egyszer idehaza is az lesz a trend, hogy a jövő piacaként tekintsenek a döntéshozók erre a területre.
Thomas Kapitza 12 éve dolgozik közhiteles szakértőként. Mint mondja, kórháztörvényük az igényeknek megfelelő, lépcsőzetes és strukturált ellátást támogatja, amelyet alapvetően befolyásol a demográfiai helyzet. Előrejelzéseik szerint 2030-ra öt nagy betegségcsoportban nő majd a kereslet, így a szív-érrendszeri betegségek, a mozgásszervi megbetegedések, a halláskárosodás, a diabétesz és a krónikus obstruktív tüdőbetegség ellátására kell fókuszálni. Egyre nagyobb a nyomás a gazdaságosság, a minőség irányába, miközben a verseny élesedik; válaszul az intézményeknek bővíteniük kell az ellátások palettáját, ám nem mindegy, hogy a vezetés miként pozicionálja a kórházakat, mit kínál, ami másutt nincs, és mennyire vonja be az orvosokat a vezetésbe, ami szerinte „rejtett potenciál.”
Peter Oberender, a Bayreuth-i Egyetem Szociális Jogok és Egészség-gazdaságtan Kutatóintézet professzorának adatai szerint az egészséggazdaság körülbelül tíz százalékát adja a német nemzeti összterméknek. Ennek kb. 60 százaléka egészségügy, rehabilitáció, a bajor egészségipar részesedése pedig mintegy 17 százalék Németországban.
Ma a német orvosi készülékgyártás 60 százaléka Bajorországban történik. A szabadállam mintegy 400 kórházára 62 milliárd eurót költenek. A foglalkoztatottak mintegy 20 százaléka dolgozik az egyre bővülő ágazatban, a nők aránya ezen belül 81 százalék, mivel magas a családbarát részfoglalkoztatás aránya.
A 17 bajor egészségügyi régió „a szekunder piacon is aktív”. A 11 millió lakosú szabadállamba 4,2 millió vendég érkezik, s mintegy 72 ezer esetben jellemzőek kifejezetten egészségturizmus célú utazások is. Münchenben például kifejezetten népszerű az egészségturizmus: a látogatók 22 százaléka Ausztriából, 10 százaléka Oroszországból, 8,7 százaléka pedig arab államokból érkezik. Az ok legtöbbször a hazai ellátás bizonytalansága főként az onkológiai ellátások és a szervátültetés területén, mint azonban a fórumon kiderült, „igyekeznek nem kifosztani ezeket a kiszolgáltatott betegeket”.
Kérdésre válaszolva Oberender professzor felesleges aggodalomnak tartja a hamarosan Magyarországon is életbe léptetett, a határokon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatos irányelv következményeit. Mint mondta, nem hiszi, hogy az növelné a betegek mobilitását, hiszen mindenki elsődlegesen inkább a lakhelyéhez közel szeretne gyógyulni. Ezt erősíti az is, hogy az évente 18,4 millió német fekvőbeteg-ellátási esetből mindössze a már említett 72 ezer volt külföldi.
A jövőt az integrált hálózatba kötött szolgáltatásokban látják a Bajor Szabadállamban, melyben verseny van a régiók között. A professzor szerint az iparág fejlődését jól jelzi, hogy 2020-ra Németországban 6,7, Bajorországban 1,6 millióra nőhet az alkalmazottak száma az egészségiparban, ami kifejezetten vonzó szakma lesz. A regionális különbségek megmaradnak, de „a magányos harcosok kora lejárt”. Mindenütt ellátó-láncokat hoznak majd létre, válaszul arra, hogy egyre komplexebb a világ.
Vízió nélkül azonban nem megy – vallják a bajorok. Mindenkinek tudnia kell, miben jó, miben tud mást adni, mint a többiek – s ezt kell kellő marketinggel piacra is vinni. 2012 novembere óta a bajorok ezért azt szorgalmazzák, hogy legyenek olyan termékek, amelyek eladhatók, s ehhez a piacra jutást, a tudományos párbeszédet is támogatják. Vannak azonban lassabban „beérő” vállalkozások is. Bár Bajorország 2020-ra minden 10. háztartásban szeretné megvalósítani a távgyógyászatot, ehhez azonban nem egyszer ott is rögös az út. Dr. Achim Hein, az EvoCare Telemedizin Genossenschaft elnöke saját technológiájuk, ma már szolgáltatásuk útját elemezve például kifejtette: esetükben 14 évig tartott, míg a beteg otthonában megvalósítható rehabilitációs terápia létjogosultságát bizonyították, a szolgáltatást befogadta és ma már finanszírozza is a biztosító.
Tanulni ettől függetlenül van mit a bajoroktól. Oberender professzor elképzelhetőnek tart akár olyan csereprogramokat is a két ország között, amelyekben a magyarok is támogatásokhoz juthatnának. A globalizáció a kölcsönös tanulás esélyét is megteremti. Tudnunk kell, hogy az innováció az egyik legfontosabb kérdés – ezért olyan környezetet kell teremteni, hogy akár hibázni is megérje – hangzott el a konferencián.
