Van-e igény kiegészítő biztosításra?
Tájékozódnak a betegek
A vizsgálat eredménye szerint a válaszadók 38 százaléka havi 1-2 ezer forintot, míg 35 százalék akár 3-5 ezer forintot is hajlandó lenne fizetni a biztos, színvonalas egészségügyi szolgáltatásokért. A lakosság 75 százaléka saját tapasztalatai alapján ítéli meg a szolgáltatás minőségét, de gyakori, hogy más orvosok véleményét is kikérik illetve az internetes tájékozódás is. Az utóbbi módszer alkalmazásában a 18-39 éves korosztály a legaktívabb.
A válaszadók saját kapcsolataikat felhasználva próbálják a legjobb orvost megtalálni, így gyakrabban keresik fel a jó hírű szakembereket és ebben a tekintetben nem alkalmazzák a paraszolvenciát. Azok közül, akik már jártak magánrendelésen, 59 százalék később újra azt választja a magasabb színvonal érdekében.
Nem szaktudásbeli a különbség
A háziorvosi ellátást erős közepesre, míg a kórházi és szakrendelői ellátást csak gyenge közepesre értékelték a válaszadók, melyeknek jelentős gyengülését érezték az elmúlt 12 hónapban. Fontos, hogy a legnagyobb különbséget a társadalombiztosítás intézményei és a magánszolgáltatók közt nem az orvos-szakmai felkészültségben látják, markáns az eltérés viszont a felszereltségben, műszerezettségben valamint a kényelmi funkciókban.
Hogyan látja a szakma?
A kutatásból több dolog is következik, kezdi Dr. Sinkó Eszter az Egészségügyi Menedzserképző Központ oktatója. Egyrészt a magas fizetési hajlandóság magyarázatául szolgálnak a kérdezés körülményei:, a megkérdezettek eleve szelektált kört alkottak, hiszen olyanokat vettek részt a kutatásban, akik valamelyik pénztárnak már tagjai – azaz ők vagy a munkáltatóik egyszer már kinyilvánították fizetési hajlandóságukat. Másrészt érthető, hogy az emberek, látva a mai, sok szempontból lepusztult egészségügyi ellátórendszert, szívesebben kerülnének jobb körülmények közé, akár úgy is hogy külön fizetnek érte. A Semmelweis Egyetem oktatója szerint több dolog is irritáló lehet a mai helyzetben, így például a hosszú várakozási idő.
Bár az eredmény nagyarányú fizetési hajlandóságot mutat, az elmúlt évek tapasztalata, hogy érdemben nem nő az egészségpénztári tagok száma. Dr. Sinkó Eszter szerint ennek több oka is van. A jelenlegi kormány – főleg a ciklus elején – gyakran hangsúlyozta az öngondoskodás fontosságát, ugyanakkor intézkedései ez ellen hatottak, mivel az összes adókedvezményt apránként elvették. A másik ok, amiért nem növekszik a pénztártagok száma, hogy nehéz definiálni, mi jár a tagsággal és mi az, amit térítés ellenében termékként lehet azonosítani.
A kutatás másik hangsúlyos, a magánrendelőkkel kapcsolatos megállapításáról elmondta: fontos látni, hogy a magánrendeléseken megjelenők tulajdonképpen duplán finanszíroznak, hiszen fizetnek járulékot és fizetnek a helyszínen is az ellátásért. Ha ez a tendencia megmarad, illetve tovább terjed, létre fog jönni a kétszintű egészségügy. Mint mondja, sokan úgy látják ez már ki is alakult, de a Menedzserképző Központ vezetője nem osztja ezt a véleményt. Álláspontja szerint a folyamat ugyan elkezdődött, de még nem intézményesült minden ellátás esetében, s ez a lényeg.
Összegezve pozitívumként értékeli, hogy az elért válaszadók szívesen áldoznának a plusz szolgáltatásra, ugyanakkor ahhoz hogy ezt meg is tudják tenni és az öngondoskodás érvényesüljön szükségesnek tartja, hogy azt az állam is támogassa. Mindezt úgy kell végrehajtani, hogy ne alakuljon ki kétszintű finanszírozás.
Csáky András független képviselőt meglepte az eredmény. Mint mondja, tény és való, hogy legfőbb érték az egészség, ugyanakkor nem is olyan rég népszavazásban utasították el a vizitdíjat. Mivel ez a két tény ellentmondásosnak tűnik, úgy véli, jó lenne tudni, hogy pontosan milyen sorrendben, milyen kérdésekre születtek ezek a válaszok. Álláspontja szerint a legjobb közvélemény-kutatás a népszavazás, ugyanakkor úgy látja, mindenképp tovább kellene vizsgálni a kérdést, mivel előbb vagy utóbb változtatni kell. Sajnálatosnak tartja, hogy a jelenlegi kormány kierőszakolta a vizitdíjat, mivel ezzel hosszú időre ellenállást váltott ki az ilyen irányú változtatással szemben. Fontosnak tartja elmondani, hogy saját tapasztalata szerint nem ennyire erős a betegek negatív hozzáállása, mint amit a közvélemény-kutatási adatok mutatnak.
Bodrogi József az Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont programigazgatója korábbi nyilatkozatában elmondta a medicalonline-nak: „Reméli, hogy az egészségügyi döntéshozók felfedezik: az egészségügy beruházás, aminek komoly hozadéka van - bár nem egy év alatt, hanem 3-5-8 év alatt - tehát az invesztment típusú hozzáállás elterjedésében bízik. Ez nem feltétlenül, de ha kell, akár a magántőke megjelenését is jelentheti. A jelenlegi ellátási csomag álláspontja szerint nem finanszírozható, annak újradefiniálására van szükség. Ez szűkítésekkel kell hogy együtt járjon, és ebben a esetben a magánbiztosítók meg fognak jelenni. 'Innen már csak döntés kérdése, hogy hová engedem a befektetőket - a kötelező vagy a kiegészítő ellátás területére. Én azt gondolom, hogy ez utóbbi, a kiegészítő szolgáltatásban előbb-utóbb meg fognak jelenni, ennek csírái elindulnak 2010-ben.'”